Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
Polgármesterek találkozója
Nagyszabású konferenciát tartottak 1910 októberében Szombathelyen a rendezett tanácsú városok polgármesterei.
„A városok képviseletében közel száz polgármester, tanácsos, főjegyző és ügyész és más városi tisztviselő jön városunkba a félegy órai vonattal… A polgármester felkérte a háztulajdonosokat, hogy a vidéki vendégek ittidőzése alkalmából lobogózzák fel házaikat s remélhetőleg eleget is tesznek ennek a kérésnek.
A polgármesterek a közös ebéd után testületileg tisztelegnek Békássy István dr. főispánnál, és Herbst Géza alispánnál, István Vilmos dr. megyéspüspöknél, akiket meghivnak a vasárnapi kongresszusra.
A mai délutánt a város megtekintésére forditják vendégeink. Megtekintik a székesegyházat, a vakok intézetét és foglalkoztatóját, Vasvármegye árvaházát, a Szent István parkot a városi kioszkkal és Erzsébet ligettel, a vizmüvekkel, a fehér kereszt egyesület gyermekkórházát, a szombathelyi sportegylet sport telepét és játékterét, a villamos müveket, végül a gázgyárat.
Fél 6-tól fél 7-ig pihenő lesz Brenner Tóbiás polgármester lakosztályán, fél 7-8-ig a szakosztályok megalakulása a fürdő-utcai elemi iskolában, 8 órakor pedig ismerkedő-est a Szőkeföldi sörkertben.”
Az összejövetel célja a városok fejlesztése érdekében kívánatos intézkedések megbeszélése volt. A szövetség teendőivel kapcsolatban a helyi lapok íróinak is bőven voltak ötletei.
„…A vidéki városok kevés kivétellel, ma is még szinte ellenséges megyei tendenciákkal folytatják kétes csatáikat, ahol pedig nem az intézményes vármegye áll velük szemben, ott a vidék eltérő gazdasági érdekei szegülnek ellene a városi haladásnak.
A városok szövetségének az lenne tehát az első hivatása, hogy a vidéki városok közigazgatási függetlenitését szorgalmazza és automiájának kiépitését sürgesse. Nem szabadna pihennie addig, míg a helyes és célravezető városi törvényt életbe nem léptetik… Ki kellene alakulnia a vidéki városok erős falanxának, mely az agyonprotegált fővárossal szemben szembeszállna és betiltaná azt, hogy az ország minden életerejét egyetlen város szivja magához.”
A Vasmegyei Lapok tudósításai eztán csak csekély mértékben foglalkoztak a Szentpály István miskolci polgármester elnöklése alatt folyó érdemi munkával, a hírlapírókat főleg a konferenciát kísérő bankettek színvonala és hangulata foglalkoztatta.
„A kongresszus első szakaszában szó volt az egyesület jelentéséről, az 1909. évi számadásairól és következő évi költségvetésről. Ügyészt választottak, majd meghallgatták a városok államsegítéséről és rendezett tanácsú városok tisztviselőinek fizetésrendezéséről szóló jelentést. A közgyűlés a javaslatokat változatlanul elfogadta.
…Ekkor felfüggesztették az ülést és a kongresszus tagjai bevonultak a muzeum egyik helyiségébe, ahol a város gazdag büffét állitott fel. Volt itt minden, a mi a szem-szájnak ingere és a mi a város gavallérságán kívűl Kerner János csemegekereskedő körültekintő gondosságát és szakavatottságát dicséri.
Igen dusan feldiszitették szebbnél-szebb virágokkal az asztalokat és állványokat is, ami viszont Stubner virágkereskedő izléséről tett élénk tanuságot.
A kongresszus tagjai ezután a múzeum előtt lefényképeztették magukat, majd folytatták a közgyülést.
