Mivel a tavasz idén lekéste a márciust, illetve Sándor, József és Benedek is elakadt az M1-esen, ezért nem csodálkoztunk, hogy a húsvéti nyúl szánkóval érkezett. Azon viszont még így is meglepődtünk, ami április második napján a Szent Vid kápolnánál fogadott minket.
Amíg Szombathelyen az eső esett, addig Velemben nagy pihékben hullt alá a hó, s a szerpentinen kanyarogva egyre jobban azt éreztük a meg-megcsúszó autó kormányába kapaszkodva, hogy itt bizony valaki elfelejtette közölni a Holle anyóval, hogy igencsak felrázta azt a dunyhát, most már igazán bevihetné.
A Szent Vidnél jelenleg tél van, szánkó és síléc után vágyik a kiránduló, sokszor elsüppedtünk a néhol még térdig érő hóban. Fehérség van, amerre csak a szem ellát, ezt még tetézte délután a köd és a hóesés is.
Olyanra azért nem emlékszem, hogy áprilisban havazott volna.
- mondják sokan. Elgondolkodva halvány emlékeim mintha lennének húsvéti havazásról, deres áprilisról, de arra nem számítottam én sem, hogy tavasszal hógolyóval tarkón dobnak.
Akinek még van egy kis tél utáni vágyakozása, aki még akar egy jót szánkózni idén ne legyen rest, keresse fel a hegyet, sapka, sál, kesztyű és hótaposó legyen az öltözék. A táborhelyeken megejtett piknikezést és kirándulást pedig egyelőre halogassák, ide illően közbevágok Pató Pál úr szavaival:
Ej, ráérünk arra még!
- aki pedig összefutna valahol a tavasszal, nyugodtan megmutathatja neki, hogy merre van Közép-Európa, mert valamit idén nagyon félregépelt a GPS-ben.
