Iskola a zöldben
Épp száz évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit ünnepélyes körülmények között, előkelő közönség jelenlétében az erdei iskola, amelynek épületei ma már sem oktatással, sem gyógyítással nem várják a gyerekeket, csupán romantikus romokkal csábítják az arra járókat.
Mintegy ötven gyermek sorfala várta az erdei iskola megvalósításánál bábáskodó jótékony asszonyokat, akiknek élén özvegy Szegedy Györgyné lépkedett.
Szegedy Györgyné nyitotta meg az iskolát rövid beszédben, amely után dr. Kuliszeky Ernő, a vallás- és közoktatásügyi miniszter képviselője beszélt s a kormány részéről a legmesszebbmenő támogatást ígérte meg.
A megnyitás után a gyermekek ozsonnához ültek, a közönség pedig megtekintette az iskola helyiségeit és az internátust, melynek praktikus és egészséges berendezése mindenkit elragadtatott.
Készülődés az ereklye fogadására
A szombathelyi egyházmegye impozáns ünnepre készülődött 1913 májusában. Már csupán egy hónap választotta el az itt élő híveket attól, hogy fogadják a város védőszentjének, Szent Márton toursi püspöknek ereklyéit.
Szent Márton a IV. század történelmének egyik legkimagaslóbb egyénisége, aki az emberiséget az ő egész országára kiterjedő széleskörü és korszakot alkotó tevékenységével hálára kötelezte. Eloszlatta évszázados babonák sötétjét és a felvilágosultság terjesztésével a kulturának megbecsülhetetlen szolgálatot tett.
Ez a nagy ember a mi ősi Szabáriánknak nagy szülötte. Szombathely büszke lehet nagy fiára, azért méltányos, hogy lerójja iránta a kegyelet adóját.
Szombathely önmagát tiszteli meg ezzel az ünnepléssel, amennyiben tanujelét adja annak, hogy az igazi érdemeket elismeréssel illeti, a kulturmunkásokat megbecsüli és a nagy ősök emlékét kegyelettel ápolni tudja.
Az egyházmegye részéről Horváth István címzetes püspök hivta meg a város és a vármegye vezetőségét az ünnepségre s kérte ezeknek vezetőségét, hogy hassanak oda, miszerint az összes testületek és hatóságok jelenjenek meg, hogy az ünnepség minél impozánsabb legyen.
Az újságban már májusban közölték a júniusi események pontos forgatókönyvét.
Maga az ünnepség, mint már ismeretes junius 15-én lesz. – Előtte való napon, 14-én este fél kilenc órakor, amikor a székesegyház valamennyi harangja megszólal, nagyszerü kivilágitás lesz a templom-téren és a Széchenyi-téren. Fényárban fog uszni az egész nagy térség és a félóráig zengő harangok szava is hirdeti, hogy az egyházmegyének, városunknak örökké emlékezetes nagy ünnepe lesz másnap.
Az ünnepség junius 15-én, vasárnap délelőtt 9 órakor veszi kezdetét azzal a kolosszális méretü körmenettel, a mellyel a szent ereklyéket a sz. Domonkos-rendi templomból a székesegyházba viszik át.
A menetet gondosan megtervezték eleink. A város iskoláinak tanulói, a dalárdák tagjai, száz fehérruhás, virágszirmokat szóró lány, a püspöki díszhintó az ereklyékkel, majd a papság és a város hivatalos képviselete, kegyurak és egyéb küldöttségek, a női és férfi egyesületek tagjai, végül maga a nép is felsoroltatott a megálmodott hatalmas menet résztvevői között.
El a pavilonnal!
Kedvelt témája volt a régi képeslapoknak, így valamennyi szombathelyinek ismerős lehet a látvány: a Szent István park a Kioszkkal és a zenepavilonnal. Idilli a kép, ki gondolná, hogy a zenepavilont alig használták, s léte nem kedves, inkább zavaró volt a száz éve élt városlakók számára.
A Szent-István parkban körülbelül tiz esztendő óta van egy zenepavillon, amelynek egyedüli specialitása, hogy sohasem ültek benne zenészek, hacsak valami vándor harmonikás oda nem huzódott az eső elől. A Kioszk mostani bérlője, illetve kezelője, Posch Mihály most kérelmet intézett a tanácshoz, hogy a pavillont helyezze el a Kioszk előtt, mert igy jobban meg fog felelni a célnak. Tekintettel arra, hogy a bérlő hozzájárul az áthelyezés költségeihez, a tanács valószinüleg teljesiteni fogja a kérelmet s áthelyezi az elárvult pavillont.
