Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely. Időutazásra fel!
Gesztenyeillat az utcákon
Hideg ősz köszöntött elődeinkre 1908 októberében. A közelgő tél biztos jeleként gesztenyeillat járta át a szombathelyi utcákat.
A legtöbb utcasarkon tanyát vertek már maguknak a gesztenyesütők. Felállitották a tüzhelyet és az átmelegitett vasrostély felett piritják a téli szezon legfinomabb csemegéjét, az olasz gesztenyét. Az utca levegője tele van az inyenc gyomrokat ingerlő sült gesztenye illatával. És fogyasztják is az édes belü eledelt. Az esti korzó közönsége, az asszonyok előszeretettel vásárolják. Küszöbön van a tél. Amellett bizonyit a gesztenyesütők megjelenése is. Ők az előhirnökei a rohamosan közeledő hideg, havas télnek.
Kórházat az egész megyének!
A nagy szombathelyi tífuszjárvány 1908 októberére már levonult, ám a hatóságokra még számtalan vitás kérdés megválaszolása várt. Nagy kavarodás támadt a vidékről beszállított betegek ellátása körül is.
A város állásponja az, hogy Szombathely amugy is nagy áldozatokat hozott a járvány idején azzal, hogy az idegen tifuszbetegeket nagy költséggel itt ápoltatta. De ezt akkor a város általános közérdekből tette. A város azonban… a vidéki betegek betelepítésével nem állandósithatja a fertőző betegségek veszedelmét.
Azt elismeri ugyan a város, hogy a kórházba elhelyezett betegeket elszigetelik, de a behozatal maga is könnyen lehet terjesztője a ragálynak…
A vármegye ezzel az állásponttal szemben azzal érvelt, hogy a kórházban való gyógykezeltetéssel sokkal inkább elérhető az, hogy a járvány továbbterjedését megakadályozzák, mintha a beteget, kellő orvosi felügyelet hiányában, kint hagyják a pusztán, ahol nagyban járja még most is a beteglátogatás divatja…
Valóban ideális állapot volna, ha minden községben lenne modernül berendezett kórház, Ám az a baj, hogy csak a járási székhelyeken van ilyen humánus intézmény. Már pedig azért, mert a községekben nincs alkalmas hely a betegek befogadására és kellő elszigetelésére, nem lehet és nem szabad a betegek elől elzárni annak a lehetőségét, hogy állandó orvosi felügyelet alatt álljanak.
A polémia megoldásaként merült fel a megyei kórház létesítésének lehetősége.
A belügyminisztériumban a héten lefolyt tanácskozás során az az óhaj merült fel, hogy a közkórház okvetlenül Szombathelyen nyerjen elhelyezést, amely tervet a kormány anyagilag is kész támogatni. Az uj kórházat az Emberbaráti-kórház bevonásával akarják létesiteni s a vármegye hozzájárulását kétszázezer koronában, a városét pedig százezer koronában tervezik.
Ha azonban Szombathely városának jelenlegi vezetői aggódva tekintenek a betegek beszállitása elé, akkor igazán önkéntelenül fölmerül az a kérdés: - Minek a vármegyei kórház?
Csak talán nem azért akarják drága pénzen fölépiteni a vármegyei közkórházat, hogy annak folyosóján márványba véssék azoknak a neveit, akik a város élén állanak, ellenben a betegeket, akik rászorulnak a kórházi ápolásra – másfelé küldik.
Ázsiai veszedelem
Napjainkban a melaminnal szennyezett tejtermékek miatt, száz esztendeje pedig a kolera kórokozói után kutatva ellenőrizték az árukínálatot az arra hivatott szervek. Közös pont, hogy mindkét veszedelem Ázsiából érkezett.
Ismertettük azt a rendeletet, amelyet a kolera ellen való védekezés érdekében Andrássy Gyula gróf belügyminiszter a vármegyékhez és városokhoz küldött és amely kötelességévé teszi a hatóságoknak, hogy a legmesszemenőbb védelmi intézkedéseket tegyék meg.
A szombathelyi rendőrség e rendelet alapján már akcióba is lépett és minden vonalon a legerélyesebb vizsgálat folyik, különösen az élelmiszerek körül. A piaci őrség számát a rendőrkapitány szaporitotta és minden olyan élelmicikk, amit az egészségügyi biztos gyanusnak talál, beható viszgálat alá kerül s ha azokat a tiszti főorvos az egészségre ártalmasnak találja, ugy bizony irgalmatlanul elkobozzák azokat.
De a piaci vizsgálódással nem elégszik meg a hatóság, hanem még erélyesebben jár el azokkal a vidékiekkel szemben, akik élelmiszereikkel elkerülik a piacot és házról házra járva árusitják azokat.
Eme intézkedésen kívűl a lakásokat és az udvarokat is szigoru viszgálat alá veszik. Ahol egészségtelen, piszkos lakást vagy udvart talál a hatóság közege, ott a legradikálisabb eszközökhöz nyulnak.
Igen sok helyen, különösen a külső városrészekben, még az éléstárakat is megviszgálják. Főként a befőzött gyümölcsök és a lekvárak kerülnek szigoru vizsgálat alá, mert ezek leginkább alkalmasak a kolera bacilusainak terjesztésére.
