Nyurga, csibészes tekintetű emberrel sakkozott Jordán Tamás színigazgató tegnap, nem sokkal az este hat órára kiírt Piroch Gábor-könyvbemutató előtt a Weöres Sándor Színház művészkávézójában. Maga az
ünnepelt
, a világhírű magyar kaszkadőr volt a partnere, aki úgy váltogatja arcait, ahogy a filmek megkívánják, és aki bizony nagyokat szisszent időnként játék közben - 3:1-re verte ugyanis az est házigazdája. Nála nehezebb ellenfele csak egy akadt tegnap Piroch Gábornak – a notebook, amihez a projektor csatlakozott.Csak nagyon szomjas vagyok...
Közel egyórás teljesítményfilmmel indult ugyanis az est – illetve sokáig csak indult volna, mert az ördögjárta szerkezet úgy eldugta a lejátszani kívánt videofájlt, hogy hosszú percekig tartott megtalálni. Addig sem unatkozott azonban a közönség: a kivetítőn a Piroch-család mosolygós fényképei váltották egymást. A kaszkadőr neje is kiegyensúlyozottan, nyugodtan nézett a kamerába. Valószínűleg sokszor látják ezt a tekintetet aggódónak, féltőnek a barátok és ismerősök.
Mert a férj nem akármilyen mutatványokat csinál. A film egy 1992-es Guinessrekord-kísérlettel indul: papírdoboz-várra ugrás 17 emelet magasról. Piroch Gábor a daru tetején, lent a szabályos téglalap alakú
energiaelnyelő szerkezetet
. Fúj egyet, lenéz, ugrik, kapálózva repül, becsapódik a célkereszt közepébe. Aztán mosolyogva előmászik. Semmi baja. Csak nagyon szomjas...Termiátor, Trója, Titanic...
Látjuk még lovon gyakorlatozni és lóval hatalmasat bukni, lángoló ruhában üvegen ugrani át, gonosz western-hősként, akit a mélybe lőnek egy szikláról, toronyház tetejéről 84 négyzetméteres dobozhalomra vetődni, vonatból kipenderedni, autóval borulni, egy reklámban, dzsippel, némi repülés után egyenesen egy boltban landolni, hídról mozgó tehergépjárműre ugrani (hajszál híján mellé…), égő Ikarusszal a Dunába hajtani, motorral vízbe csobbanni, motorcsónakról helikopterre mászni, sőt: még Görbe Nóra, alias Ííííííjjjjjjjjjáááááh!-Linda is felbukkan a képeken, amint éppen Piroch Gábort veri...
És belenézünk az utóbbi négy évtized valamennyi jelentős magyar filmjébe, meg még több külföldibe, köztük a legnagyobb és legdrágább amerikai szuperprodukcióba, amilyen például a Terminátor, a Trója, a Titanic... Mindben szerepelt. Nem kis része van abban, hogy manapság már kifejezetten snassz, ha egy amerikai filmben nem játszanak magyar kaszkadőrök – akiknek egyébként még mindig a lovas jelenetek a specialitásaik Piroch Gábor szerint. Ezek, a többi kaszkadőr-produkcióhoz hasonlóan már jóval kidolgozottabbak egyébként, mint amikor ő kezdte a pályát.
Rosszcsontból egy szakma élére
Magyarország vezető kaszkadőre olyan csillogó szemmel nézi a róla szóló videót, mintha először látná – és bosszankodva állítgatja, mikor lefagy. De azért csak a végére érünk. Aztán mesél. Mesél, mesél, mesél, mesél. Nem csoda hogy kapkodva, ide-oda ugrálva az időben – ennyi élmény, amennyi különleges szakmájának köszönhetően neki jutott bizony keveseknek adatik meg.
Előkerült a kisgyerek, aki háromévesen a tankokat nézte Pesten, aztán a kezelhetetlen kölyök, aki miután a tanár néni büntetésből bezárta a frissen meszelt WC-be, kipingálta azt, hogy legyen mit helyrehoznia a szobafestő-mázoló nagytatának. A lurkó is, aki napernyővel ugrott le a Duna-hídról a rakpart sóderére, meg a kis fickó, aki mindezekért többször váltott iskolát, és gyakrabban találkozott teherautó-sofőr édesapja tenyerével, mint szeretett volna. Aztán a középiskolás, aki 1968-ban együtt gyakorlatozott a monumentális magyar történelmi film, az Egri csillagok gyalogos kaszkadőrjeivel (de kamera elé nem engedték még), majd első szerepében is láttuk lelki szemeink előtt - Az ítélet gyalogosai között.
