A pokol tornáca lehet olyan szívszorongató, elkeserítő hely, mint a szombathelyi, piaci aluljáró. Esetleg még a világ vége hasonló hozzá.
Az kietlen tájék, amelyet csak a legelszántabb emberek mernek felkeresni, de arról már nekik sincsen bátorságuk beszámolni, hogy mit tapasztaltak ott, ahonnan nincs tovább, még egy lépés sem.
A piaci aluljáróról sem beszél senki, noha hosszú-hosszú évek óta eszi az enyészet, rothad megállíthatatlanul, s olykor - bármennyire hihetetlen is - még levet is ereszt.
Ha az ember lemerészkedik a falfirkákkal teli, huzatos, sötét bombatölcsérbe, kedve nyomban elborul, sokadszorra sem akarja elhinni, hogy hova keveredett.
Nem fér a fejébe, hogy miért hullhat darabjaira ez a katlan, s hogy miért tűnt el belőle mindenféle élet. Bizonyos nyomok ugyanis arról árulkodnak, hogy valaha azért más, eleven világ uralkodott itt lent, a föld alatt.
A réges-régen bezárt, az ezer éve úgynevezett állagmegőrzés alatt lévő Pentagon presszó romjai például ezekről a jobb időkről tanúskodnak. Miként a lelakatolt, de kifeszített rácsozatú újságáruda, vagy azok a telefonfülkék, amelyek málladozó falain még jól kivehetők az eltűnt készülékek lenyomatai.
Ma már nem igazán van élet itt, legalul, az emberek soha nem állnak meg beszélgetni, még pár percre sem. Mindenki igyekszik minél előbb elhagyni az omladozó, itt-ott vizeletfoltos betonteknőt, s újabban már a régi koldusnak sincsen kedve leülni a piaci kijárat lépcsői elé.
Na de miért engedtük, hogy ennyire tönkremenjen az átadásakor még nagy büszkén emlegetett aluljáró? Miért nem tettünk semmit a romlás ellen éveken keresztül, noha jól láttuk a pusztulást? Miért nem szorítottuk rá az úgynevezett önkormányzatban szolgáló küldötteinket a bomlás megállítására?
Nem tudom a választ, de talán azért, mert még mindig szeretjük azt mondani ilyen és ehhez hasonló esetekben, hogy nem a mi dolgunk. Meg talán azért, mert örömünket leljük az önkínzásban.
Akárhogy van is, ha már egyszer nem tesszük rendbe a belvárosi romot, legalább hasznosítsuk! Szerezzünk pénzt belőle! Az önkormányzat hirdesse meg a sikeres vasi városok fürdővendégeinek mint Közép-Európa legborzasztóbb állapotú aluljáróját, úgyis hajlamosak vagyunk a megalomániára.
Szedjen a város belépődíjat, hadd költsön végre a megyeszékhelyen is egy kis pénzt a turista! Egészen biztosan lesz érdeklődés, ráadásul az önkormányzat is elmondhatja magáról, hogy kreatív, hogy mégiscsak vannak épkézláb ötletei bevételei gyarapítására a fizetőparkolók elszaporításán kívül is.