Ujváry Ede dr. szombathelyi tanácsos felolvasta A községi választójog és a virilizmus c. tanulmányát, majd Horváth György dr. szombathelyi városi főjegyző ismertette Szombathely város rendezését és fejlődését. A kongresszus végeztével a tagok Kárpáti Kelemen igazgató vezetésével megtekintették a közmüvelödési ház gyüjteményeit, ami szintén tetszett a vendégeknek, ugy a mint elismeréssel nyilatkoztak általában a városban látottakról és tapasztaltakról.”
Az eseményt cseppet sem meglepő módon bankett zárta, amelyen egymást érték a polgármesteri köszöntők, koccintások.
„A lakoma a Sabária nagytermében folyt le kedélyes hangulatban, amit nem csak a jól végzett munka érzete okozott, hanem a felszolgált kitünő étel és ital, ami Hercegh Ferencet és figyelmes személyzetét dicséri… Négy órakor asztalbontás következett, valamint a szombathelyi mükedvelők ügyesen festett étlapjainak ünnepélyes – eltétele. A vendégek az ötórai vonattal utaztak el Szombathelyről.”
Egyesület az állatok védelmében
A hónap derekán, egy vasárnapi délutánon új egyesület alakult a városban, név szerint a „Szombathelyi állat- és madárvédő egyesület”.
„A gyülésen Éhen Gyula elnökölt, aki üdvözölte a megjelenteket és röviden vázolta a gyülés célját, amely ezután nagy lelkesedéssel kimondotta az egyesület megalakulását, nemkülönben az Állatvédő egyesületek országos szövetségéhez való csatlakozást. Ezután felolvasták az alapszabályokat, amit a közgyülés csekély módositással elfogadott. Utána a tisztikart választották meg.”
Az elnök Éhen Gyula, az alelnök Csigaházy Ernő és dr. Radó Gyula lett. Mind a férfi, mind a női, 30-30 tagú választmány többek között olyan jól ismert neveket tudhatott soraiban, mint Brenner Tóbiás, Knebel Jenő, Kárpáti Kelemen, Lingauer Albin, Ujváry Ede, Széll Ödönné, Herbst Gézáné, Gothárd Sándorné, Ernuszt Józsefné, Kiskos Istvánné stb.
Raktár a katonák ellátására
Két év tervezgetést követően 1910-ben újabb katonai létesítményt adtak át Szombathelyen.
„Feleki Ignác ugyanis még 1908-ban ajánlatot tett a közös hadügyminiszternek egy nagyszabásu élelmezési raktár létesitése iránt, mely az összes legénységet kenyérrel, a lovasságot pedig zabbal és szénával látná el.
Addig ugyanis a vasút mellett elterülő Szegő-féle telepen volt egy sütöde felállitva, amely azonban a mai kor követelményeinek már nem felelt meg.
A mult évben végre sikerült nyélbe ütni a fontos tervet és a mint azt Schönaich báró közös hadügyminiszter a delegáció egyik utóbb tartott ülésén kifejtette: a hadvezetőség próbaképen Szombathelyen létesitette az első nagy szabásu élelmezési raktárt, a mely olyformán készült, hogy az a Felekinek adandó bérfizetéssel huszonöt év mulva az állam tulajdonába megy át.”
A következő terv: rabkertészet
A megvalósításra váró tervek sora tovább gyarapodott a száz évvel ezelőtti Szombathelyen, amikor a város egyik képviselőjének lelki szemei előtt megjelent egy lehetséges rabkertészet képe. Zalaegerszegen ekkor már javában működött egy hasonló kertészet és a biztos miniszteri támogatás tudatában Kaposvár is efféle terveket dédelgetett.
„…Geszner Imre dr. szombathelyi lapszerkesztő és városi képviselő Szombathelyen rabkertészetet kiván meghonositani olyformán, hogy a város által erre a célra adott földterületen a rabokkal végeztetné a kert müvelési munkáját, miáltal elérhető lenne az is, hogy városunknak az élelmiszerek terén amugy is kiuzsorázott közönségét élvezhető és egészséges veteményekkel lássa el jutányos, olcsó árban.”
