Izgalmas megközelítésű véleménycikket közölt az angol Independent, annyira, hogy úgy éreztük, muszáj beszélnünk róla, és pár saját gondolattal is igazítani rajta. Mert bár minket, magyarokat egyelőre nem érint testközelből a terrorizmus, azért az Iszlám Állam már minket is megfenyegetett, hogy sorra kerülhetünk (még ha ennek a realitása nem is túl erős).
Az írás a Facebook safety check funkciójáról szól, vagyis arról a lehetőségről, amit a közösségi oldal általában drámai, sorsfordító katasztrófák idején kapcsol be: ilyenkor a helyiek egyetlen klikkel jelezhetik a platformon ismerőseiknek, hogy aggodalomra semmi ok, jól vannak. A Facebook az utóbbi időkben pedig már terrortámadások esetén is beindította ezt a funkciót az adott város lakóinak, ami viszont magával húz egy nagyon-nagyon fontos dilemmát: biztos, hogy jó ötlet ez?
Persze, elsőre ördögtől valónak tűnhet ennek a funkciónak a megkérdőjelezése. Hiszen milyen hasznos már, nem? Egy gombnyomással tudathatjuk a világgal, hogy oké velünk minden.
Csak közben azt nem vesszük észre, hogy így könnyen odáig juthatunk, hogy a veszélyérzet lesz az elsődleges alapállapotunk. Hiába jelzik a statisztikák is egyértelműen, hogy az iszlamista merényletekhez képest sokkal-sokkal valószínűbb, hogy autóbalesetben halálozunk el, egy robbantás sokkal nagyszabásúbb és elképesztőbb, ezért könnyen torzul az érzékelésünk, és jóval valósabb rizikónak kezdjük látni, hogy valaki valamikor majd ránk robbant valamit. Pedig:
a legutóbbi londoni terrorban heten haltak meg, az elmúlt hétvégén Magyarországon pedig 217 személyi sérüléses közúti baleset történt, amikben hatan haltak meg.
Ráadásul ez csak egy hétvége. Ennél sokkal többször ütközünk az utakon úgy, hogy sajnos vér is folyik, ahogy azt a police.hu összesítői mutatják, vagy akár csak a mi vonatkozó rovatunk.
Jogosan merülhet hát fel a kérdés: miért is nem kéne a Facebooknak mondjuk akkor is bekapcsolnia ezt az opciót, ha hazaérkeztünk a munkából, az utcáról a lakás biztonságos melegébe? Hiszen bármikor történhet velünk bármi. És elmondhatatlanul esélyesebb, hogy inkább ez a bármi történjen meg velünk, mint hogy egy dzsihadista essen a torkunknak. És ez, hangozzon bármilyen meglepően, igaz Londonra, Berlinre és Párizsra is. A terrortámadások idején az adott városban az emberek 99,9 százaléka biztonságban van.
A safety check viszont azt sugallja, hogy ez nem így van. Erre csak ráerősít a média, amiből ilyenkor ömlenek a friss hírek a támadásról, az emberekre rátelepszik a félelem, kész, az ISIS máris elérte a célját.
Sherry Turkle, az MIT egyik kutatója remek tanulmányban részletezte, hogyan alakított át minket a technológia: ma már egyre inkább úgy érezzük csak biztonságban magunkat, ha folyamatos kapcsolatban tudunk lenni másokkal. Amikor valaki otthon felejti a mobilját, annak sokszor pánik a vége: úristen, elszakadtam a világtól, mi lesz így velem?! Pedig jobbára semmi sem. Legfeljebb nem tudnak hívni pár óráig. A szülők pedig a gyermekeiket tehetik ki nem várt következményeknek: ha állandóan csekkolják a kisdedet, azzal hosszú távon az öngondoskodásukat és az autonómiájuk kifejlődését veszélyeztethetik.
A képesség, hogy bármikor elérhetjük a szeretteinket, csak azt idézi elő, hogy ha épp nem érjük el őket, akkor máris arra gondolunk, hogy valami szörnyű dolog történhetett velük.
Pedig talán csak lemerültek. Vagy moziban vannak. Vagy benne vannak valami melóban, ami megköveteli a néma üzemmódot. Vagy edzenek, és a telefon az öltözőben van.
A safety check funkció is hasonló benyomásokat idézhet elő: a londoni ismerősöm nem jelezte, hogy biztonságban van, tehát akkor biztosan nincs! Pedig valószínűleg semmi gond nincs vele. Ahogy a cikk írója is kifejti, ezt csak a ténylegesen nagy horderejű természeti katasztrófák idején kéne bekapcsolni, amikor valóban hasznos, amikor valóban százak és ezrek veszhetnek oda. Így viszont csak az eltúlzott félelem lesz úrrá rajtunk, amivel épp azt adjuk meg a terroristáknak, amit akarnak - miközben egyáltalán nem ők vannak nyeregben.
(via Independent)