A mayerlingi tragédia és a szombathelyi rendőrség esete
Mi köze lehet a szombathelyi rendőrségnek a mayerlingi tragédiához? Miféle titkos küldetést kaptak a helyi rendőrök a tragédia kapcsán? A rejtély nyitja egy szigorúan titkos leirat, amely a belügyminisztériumból a polgármesteri hivatalba érkezett 1913 májusában.
A mayerlingi tragédia örök rejtélyként még mindig megoldatlanul álló titokzatos részleteiről a múlt napokban Larich grófnő – ki állitása szerint megcáfolhatatlan adatoknak van a birtokában – könyvet bocsátott ki a nyilvánosság elé.
A Rudolf trónörökös haláláról és a tragédia részleteiről leplezetlen nyiltsággal iró grófnő könyvét természetesen mindenütt óriási érdeklődéssel várták. A tényeknek napvilágra való hozása azonban kellemetlenül érintette az udvari köröket és szükségesnek találták a nagy szenzáció erejével ható könyv elkobzását.
Erre vall legalább is az a hét pecséttel elzárt, szigoruan bizalmas leirat, amelyet e napokban kézbesitett a posta a polgármesternek.
A bizalmas leiratban arra utasitja a belügyminiszter a város vezetőjét, hogy titokban kisérjék élénk figyelemmel az összes könyvkereskedőket, vajjon árulják-e s ha igen, mi módon és hogyan Larich grófnőnek a mayerlingi katasztrófáról irott könyvét?! Egyben szigoru utasitást is ad a titokzatos leirat, hogy abban az esetben, ha tényleg árulnák a mindenesetre nem mindennapi tartalmu és nem naiv meséket, de tényeket, adatokat felsoroló könyvet, ugy haladéktalanul kobozzák el az összes található példányokat.
A rendeletet a tanács kiadta a rendőrségnek, amely most figyelni fogja a könyvkereskedéseket.
A Forgó sorsa
Szombathely nem sok sikátorral büszkélkedhet, s el kell árulnom, hogy száz éve a ma is használatos Belsikátor léte is kockán forgott. Az építési bizottság javaslata 9 méteres kiszélesítést helyezett kilátásba. Az átépítést a Grünwald-ház (ma Művészetek Háza) elbontásával valósították volna meg.
A belsikátort tudvalevőleg a nép forgónak nevezi. Ebben a forgóban, különösen a reggeli órákban óriási a közlekedés s ezért régi óhaj az, hogy a forgó kiszélesittessék. Csakhogy megvan ám ennek a nagy akadája, hogy Grünwald főtőzsdés – ismerve házának értékét – igen felsrófolta az árat.
Ez a körülmény késlelteti a kiszélesités ügyét. Azonban hovatovább ez az akadály is el fog tünni s most már odáig jutott a dolog, hogy az épitési bizottság belátta a lapunkban fejtegetett tarthatatlan helyzetet s egyenes javaslattal állt elé, hogy vegye meg a város a Grünwald házat és a belsikátort kilenc méterrel szélesitse ki.
Jönnek a versenyautók!
1913 májusának végén nagyszerű látványt helyezett kilátásba a Vasmegyei Napló újságírója azok számára, akiket érdekelnek az automobilok. A kuriózumot egy átutazó versenyautó-karaván szolgáltatta.
Ma érkeznek meg a tátra-adriai automobil verseny utasai, hogy itt megebédelvén, tovább menjenek gyors utjaikra.
A polgármester és a rendőrkapitány megtették az összes intézkedéseket arra nézve, hogy a versenyzők bevonulása semmiféle akadályba ne ütközzék. Az utvonalakon zászlós emberek fogják jelezni az utat, amerre az automobiloknak haladniok kell.
Ez utvonal a Körmendi-, Ernuszt Kelemen-, Vásártér-, Faludy Ferenc és Király-utcákon végig a Kaszinó vendéglőig, ahol a vendégek ebédelni fognak. Az autók a Széll Kálmán-utcán sorakoznak s ott várják meg, amig gazdáik megebédelnek.
Az első autó előreláthatólag kilenc óra után fog megérkezni. a szép látványosságnak nagy nézőközönsége lesz.