Ahol az éléskamra sorba rakott dunsztosai között csak a legkisebb penészt észlelnek, ott bizony alapos pusztitást von maga után a vizit. A gazdasszonyok természetesen nagy indignálódással és elégedetlenséggel fogadják éléskamráik ilyenforma megdézsmálását, de a hatóság ennek ellenére szigoruan folytatja erélyes intézkedéseit, amelyek a közönséget vannak hivatva megvédeni az ázsiai veszedelem elől.
Merénylet Márkus Emília ellen
1908. októberében egy budapesti merénylet híre borzolta a kedélyeket a vasvármegye megyeszékhelyén. Öltöztetőnője emelt fegyvert Márkus Emíliára, a szombathelyi kötődésű híres színésznőre.
Gregus Janka 23 éves leány, aki öltöztetőnő volt a Nemzeti Szinházban – mint budapesti tudósitónk táviratozza – tegnap reggel gyilkos merényletet követett el Márkus Emilia, a Nemzeti Szinház nagy müvésznője ellen. Revolverrel kétszer rálőtt. A lövések nem találtak. Gregus Janka aztán maga ellen forditotta a fegyvert s mellébe nőtt. Halálos sebesüléssel szállitották a Rókusba.
Gregus Janka sok éven át volt alkalmazottja a Nemzeti Szinháznak. Kellékesnek szerződtették s öltöztetőnőnek osztották be. Ő gondoskodott Márkus Emilia toilettjeinek rendezéséről is.
A merénylő leány vasárnap este belopózott Márkus Emilia szállására, amely a régi Nemzeti Szinház épületében van s ablakai a Muzeum körutra néznek s ott a fürdőszobában egy szekrényben rejtőzött el. Márkus késő este tért haza férjével és pihenni tértek. A legkisebb gyanú sem árulta el, hogy szomszédságukban idegen személy tartózkodik. Hétfőn reggel kilenc óra tájon a művésznő fölkelt s hálóköntöst öltve magára, a fürdőszobába ment.
A fürdőszobában, szemben a ruhaszekrénnyel, nagy falitükör áll. A tükör elé állt éppen a művésznő s onnan látta, hogy a szekrény ajtaja nyilik s onnan egy zilált arcu leány lép ki revolverrel a kezében. A művésznő a fürdőszobából rohant a hálószobába és rohanása közben dördült el a revolver.
Két lövés sivitott el a művésznő mellett. Az egyik a hálóköntösének rojtjait érte és megperzselte. Gegus Janka a művésznő után rohant, de akkor már Márkus Emilia segitségére sietett a férje s a cselédséggel együtt üldözték a merénylő leányt, aki menekülni iparkodott. A dohányzószobába érve, Gregus Janka maga ellen forditotta a fegyvert. Mellbe lőtte magát s lezuhant a padozatra. …eszméletlen állapotban szállitották a Szent Rókus kórházba.
Ünnepélyes kultúrpalota-avató
Hosszú várakozás és készülődés után 1908 októberében megnyitotta kapuit a szombathelyi kultúrpalota. A napjainkban is múzeumként működő épületet fényes ceremónia közepette adták át a nagyközönségnek.
Ragyogó időben, rendkivül nagyszámu és előkelő közönség jelenlétében vasárnap avatták fel a szombathelyi uj kulturpalotát. A ritka alkalomra délszaki növényekkel, szönyegekkel diszitették föl a muzeum tágas előcsarnokát, amely azonban szüknek bizonyult a nagyszámu érdeklődő befogadására.
Igy aztán a felavató ünnepség kint a szabadban, a főbejárat lépcsőzete előtt folyt le, ahol egybegyült a vármegye és az ország számos jelese, ismert tudósa, irója és müvésze, hogy jelenlétével emelje az ünnepség fényét. A parkban pedig ünnepi ruhába öltözött sokaság tolongott, várva az ünnepség megkezdését, amely délre volt ugyan kitüzve, de a fényképfölvételek miatt jóval később kezdődött.
Gróf Batthyány Lajos valóságos belső titkos tanácsos nyitotta meg az ünnepség sorozatát lendületes, lelkes beszédének elmondásával…
Kárpáti Kelemen kerekded, összevágó, szép szabad előadásában mondta el az épület létesitésének és a benne levő értékes gyüjtemények történetét…
Batthyány gróf felkérésére ezután K. Lippich Elek miniszteri tanácsos a kultuszminiszter legjobb kívánságait tolmácsolta, majd Wlassics Gyulát ünnepelte, akinek terve volt a vidéki muzeumok létesitése…
A nagyszámu közönség ezután, élén a fővárosból és az ország minden részéből idesereglett előkelő vendégekkel, a muzeum berendezésének megtekintésére indult. Minden szakosztályban az illető rendező vette át a vezetést, röviden ismertetve az ott elhelyezett tárgyakat, amelyek nemcsak Wlassics Gyula dr. és a miniszter képviselőjének, de a szakemberek teljes dicséretét is kiérdemelték.
