Sokszor hallottam idősebbektől azt a klasszikus mondatot, hogy: Bezzeg a mi időnkben! - ilyenkor mindig megjegyzem, hogy a világ változik, s vele mi is formálódunk. Átszáguld éveinken a technika, a múlt héten lett meg az első színes tévénk, tegnap még ceruzával pörgettük át a magnókazit, hogy ne fogyjon a walkmanben az elem, ma pedig minden ott van a zsebünkben egy okos platformon.
És ez csak az én harminc évem, de néha már én is megjegyezhetném, hogy bezzeg… Nem Szombathelyen nőttem fel, így nem emlékszem sem a villamosra, sem a Merkúr üzletre a Király utcában. Sokan viszont igen, és lokálpatriótaként szeretik gyűjteni az elmúlt korokhoz kapcsolódó relikviákat, képeslapokat, fotókat s minden más használati tárgyat.
Spiegler Tibor is gyűjt mindenféle régi relikviát, korábban a régmúlt Május elsejéiről szóló cikkünkben 
Éljen május elseje! - Így vonultunk mi 2013. May 01. 00:02 is bemutattunk párat. De idővel megtelnek a gyűjtő fiókjai, és ilyenkor jön a rendrakás, ami után egy múltidéző előadás lett szerdán a megyei könyvtárban, A fiókban találtam, avagy egy rendrakás eredménye címmel. Elfeledett tárgyak, kitűzők, apróságok, amiből még nekem is, afféle "gyüttment"-nek is sikerült felszednem magamra egy kis helytörténeti pluszt.
Azt hiszem felesleges lenne szóról-szóra leírni, hogy miket láttunk az előadás alatt, tessék legközelebb beülni és együtt lobogtatni a kis lájkzászlókat a többiekkel. No igen, ez Facebook is élőben, ötödjére volt ilyen a könyvtárban, a lájkzászlókkal nyilvánítjuk ki tetszésünket, a komment pedig jelentkezés nélküli hozzászólás a témához. Tibor még linkeket is helyez el az előadás alatt, általában ilyenkor könyveket mutat fel, jelölve a forrást. Azért pár momentumot mégis kiemelnék, ami nekem is új volt.
Raktárnak indult, szentély lett belőle
Az Iseum felfedezése a Vas és Műszaki Nagyker terjeszkedéséhez köthető, mivel kinőtték a területüket (a Thököly Imre utcai vasudvarban), s ezért egy raktárhelyiséget akartak építeni a közelben. A vállalat életét megörökítő albumban sok fotó szerepel az építkezésről, amely alatt megtalálták az Isis istennőt ábrázoló frízt, így lett később Iseum, Szombathely gazdagodott egy turisztikai látványossággal, a nagyker pedig maradt tovább szűkösen, a vasudvarban.
Idővel megnyílt az ISIS Hotel is (jelenleg irodaház), amely luxushotelnek számított és sztriptízbár működött az aljában. A "luxus" távol állt az emberek nagy részétől, és kimondani is nehéz volt, ízisz helyett csak is-isnek emlegették sokan. "Isis. Drága is, szar is" - gúnyolódtak rajta így páran. Én nem is sejtettem, hogy valaha szállodaként üzemelt a mostani irodaház.
Társasjáték a dolgozó parasztoknak és a borotvafenés
Az előadás abszolút kedvencei számomra mégis a kézzel fogható relikviák voltak, a Földmiveszövetkezeti társasjáték és a zsilett-élezők voltak. A Földmivesszövetkezeti társasjáték olyan feliratokat tartalmazott egyes mezőkön, mint például: "Téged is vezetett és Défosz tag lettél, a haladás útján előbbre mehettél. Mivel te így tettél, ezért megérdemled, jogosan a dobást, dobjál hát még egyet." vagy például: A szövetkezetben barát, koma, sógor, Kiveszi a részét minden jóból. Kulák, kupec, ispán is van még pár darab, S nagy hangon téged is ők irányítanak, Mivel, hogy ezeknek a barátja lettél, Így hát a játékból is szépen kiestél."
Nagyapám még borotvaskést használt (amilyet a borbélyok is), én már a műanyag, eldobhatók korszakában borostásodtam ki. Nem is sejtettem, hogy annak idején volt olyan, hogy zsilett-élező. Ebből volt nagyobb és kisebb változat is, Tibornak mindkettőből volt egy a fiókban, s bár ő nem használt ilyet, de a nézők közt többen is akadtak, akik fenték ilyenekkel a pengéiket, elmondásuk szerint hatékonyan.
Emlékmű a tűzoltóknak - kinek a fiókjában hever?
Egy fotón látható a hősi halált halt tűzoltóknak emelt emlékmű, azóta ez már eltűnt a városból, mondhatjuk úgy is, hogy ismeretlen fiókba távozott. Valaki esetleg tud róla valamit? A közönség nagy része egyébként támogatta az elképzelést, miszerint újra fel lehetne állíttatni, tekintve, hogy a városban és például a tűzoltóság - vagyis katasztrófavédelem - előtti parkban is sok hely van.
Jó hangulatú előadásnak voltam részese, sok lebegő lájkkal a közönségben, igazi lokálpatrióta fiókrendezgetés volt ez a javából. Már gondolkodhatom is, hogy vajon hány évet kell várnom még, hogy az én fiókjaim is ilyen érdekességeket rejtsenek. Bár a kazettáim, a walkmanem, és a floppy-lemezeim láttán egy mai tini igencsak vakargatná a fejét. Na még hagyom kicsit, hadd rumlisodjanak, majd később rendet rakok bennük, ki tudja mit sodornak beléjük az évek.
Ki tud róla?
S ha már felhívást intéztem emlékműkeresésre, akkor meg is említem, hogy ha valakinek van Góth Sándor lakatosmestertől való, apró reklámtáblácskája öntött vasból (különféle redőnyökre s egyebekre tette egyféle márkajelzésként ezeket a táblákat), akkor azzal keresse meg Tibort, mert passzolna a gyűjteményébe.
Ha valaki pedig birtokol bármiféle reklámanyagot, fotót vagy egyebet, amely Gerlicz Sándorhoz köthető, akkor azt adja le a könyvtárban (természetesen visszakapja), ugyanis épp az egykori alapítóatya feledésbe merülésének elkerülésén dolgoznak. Gerlicz igazgatta 46 éven át az árvaházat, és aktív részese volt a tuberkolózis elleni védekezés népszerűsítésében. Egy hozzá köthető emléktábla is volt a Táncsics és Kálvária utca sarkán, amely az épület felújítása alatt elveszett.
