Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
Mozi az igényes szórakozás kedvelőinek
1910. novemberének első napjaiban új látványossággal, igényes szórakozási lehetőséggel bővült Szombathelyi kulturális élete. Az Apolló névre keresztelt modern mozi díszelőadással nyitotta meg kapuit.
"Fényes műsoru diszelőadás keretében ma dél után öt órakor nyilik meg a Vas megyei takarékpénztár újonnan épitett palotájában (Kőszegi-utca 2.) az Apolló állandó nagy mozgófényképszinház. Az uj szombathelyi látványosság diszes, modernül berendezett tágas helyiségben nyert elhelyezést. Az ülő helyei tágasak, rendesek és emelkedőek, ugy hogy minden helyről pompásan lehet majd látni a szebbnél-szebb képeket, amelyeket az ország legelső müintézete, a budapesti Apolló-szinház szolgáltatja. Lesz azonkivül buffet is az uj szinházban, amelyben hetenként kétszer lesz uj, szigoruan családi müsor. A hely árak mérsékelt áruak is igy remélhető, hogy hamarosan föllendül a szombathelyi Apolló, amelyet tulajdonosa, Molnár Gyula, költséget nem kimélve rendezett be."
A megnyitó sikere szép jövővel kecsegtetett.
"Az uj látványosság máris igen nagy vonzerővel bir. Ennek tanusága a zsufolásig megtelt, valóban kényelmesen berendezett tágas nézőtér, amely a megnyitást követő mindegyik előadásban is megtelt érdeklődő közönséggel. A nézőket igazán meglepte a gyönyörü, tiszta és érdekes képek sokasága. Az uj vállalat valóban megérdemli a közönség tömeges támogatását."
Szombathelyi szeánszok
"A hosszú téli esték beköszöntével nem csak a kártyapartik sűrűsödtek meg a múlt század elejének Szombathelyén. Különös, újszerű összejövetelekről terjedt a pletyka.
Egy idő óta furcsa, titokzatos hireket adnak suttogva szájról-szájra a szombathelyi korzón. Homályos délutánokon és alkonyatokon egyik félreeső utcában levő ház elfüggönyözött, sötét szobájában ideges arcu fiatal emberek jönnek össze. Kisérteties csönd borul a nyomott atmoszféráju szobára. A fiatalemberek egy kis háromlábu, könnyü asztalkát ülnek körül és „szellemeket” idéznek. Az asztalka sima, fényezett lapján a körülülők kiterjesztett ujjai egymásba kapcsolódnak.
Siri csönd, a szivek nyugtalan ideges dobogása hallatszik csak, midőn megszólal a „médium”, a szellemek jóbarátja és idézni kezdi a szegény, békében nyugvó holtak „lelkét”. Eljön a szellem és az asztalka lábának kopogtatásával kell felelnie, hogy mennyi pénz is van az egyik tisztelt szellemidéző zsebeiben. A szellem türelmesen kikopogtatja a különféle ostoba kérdésekre a feleletet.
Vannak ugyan, akik azt hiszik, hogy az egész „szellemidézés” a sötétben mesterkélő médium müve, de hát megesküdni nem merne egyik sem, mert hátha mégis igaz, s akkor a szellem megbosszulja magát? Az asztaltáncoltatás után, a körbefutó ezüst forint is előkerül ezeken a spiritiszta szeánszokon.
Igy üzik unalmukat az egyes fiatalemberek. Mindenesetre ez a spiritiszta szeánsz rendezés az idei szezon specialitása. Az ujszerü mulatságot ki honositotta meg nálunk, nem tudni, de annyit tudunk, hogy annak mindig elegendő számu résztvevője van, különösen a studiumokat folytató ifjuság köréből."
Kultúrpalota-megnyitó
A két évvel korábban megnyitott múzeum mögé épített kultúrpalota 1910. novemberére készült el. Az átadóra meghívást kapott a kormány, valamint a vármegye és a város színe-java.
"A vasvármegyei közmüvelödési palota immár elkészült és a jövő vasárnap este tartandó nagy szabásu felavató-ünnepség keretében adják át nemes rendeltetésének.
Az ünnepség programját a rendezőség igy állapitotta meg: A szombathelyi zenekedvelők egyesülete előadja Erkel Ferenc gyönyörü nyitányát a „Hunyadi László” cimü operából. Ezt követi a Hymnus, amit a szombathelyi dalos-egyesület énekel. Majd Batthyány Lajos gróf megnyitó beszédet mond, a mit Rákosi Jenő főrendiházi tag, a Budapesti Hirlap főszerkesztőjének ünnepi beszéde követ. Vikár Bélának a „Vasmegyei vadvirágok” cimü népdalgyüjteményét, Kereszty István zenetanár kisérete mellett, elénekli Németh Gyula operaénekes és Grünwald Erzsike operaházi növendék amit befejez a Szózat, a szombathelyi zenekedvelők egyesületének előadásában. Az ünnepségre meghivták: gr. Zichy János, Székely Ferenc dr. minisztereket, Széll Kálmán titkos tanácsost, a muzeumok és könyvtárak orsz. Főfelügyelőségét, Molnár Viktor és Nárai- Szabó Sándor államtitkárokat és Kardosa-Lippich Elek miniszteri tanácsosokat, aki valószinüleg a kormányt fogja képviselni az ünnepségen.