A régi szép idők...
Hej, azok voltak ám a szép idők... - nagyokat sóhajt mesélés közben. Mert amikor ő kezdte, még három-négy nagy film is készült párhuzamosan itthon és külföldön, ahova a bátor színészhelyettesítőket hívták. Ma meg?! Ma már, ami készül, abban is az a legveszélyesebb jelenet, amikor egy egyik színész óvatosan meglegyinti a másikat. Erre nem lehet alapozni, és hiába nagy a hírünk, nem indulhat kiképzőiskola – minek tanítsanak be fiatalokat, akik aztán sosem kapnak majd lehetőséget, ugye...
De ha véletlenül egy olyan darabot csinálsz...
– kacsint Jordán Tamásra Piroch Gábor. És nevetünk.
A Goda Krisztina rendezte, Andy Vajna menedzselte Szabadság, szerelem című filmdrámában már nem szerepelt. Nyugdíjba vonult. Inkább már csak szakértőként dolgozik, instruál és aggódik, nehogy a többieknek valami baja essen. (Gombócban a gyomra - mondja. Furcsa neki ez az érzés, hiszen magát sosem féltette ennyire.) Mégis most kapta meg - majdnem... - élete legnagyobb kitüntetését: kaszkadőr Oscar-díjra jelölték. A
megnyert ezüst
szépen csillog, de azért az aranynak is nagyon örült volna.Talpra kell állni, és újra neki kell menni!
Hát mindegy. Ez tipikus kaszkadőr-szituáció volt: a díjátadó után
talpra kellett állni, és újra neki kellett menni
a munkának. Mindig ez van. És hibázni egyáltalán nem szabad, mert ott senkit nem érdekel, ha a vakmerő helyettesítőnek fáj a lába vagy más nyomora van, valójában nem is törődik vele senki, csak akkor veszik észre, ha ront. De akkor aztán... Egy késés vagy rontás miatt pedig kikerülhet a filmből, s egy film derékba törheti akár az egész karrierjét – ha többször nem hívják.Piroch Gábornak nincs egyetlen ép porcikája sem már. Hol ez tört el, hol az. Innen-onnan hiányzik egy aprócska csont, ízület, egy darab bőr, hús... Egyszer, még a szakmailag alacsony szinten álló ősidőkben egy manipulált motorbalesetnél néhány centin múlt az élete - ám komolyabb baja sosem lett. Vigyáznak rá az angyalai: a felesége, a gyerekei – ebben hisz. Néha kicsit nehezebb dolguk van, de annyira azért mégsem problémás eset – mondja, s rögtön ki is kéri magának, hogy olyan nehezen kötnek vele szerződést a biztosítók. Hát statisztikai adatok mutatják, hogy például a röplabdázók sokkal gyakrabban sérülnek!
Műhelytitkok két fedőlap közé zárva
Aki meg Hollywood műhelytitkaira kíváncsi és egy magyar fiatalember kalandos életére, aki néhány hamubasült pogácsával a szütyőjében indult neki a nagyvilágnak, ma meg már filmes körökben nincs talán olyan, aki ne ismerné a nevét, az csapjon le a könyvére! – javasolja.
Kaszkadőrnek születtem
- ő maga írta, négy hónapig dolgozott rajta, rengeteg képpel illusztrált, valóban impozáns kiadványra sikeredett.Szeret írni. Jött már ki a keze alól mesekönyv, filmszinopszis, most egy novellásköteten dolgozgat. Az életregényét is imádja, rajongva beszél róla. Megtudjuk, hogy miután kijött a nyomdából, nyolc óra alatt kiolvasta egy repülőúton – és élvezte!
Boldog születésnapot!!!
Hát majd, ha legközelebb erre jársz, leugrunk a G-be! (Itt egy közismert szombathelyi vendéglátóhely nevét takartuk ki.) Az nem olyan veszélyes...
– szorít vele kezet búcsúzóul Jordán Tamás. Mi pedig ezúton kívánunk nagyon boldog születésnapot és még egy ilyen könyvre való élményköteget az elkövetkező évtizedekre Piroch Gábornak, aki éppen ma, 2009. január 23-án 56 éves!
