Május 29-e, Írók Boltja. Kelecsényi László és Petőcz András beszélget Stekovics Gáspárral a frissen megjelent albumról, a Képpel/Írott/Tájról. Az eseményen közreműködnek: Kováts Kriszta és Gazsó György, színművészek. Hab a tortán Sándor György meglepetésszerű érkezése - aki nem mellesleg egy fantasztikus irodalmi anzixot ad elő. Már ebből sejthető, hogy nem mindennapi alkotás született. És valóban így van.
Steko írókról, költőkről, színészekről készült fekete-fehér portréit talán nem kell bemutatni a szombathelyi közönségnek, de Budai Tamás grafikus segítségével most egy egészen különleges albumot hozott létre. A kötet a magyar művészek, a Balaton és Szigliget olyan arcát mutatja be, amit mi ritkán – vagy inkább soha – nem láthatunk. Erről és a bemutatóról faggattuk kicsit a szerzőt.
Miért éppen Szigliget, miért éppen a Balaton?
Szigliget gyermekkorom meghatározó helye. Sok éven keresztül nyaraltam itt. Később művészként tértem vissza az Alkotóház inspiráló közegébe. Itt azonban mégis nehéz „csak” pihenni. A táj, a víz, az emberek hatnak egymásra. Az, hogy mindezt körbeöleli a Balaton, csak ráadás! Meg persze szerelem.
Hogyan kell elképzelni egy ilyen portré születését? Maga a kattintás pillanata spontán; de a fotó elkészülte előtt van már egy elképzelés (az adott személy megörökítéséről), vagy ez helyzettől függ?
Az itt készült képek speciálisak. Van történetük. Van rá idő. Csodálatos díszlet áll rendelkezésre háttérnek. Más sugárzik az arcokról, mintha egy stúdió mesterséges, bevilágított díszletei között ülnénk.
Gondolom, a szigligeti szerelem (és fotózása) itt nem ér véget. Tervez esetleg újabb kiadást, ha ismét elegendő pillanat összegyűlt, vagy ez egyszeri és megismételhetetlen gyűjtemény lesz?
Bizonyos szempontból megismételhetetlen. Minden változik, és legfőképpen múlik az idő. Néhány, a kötetben szereplő művész már nincs közöttünk. Mint az egykori nagy Szigligetre járó generáció (Karinthy Cini, Örkény István, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda, Orbán Ottó… sorolhatnánk hosszan), úgy a fényképeken lévők is legendássá válnak/váltak. Ők még kapcsolódnak az elődökhöz. Lehet folytatás, de az már mindenképpen egy más történet lesz. A fiataloknak, én úgy láttam, már nem olyan fontos ez a történet. Vagy nem így.
A képek alapján a bemutató nagyon jól sikerült. Nekem kicsit úgy tűnt, hogy maga az esemény családias, önfeledt hangulata is tükrözte azt, amit a könyv hivatott bemutatni. Ez valóban így volt?
Valóban így volt. Így kellet lennie. Mintha Szigligeten lettünk volna. Ott volt Makk Károly, Petőcz András, Kelecsényi László, Kováts Kriszta, Dés László, Várady Szabolcs, Dőry Virág, Sumonyi Zoltán, Ráday Mihály, Szyksznian Wanda, Sándor György, könyvem szereplői….És persze még sorolhatnám tovább. Odavarázsoltuk a kedvenc helyet, mert hát az emberek is adják annak a varázsát. Külön örültem a „szombathelyi küldöttségnek”: Kiss Marinak és Jordán Tamásnak. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtak leülni a nagy tömegben..:)))
Hol és hogyan juthatunk hozzá az albumhoz?
Online rendelhető a colorcomkiado_KUKAC_colorcom_PONT_hu címen. Szombathelyen a Líra könyváruházban (Kossuth L. u. 8/3), illetve Budapesten az Írók Boltjában, az Andrássy úton.
Stekovics Gáspár - magyar festő, képzőművész, fotós - 1966-ban született Sárváron. 1981 és 1985 között a Pécsi Művészeti Szakközépiskola diákja volt. Egyetemi tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végezte, majd mesterkurzuson is részt vett. 1990-től tagja a MAOE-nek. 1992-től a Derkovits Gyula Szabadiskola, majd (1994–98 között) a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola tanára volt, 1998-tól 2005-ig pedig a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola adjunktusa. 2006-tól szabadúszó. Művei egyaránt megtalálhatók magyar és külföldi magángyűjteményekben.