Az érdeklődést mutatja, hogy tegnap az összes 4 koronás belépőjegyek már elkeltek és a többi jegyek is igen szépen fogynak. A világitási próbát tegnap este tartották meg a gyönyörü teremben s az a szó legszorosabb értelmében „fényesen” sikerült.
A felavató-ünnepség külső arányaiban is nagyszabásu volt: a megnyitón megjelent a kormány képviselőjén kívül a vármegye és a város szine-java és az ünnepi ruhába bujt férfiak „fekete sereg”-ét szemetgyönyörködtető módon tarkitotta a hölgyek szinpompás öltözéke, amely a pazar fényü világitásban valóban gyönyörü látványosságot nyujtott. Az ünnepségen a kormányt Békássy István dr. főispán képviselte, míg a muzeumok és könyvtárak országos felügyelősége megbizásából Radisch Jenő miniszteri tanácsos volt Szombathelyen."
Fölrobbantott kofa
Egy hideg reggelen furcsa látványosság jutott a szombathelyi piacon árulóknak és vásárlóknak.
"Ugy 8 óra tájban egy hir szárnyalta keresztül a piacot: - Robbanás történt! Felrobban egy kofa. Anarchisták járnak a városban, bombákkal dobálódznak!
Ezek a rémes hirvillámok remegtették meg tegnap reggel a piactéri közönséget. Egyébként nyugodtan ballagó riporterünk is gyorsabban mozgásra ösztökélte ekkor lábait s csakhamar a tragikomédia szinhelyére érkezett. Itt már tekintélyes tömeg pipiskedett egymás feje fölé és legnagyobb része már nevetve tárgyalta a furcsa esetet, melynek részletei a következők:
Köztudomásu, hogy a piaci árusok a hideg beálltával melegitett téglákat, vagy erős fazekat tesznek maguk alá, melyben izzó szén árasztja a meleget. Ez a piaci árusok kályhája.
Valami szemfüles inasgyerek merész ravaszsággal használta ki ezt a „kályhát” és a fölötte melegedő kofaasszonyt huncutsága tárgyául. Az inas egy darab szénbe gyüszünyi nagyságu lyukat furt, ezt megtöltötte puskaporral s azután az egyik kofa mellé csempészte a földre.
Az asszony, mikor észrevette a mellette levő széndarabot, természetesen mit sem gyanitva fölvette és a fazékba dobta a többi izzó szén közé. Azután ujra rátelepedett a kályhára. Mintegy negyedóra mulva azután megtörtént a félelmetes dolog, - amit már jól sejtenek, nyájas olvasók. A puskapor nagyot pukkanva felrobbant s a rossz nyelvek állitása szerint a levegőbe röpitette a terjedelmes nénit, aki se hótt se eleven nem volt ezekben a döbbenetes pillanatokban.
Mikor azután megtapogatta magát s meggyőződött, hogy semmi baja nem történt, akkor természetesen jólválogatott kitörésekkel szedte le a keresztvizet az ismeretlen „merénylő”ről. Azután a publikum egy kellemesen eltöltött félóra derüs emlékkel széledt szét a havas, hideg piacon. Az inas meg valahol a műhelyben még sokáig élvezheti fényesen sikerült csinye emlékének hangulatát."
Egy nagyhírű fényképész halála
Vas vármegye jól ismert fényképésze, Knebel Ferenc 1910. novemberének végén hunyta le örökre szemeit. Fotóit ma is jól ismerjük, ma is az Ő szemén keresztül látjuk a múlt század elejének Szombathelyét.
"Szorgalmas munkában eltöltött esztendők után utóbb már egyedül családjának élt a jó öreg Knebel Ferenc, aki régebben sokat szerepelt, nagyrabecsült tagja volt a társadalomnak, míg most a könyörtelen halál véget vetett életének...
Knebel Ferenc 76 éves volt és negyvenkilenc év óta élt boldog házasságban életepárjával. Vasárnap este hét óra tájban az egyik fiához, Knebel Kornél ügyvédhez készült, ahová a felesége és több gyermeke már előzőleg elment.
A család tagjai azonban hasztalanul várakoztak reá. Az öreg nem jött. Felesége és fia rosszat sejtve siettek Király-utca 23. számu házában levő lakására, ahol zárva találták az ajtót, noha világosság szürődött ki a szobából."
Az idős fényképészt hiába szólítgatták az ajtóban várakozók, akik így kénytelenek voltak lakatost hívni és betörni a bejáratot. Segíteni már nem tudtak Knébel Ferencen, akivel addigra végzett egy agyvérzés.
"A derék ur gimnáziumi tanulmányai bevégeztével előbb gyógyszerész lett, majd fényképésznek csapott fel és ezt olyan tökéletességre emelte, hogy munkájával mintegy huszonöt elsőrendü kitüntetést kapott a londoni, párisi és newyorki világkiállitásokon. Azonkivül ecsetjével is számos elismerést szerzett magának. Ügyessége 1895-ben meghozta neki az „udvari fényképész” cimet is. Knebel Ferenc mintegy 25 éven át volt megyebizottsági tag és ugyanennyi ideig városi tanácsos és mindkét minőségében áldásos tevékenységet fejtett ki. Elhunyta nagy részvétet keltett mindenütt, ahová a szomoru hir eljutott."
