Az új sajtótörvény
1914. április 11-én életbe lépett az új sajtótörvény, amelynek célja a sajtó komoly megrendszabályozása volt és bevezetését erős tiltakozás előzte meg. A közvélemény a sajtó államosításáról beszélt. Az új törvény helyreigazítási kényszert és kártérítési kötelezettséget írt elő olyan esetre is, amikor megfelelt a valóságnak a sajtóközlemény, ha bizonyos formai megkötéseknek nem tett eleget. A változások miatt átszervezték a rendőrségi sajtótájékoztatás rendszerét is, megszűntették a rendőrségi sajtóirodákat és helyette kőnyomatos tájékoztató készült. Voltak olyan vidéki városok, ahol megpróbálták teljesen beszüntetni a rendőrségi és ügyészségi hírszolgáltatást. Az új törvény bevezetése mellett a szombathelyi hírlapírók sem tudtak szó nélkül elmenni.
A holnapi napon életbe lép az uj sajtótörvény, a melyről annyiféle hiedelem kering a köztudatban, hogy az emberek teljesen meg vannak tévesztve.
A komoly tisztességes ujságok és ujságirók nem félnek az uj törvénytől. A szombathelyi ujságirók tisztában vannak azzal, ha az uj sajtotörvény tartalmaz is bizonyos intézkedéseket, melyek bizonyos körülmények között óvatosságra intik, semmiesetre sem olyat, amelyek a közérdek jogos szolgálatától visszatartanák.
A rendőrséggel már másképp áll a dolog. Az uj sajtótörvény meglehetős zavart támasztott a közrend berkeiben. Olyan zavart, hogy dacára a sajtótörvény meg nem létének, (mert csak hétfőn lép életbe), már is olyan intézkedések léptek életbe, amelyek még sokkal zordonabb sajtótörvény esetén is érthetetlenek volnának.
A szombathelyi rendőrségen körülbelül 1-2 hét óta semmi hirt nem kapnak az ujságirók.
A sajtókönyvnek csufolt s igen alkalmas papirból készült valami legtöbbször teljesen tiszta. Nincs beirva semmi. Ha meg be van valami irva, akkor azok olyan hirek, melyeket a sajtó emberei sem használhatnak, mert nem érdekelnek senkit. De meggyőzzük a közönséget rögtön, mert ime bemutatjuk a sajtókönyv április 9-iki jelentését. Tessék!
1914. április 9.
Egy szegény koldusember elvesztette a pénztárcáját. A becsületes megtaláló vigye a pénzt a rendőrségre.
A rendőrségnél egy zsebkendőbe kötve kisebb mennyiségü pénz őriztetik gazdátlanul, tulajdonosa átveheti.
Egy helybeli gyárban kisebb baleset történt. Bővebb felvilágositással szolgál a gyárigazgatóság.
Ilyen dolgokat jelent a rendőrség. Az események nincsenek benne, azokat kerülő uton lehet megtudni.
Ime, igy teszik a sajtótörvényt még elviselhetetlenebbé azáltal, hogy egyenesen nevetségessé teszik. A tisztességes ujságokkal eddig sem volt baj soha s nem lesz ezután sem.
Szerény magunkról nem sok mondani valónk van az uj rendszert illetőleg. Mi eddig is szigoru tárgyilagossággal szolgáltuk ki az olvasó közönséget, így fogjuk ezután is tenni. Nem örültünk a más bajának, nem vittük a piacra az oda nem tartozó dolgokat és nem voltunk barátja a szenzációt hajhászó pletykának, amelyek embertársaink jóhirnevének ártottak, vagy becsületébe gázoltak.
Ezen az alapon álltunk ezideig – ezen fogunk maradni ezután is.
Az első szombathelyi sajtóperre a törvény életbe lépte után öt nappal került sor.
Az ötnapos sajtótörvény eddigelé még nem botlott bele egy szombathelyi napilapba sem. A lapok cikkeiben, hireiben, hirdetéseiben sem magánfelek, sem az ügyészség nem talált kifogásolni, helyreigazitani valót s igy a sajtótörvénnyel egyikünknek sem gyült meg a baja négy nap alatt.
Az ötödik nap azonban szenzációt hozott: az ügyészséghez beadták az első panaszt s megindult az eljárás kártérítés és helyreigazitás iránt. De ne tessék azt hinni, hogy valamelyik harcos vén ujságiró róka ellen adták be a panaszt – óh nem: a terhelt egy ügyvéd s az ujság egy szaklap.
Dr. Tóth László ügyvéd, a szombathelyi Sportujság szerkesztője kemény hangon irt lapja vasárnapi számában a Szak. egy mérkőzéséről. A Szak. vezetősége jogait látta megsértve s megbizta az ügyészt, hogy perelje be a Sportujságot.
Az első sajtóper tehát megszületettt s az a legérdekesebb, hogy azt egy jogászember kapta, akinek a kisujjában kellene lenni a törvénynek. A per kimenetele elé nagy érdeklődéssel néznek az illetékes körök.
Brenner Tóbiás nyugdíjba vonul
Szombathely történetében meghatározó időszak polgármestere volt Brenner Tóbiás, aki épp száz esztendeje döntött úgy, hogy sokévi városvezetés után nyugdíjba vonul. Amint ennek híre felröppent, megindultak a találgatások: vajon ki lesz az utódja?
