Szerkesztőségi körkérdés: Megkaptátok már az új nemzeti konzultációs borítékokat?

Roznár Gyöngyi

Vajon még hányszor engedjük még meg, hogy eljátsszák ezt velünk? A jelek szerint ahányszor csak akarják. Aztán majd erre hivatkoznak, amikor meghoznak hülyébbnél-hülyébb szabályokat és törvényeket.

A legközelebbinél bérelek valahol egy jó nagy vasketrecet. Mindenki oda beledobhatja a saját nemzeti konzultációs borítékját. Aztán gyújtunk, belőle egy nagy tábortűzet. mert:

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek.

Szilágyi József

Természetesen megkaptam az úgynevezett konzultációs levelet, de ki sem bontottam. Az első

nemzeti konzultáció

előtt még kíváncsi voltam, mire megy ki ez az egész, de azóta nem.

Ezek az akciók ugyanis éppen arra nem alkalmasak, amit a propaganda harsog. Hogy megkérdezzék az embereket, és hogy a véleményüket később a döntéshozatalkor figyelembe vegyék.

Koncepciózusan megfogalmazott kérdések, és olyan válaszlehetőségek, amelyek nem is kínálnak alternatívát.

Ez nem konzultáció, hanem propaganda, ami egyébként ezen a szinten zseniális, és több rétegű hasznot hoz a kormánynak és a kormánypártnak.

Van, ugye a ráköltött többmilliárd forint, ennek nagy része haveri kézbe megy. Egy valódi számvevőszéki vizsgálat kimutathatná, hogy nem másról van szó, arról, hogy a nyilvánosság előtt veszítse el néhány milliárd forint a közpénz jellegét.

Politikai haszna, hogy megerősítse és összetartsa a tábort, és erősítse bennük a gerjesztett tudatot, hogy ők most valami jót cselekednek, a haza üdvére.

Az eredményt soha senki nem ismerheti meg, hiszen nem engednek a visszaküldött levelek közelébe senki olyat, aki nem tartozik a belső körhöz. Azt mondanak az eredményről, amit akarnak.

Azt pedig politikai hivatkozásként használják fel, nem csak a belpolitikában, hanem az Európai Unió szervezeteiben is. Pedig a demokrácia nem tendenciózus kérdésekkel, előre megfogalmazott, valós mérlegelési lehetőséget nem tartalmazó válaszokkal, és titokban tartott reakciókkal működik. Ez csupán annak karikatúrája.

És még valami. Bennem viszolygást kelt, ha egy politikai párt vagy akár egyetlen politikus meg akar védeni valamit. Ha valakitől meg kell védeni – jelen esetben – a családokat, akkor éppen a saját érdekeit és zsebeit néző kormánypolitikától kell. Vagyis saját maguktól.

Papp Kata

Elsőbbségi kézbesítéssel megkaptam a küldeményt. Ha eddig a posta pénzügyi gondokkal küzdött, ez a többletbevétel biztosan kihúzta a bajból, és valljuk be, egy nap ide vagy oda tényleg nem mindegy ez esetben, hiszen jövőnket érintő kérdésekről van szó, és mától számítva alig több, mint negyven napunk maradt a válaszra.

A szarkazmust félretéve, komoly ember talán mást ért konzultáció alatt: kifejtheti véleményét és nem irányított, eldöntendő kérdésekre ad válaszokat.

A felvetéseket nézve, szinte mindre az igen lenne a kézenfekvő válasz, de nézzünk egy kicsit a felvezetések és a lehetséges következmények mögé.

Úgy gondolom, a gyermekvállast nem anyagi támogatással, hanem megfelelő jövőképpel kell ösztönözni, hogy a fiatalok és talán az idősebbek is úgy érezzék, hogy erre a világra érdemes gyereket szülni.

A gyerekvállalási kedvről nem tudok nyilatkozni, az tény, hogy 2010 óta jelentősen csökkent a munkanélküliség Magyarországon. Akár csak egész Európában. Nézzük csak meg, milyen volt a világ gazdasági állapota 2010-ben és napjainkban: 2010-ben kezdtünk kilábalni a 2008-ben kezdődött válságból, míg ma nyugodtan állíthatjuk a folyamatos élénkülésnek és élénkítő programoknak köszönhetően,

dübörög

a gazdaság.

