A Washington Post óva inti a washingtoni kormányt, hogy elhiggye Vlagyimir Putyinnak: az Iszlám Állam ellen harcolnak majd az oroszok Szíriában. A világ egyik legrangosabb külpolitikai folyóirata szerint amíg nincs egy elfogadható béketerv, értelme sincs az ilyen akcióknak. Pontosabban van, de ennek az oroszokon kívül senki nem örül.
A lap felteszi a kérdést, hogyan lehet levegő-levegő rakétákkal harcolni egy olyan ellenséggel, amelynek nincs is légiereje? Ha valakit meg akarunk semmisíteni, miért azokat a területeket bombázzuk, ahol pont nincs ott?
Putyin támogatja Aszadot
Oroszország ezekre két választ adott: Putyin az ENSZ-közgyűlési beszédében is elmondta, hogy nagyon széles körű összefogásra lenne szükség az Iszlám Állammal szemben – olyanra, mint annak idején Hitler ellen alakult. Ebben pedig szerinte igenis szükség van a Nyugat által gyűlölt Aszad támogatására, hiszen a „az ő hadserege, illetve a kurdok az egyetlenek, akik valóban harcolnak a szélsőséges iszlamistákkal szemben" - mondta Putyin.
A Kreml-propaganda Russia Today egy másik egyszerű választ talált: mivel a szélsőségesek Oroszországból és más volt szovjet tagköztársaságokból most éppen úgyis Szíriában harcolnak, jobb most végezni velük, mint "utólag visszaengedni őket az országba".
Oroszország a négy éve tartó polgárháborúban sokáig a be nem avatkozás politikáját hirdette, most azonban, hogy Bassal al-Aszad rezsimje az összeomlás szélére került (az Iszlám Állam már Damaszkusz elővárosaiban is megvetette a lábát), váratlanul jelentős fegyveres segítséget nyújtott.
Az oroszok nem is az Iszlám Államot támadják?
Az orosz harci gépek a jelek szerint egyelőre Aszad ellenzékét támadják, nem kifejezetten az Iszlám Állam területét. Putyin ugyanakkor a nemzetközi politikában ezzel a húzással egyelőre magához ragadta a kezdeményezést, és olyan helyzetet teremtett, amiben Oroszország már rég volt a világpolitikában: a nyugati nagyhatalmaknak kell az orosz lépésekhez igazodniuk - írja az Origo.
A rangos külpolitikai folyóirat, a Foreign Policy elemzője, Christian Caryl szerint is hamis az orosz érvelés, már csak azért is, mert Putyinnak, ha éppen úgy diktálják érdekei, semmi gondot nem okoz olyan a radikális iszlámmal kacérkodó diktátorokkal együttműködni, mint az általa hatalomba emelt Ramzan Kadirov csecsen elnök.
A New York Times Az orosz műveletek csak olajat jelentenek a tűzre címmel írt cikket, ebben Philip M. Breedlove tábornok több okot is felsorol Putyin mostani lépésére: Putyin ezzel hosszú idő óta ismét helyzetbe hozta magát egy világpolitikai jelentőségű ügyben, ráadásul hatásosan tereli el a figyelmet a szír beavatkozással az Ukrajnában máig megoldatlan konfliktusról. A szaúdi külügyminiszter ugyanakkor már jelezte, ha az oroszok felfegyverzik Aszadot, akkor ők a szíriai diktátor ellen fegyvert fogó lázadóknak nyújtanak jelentős katonai támogatást.
Szijjártó szerint újra kell gondolni a nyugati kapcsolatokat Oroszországgal
Szavaira rímel Laurent Fabius, francia külügyminiszter nyilatkozata is, aki úgy kommentálta az orosz beavatkozást, hogy „a Nyugat eddig komolyan harcolt az Iszlám Állam ellen, Aszad hadserege tessék-lássék, az oroszok egyáltalán nem”.
Putyin láthatóan elkötelezett az egyoldalú fellépés mellett is. A következő napokban dőlhet el, hogy mekkora mozgástere marad ehhez, és mennyire gondolja komolyan, hogy valóban az Iszlám Állam megsemmisítése a fő cél - írja az Origo.
Eközben Szijjártó Péter magyar külügyminiszter az ENSZ BT-ben elnöklő Oroszország iránti tiszteletből oroszul kezdte felszólalását az ENSZ közgyűlésén. Kijelentette: bebizonyosodott, hogy globális akarattal és együttműködéssel még a legnehezebb nemzetközi problémákat is meg lehet oldani, ez pedig nem lehetséges Oroszország nélkül. Rámutatott arra, hogy a transzatlanti közösség és Oroszország kapcsolatainak gyors újragondolása nélkül lehetetlen lesz stabilizálni a helyzetet a polgárháborús Szíriában, amely pedig az Európába irányuló bevándorlási hullám legfontosabb forrása.
A miniszter szerint alapvető feladat a szíriai háború leállítása, amelyhez minél szélesebb körű nemzetközi összefogásra van szükség, a transzatlanti közösség és Oroszország kapcsolatainak gyors újragondolása nélkül lehetetlen lesz stabilizálni a helyzetet a polgárháborús Szíriában.