Brenner Tóbiás derék, szorgalmas feje volt Szombathely városának. – A munka közepette őszült meg s a munkától kifáradva vágyott a nyugalomba. Immár befejezett tény, hogy a polgármester az öthetes szabadságidő elteltével nyugalomba fog vonulni és így természetszerüleg előtérbe tolul az uj polgármester személyének kérdése. Az ujságok mindezideig óvatosan kezelték ezt a kérdést s bár kivül – a város képviselői és érdekeltjei között már megindult a mozgolódási folyamat, a jelöltek melletti állásfoglalás, bizlmas jellegü értekezleti jelölések, a lapok nem vettek tudomást a mozgolódásról, - bár annak külső látható jelei voltak. – Dacára az értekezletek bizalmas mivoltának, ma már nyilt titok, hogy Szombathely város képviselői két férfiu közül választják a polgármestert.
Mindkettőnek a háta megett a képviselőtestületi tagoknak egy csoportja áll s igyekszik a polgármesteri székbe segiteni. A Kiskos István hátamegett álló csoport, vagy ha ugy nevezzük párt domináló zömét bizonyos kapcsok tartják egybe, bizonyos kötelékek füzik egybe, míg ellenben Éhen Gyula jelöltsége mellett azok foglalnak állást, akik az ő megválasztásával a polgármester korában kifejtett nagy munkáságának folytatását kivánják s akiket az iránta táplált szeretet gyüjtött egy táborba.
A találgatások közepette arról sem feledkeztek meg az újságírók, hogy a leköszönő polgármestert méltassák, munkásságának csomópontjait, kiemelkedő pillanatait megemlítsék.
Huszonkilenc esztendei munka után nyugalomba vonul Brenner Tóbiás, Szombathely város polgármestere. Derék, becsületes munkást veszit el benne a város közönsége, aki a csendes, de alkotó-munkának az embere. Erős, egyeneslelkü férfiu volt, talpig ember, aki hivataloskodásába belevitte minden jótulajdonságait. Egyenes lelke ugyanilyen jellemet kölcsönzött neki s egyszerüsége tiltakozott az elismerés ellen, mert azt tartotta, hogy a munka nem érdem, hanem kötelesség.
Most, hogy nyugalomba vonul, ismertetjük életének jelentősebb mozzanatait s feljegyezzük alkotásait.
Brenner Tóbiás 1850 december 27-én született s a város szolgálatába 1885 március 28-án lépett mint főjegyző. 1896-ban tanácsnok s 1902-ben polgármester lett s ezt a tisztséhet a mai napig viselte.
Nevezetesebb alkotásai voltak a következő épitkezések:
III. kerületi népiskola és óvoda, a Kioszk, a népfürdő, a Zrinyi Ilona-utcai népiskola, a gyermekmenhely, a muzeum, a szentdomonkos-rendüek és a karmeliták zárdája, az erdei iskola, a fehér ereszt kórház, a vakok intézete, az árpagyöngykásagyár, a katonai élelmezési raktár, a Szily szobor, a haltartó medencék, a kulturház, a közig. tanfolyam és internátus, és még számos kisebb épitkezés.
Megkezdte a főreáliskola épitését, a vizvezeték rekonstrukcióját és kibővitését, uj utcákat nyitott, az uj szinház, a villamos- és gázgyár megváltása, a nagyszálló, a községi takarék és az önálló törvényhatóság érdekében sokat dolgozott.
Rendezte a tisztviselők, a tanitók és az alkalmazottak fizetését, létrehozta a szervezeti és a nyugdijszabályrendeletet, örök hálára kötelezve ezzel a tisztviselőket. S mindezt 11 esztendő alatt alkotta, ami azt mutatja, hogy nagy munkát végzett.
Új bérlővel nyílik a kioszk
Mindeközben beköszöntött az 1914-es esztendő tavasza. Élet költözött a parkokba, s mindenki várakozóan tekintett a kioszk újranyitása elé.
A Szentistván-parki Kioszk évek óta a legszerencsétlenebb helyzetben van s az utóbbi időben nemhogy vendéget, de még vendéglőst, illetve bérlőt sem kapott a város annyira, hogy tavaly például ingyen és bérmentve kellett odaadni Poschéknak, hogy azok csináljanak ott egy kis életet.
Az ingyenbérlet nem sikerült a kellemetlen időjárás miatt az idénre Poschék lemondtak az üzletről. Erre a tanács árlejtést hirdetett, amelynek eredménye az lett, hogy hárman adtak be ajánlatot.
Az ajánlattevők közül Heigl István kávésiparos az első évre száz, a második és harmadik évre 200-200 koronát hajlandó fizetni. Halász József, a püspöki sörház bérlője 100 koronát igért évente s a Dréher-sörraktár az első évre száz, a másodikra kétszáz és a harmadikra 300 korona ajánlatot tett.
A tanács Heigli Istvánnak adta oda a Kioszkot, miután a közgyülési határozat ugy szól, hogy elsősorban kávésiparost kell figyelembe venni, de meg ajánlata kedvező is. Az öreg Heigli Pista bácsi tehát most kiköltözik a Kioszkba s azt május elsején átadja a forgalomnak.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