Nem akarom sorra venni az összes kérdést. Ami még szembetűnő volt számomra a helyzetértékelésekben, az a rengeteg általános alany

sokak szerint

, ami kissé populista, és akár tíz embert is takarhat.

Pais-H. Szilvia

Megkaptuk, igen. A gyerek ujjongva tépte szét, ő még tud nevetni ezeken az ostoba kérdéseken, és azon, hogy most Orbánéknál épp az a tét: hogyan lehetne Magyarország bevándolóország helyett családbarát hely.

Engem hidegen hagy, fel se húzom magam azon, hogy újabb milliárdok tűnnek el a semmibe. MERT TUDTA, hogy egyetlen nemzeti konzultáció árából 1000 országos közvélemény-kutatást lehetne készíttetni? A manipulatív kommunikációs fogás alkalmanként egy- és kétmilliárd forint közötti költséggel jár, ebben azonban még nincs benne a konzultációval járó plakát- és egyéb kampány ára?

A kedvencem, mind közt:

Egyetért-e Ön azzal az alapelvvel, miszerint a gyermeknek joga van anyához és apához?

Nem, nem értek vele egyet.

Ahogy azzal sem, hogy Magyarországnak olyan elitista és demagóg kormánya van, aki szerint ilyen egy eldöntendő kérdés. Akinél a családalapítás mennyiségi és nem minőségi kérdés. A minimálbérre bejelentett, a kényszervállalkozó, a kizsigerelt közalkalmazott, a fogyatékkal élő gyereket nevelő közben dögöljön meg, kevesebb családtámogatást érdemel, mert szegénynek lenni bűn. Aki szerint:

a népességfogyást nem bevándorlással kell orvosolni

.

Aki nem veszi tudomásul, hogy ma Magyarországon nem a be- hanem a kivándorlás jelenti a legnagyobb problémát, hogy a jövőnk most húz el innen, és alapít majd máshol családot.

Józing Antal

Megkaptam, és mivel a kérdést is, ezért kivételesen ki is bontottam a borítékot. Eléggé el nem ítélhető módon az utóbbi években elég immunis lettem a kormány ügyes-bajos dolgaira, elfogadtam, hogy ezt dobta a történelmi dobókocka, lehetne rosszabb is, de ezek a nemzeti konzultációk még mindig megérintenek. Talán azért, mert kvintesszenciái az Orbán-kormány politikai kommunikációjának, a megvezetés, a populizmus és a pofátlanság vegyületének. Unalmas és gyomorforgató, hogy óvodásnak nézik a választópolgárokat, hogy nem betömik, hanem kihasználják az információhiányt, azt meg rémesen bosszantó megélni, hogy tudják, hogy mennyien átlátnak a szitán, de egy vállvonással elintézik, mondván, belefér.

Csodálatos hatalom az, ami ahelyett, hogy szerényen és alázatosan tenné a dolgát, nekiáll milliónyi emberrel állevelezni, ahol meg tényleg kellene kérdeznie (Paks, az oktatás és az egészségügy jövője), ott sunyin lapul a fűben.

Nyilván kommunikációs szempontból van ennek értelme (tematizálás, mozgósítás, adatbázis építés stb.) ennek a levelezésnek, arról nem is beszélve, hogy megint egy „megvédenek” valamit, de hogy ebből hogyan kerekedik ki a népességfogyás megállítása, az nem nagyon dereng.

Márpedig ez utóbbi tényleg nagy gond, ebben kivételesen egyetértek, és azzal is, hogy kormányzati szinten kellene valami komolyat húzni. Abban is egyetértek, hogy szerencsésebb lenne, ha Magyarország és Európa ezt házon belül tudná rendezni.

Kivételesen drukkolok, hogy így legyen, csak afelől vannak kételyeim, hogy tényleg ezek a ezek a csőlátású, provinciális gondolkodású, hatalommániás öregedő urak fogják megoldani a 21. század egyik legnagyobb kihívását.