"Elbúcsúzom, elbúcsúzom, ez a suli már nem az én otthonom..." (A ballagáson elhangzott dal részlete)
Gyászlobogó leng egy ideje a Szent-Györgyi Albert Középiskola bejárata felett. Akkor került ki, amikor a képviselők az iskola bezárásáról döntöttek. A diákok és a tanárok aláírásokat gyűjtöttek, kilincseltek, kalapoltak, demonstráltak, eredménytelenül. Az egyik képviselő ráadásul megjegyezte: nem demonstrálni kellett volna, hanem az együttműködést keresni. Cinikus szavak az előzmények ismeretében. A diákok demonstrációjáról részletesen beszámoltunk, videónkat akkor a döntéshozók figyelmébe is ajánlottuk, akik egyéb elfoglaltságaik miatt nem tudták meghallgatni a fiatalokat és tanáraikat.
Pénteken délben színes lufikkal gyülekeztek a diákok osztálytermeikben. Bár a ballagás a végzősök kiváltsága, most mégis mindenki elballagott. Azok is, akik az idén kezdték a középiskolát. A rendhagyó ballagás egyben búcsú is volt. Az épületet hamarosan kiürítik, az iskola eszközeit szétosztják, elvileg annak a három iskolának, akik befogadják a Szent-Györgyiből érkező osztályokat.
Arról, hogy mi történt a rendhagyó ballagáson, ismét videóval számolunk be és az időkódokkal segítjük Olvasóinkat abban, hogy az általuk érdekesnek tartott részhez ugorjanak.
A ballagók felvonulása után 5:20-nál kezdődik az iskola előtti program. 7:30-nál kezdődnek a versek és dalok, amiből kiemelnénk A kell még egy szó-t (9:00), és a némiképp átdolgozott, aktualizált Búcsúzom című számot (14:05). A dal könnyeket csalt sokak szemébe. A DÖK vezetője 13:00-tól búcsúzik, az iskola igazgatója pedig 17:20-nál lép a mikrofonhoz. Beszéde vágatlanul meghallgatható. A lufik 24:15-nél szállnak a magasba, az igazgató pedig 26:10-től beszél a nyugat.hu-nak az érzéseiről.
Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy mi lesz a Szent-Györgyi Albert Középiskola épületével. A szóbeszéd szerint vagy hajléktalanszálló lesz belőle, vagy kormányhivatali épület. Ezt még az iskola igazgatója sem tudta megmondani, elképzelhető, hogy az előbb említettekből egyik sem. A hajléktalanszálló, mint lehetőség már most heves ellenérzéseket váltott ki a környéken élőkből. Egy édesanya amiatt fakadt ki, mert még nem tájékoztatták őket, hol folytatja jövőre érettségiző lánya az iskolát.
Arra a kérdésünkre, mennyire viselte meg a lányát az iskolabezárás híre, az asszony elsírta magát.
Két hónapja még ő nyugtatott engem, hogy Anya, egy ilyen iskolát nem lehet bezárni, az képtelenség! Aztán lassan ő is belátta, hogy nem az. A tanulmányain is meglátszott volna a bizonytalanság. Otthon bevallotta, hogy nem tudott úgy teljesíteni, mint korábban, de a tanárok türelmesebbek voltak vele és kapott még egy esélyt. Jövőre új közösségben, új tanárokkal kell felkészülnie az érettségire. De még nem tudjuk, hol.