Alig egy éve annak, hogy felújították, rendberakták, átalakították a szombathelyi Csónakázótó környékét. Eleinte voltak még hiányosságok, lassan elkészülő apróságok, de ezekre nem figyelt a polgár, mert ott volt az új híd, végre kivilágosodott a sétány is esténként és még a csónakkikötő is jobb helyre került. Örültünk a tiszta nyilvános WC-nek, a pecások az új padoknak, a futók a padok körül kialakított öblöknek, a pihenni vágyók a napozóágyaknak, a szerelmesek az új hídnak (még egy szerelem-lakatolási lehetőség), és még sorolhatnánk. Jó konyhájú, hangulatos bisztróból nézhetjük a vizet, amin már kajakozni, elektromos-csónakozni is lehet. Körbenézve viszont adódik a kérdés, ezzel a méltán népszerű pihenő-övezettel kapcsolatban:
Miért nem figyelnek jobban arra, hogy ne legyenek lepukkant részei?
Ha városvezetők lennénk, akkor mi kiemelt figyelmet fordítanánk a frekventált helyekre. Tudható, elég kisétálni délután, hogy sokan járnak ide nap mint nap, ez pedig indokolttá tenné, hogy kicsit jobban odafigyeljenek rá. Nem kell itt most nagy dolgokra gondolni, csupán sok apróság az, ami rontja az összképet. Ilyenek például a szigeten lévő lámpaoszlopok alatt lévő fák lombja, ami gyakorlatilag kitakarja este a lámpa fényét.
Pár hete nagy dirrel-durral jött a jégeső, ezt a sziget fái is megsínylették, egy nagyobb ág például a vízbe szakadt. Az látszik, hogy dolgoznak valamit, mert van ahol már le is vágták szakszerűen a letört részt (árulkodik róla még egy fatörzs is a földön), de a városvezetők helyében ilyen esetekben azt mondanánk, hogy napokon belül rendbe kell tenni. Miért kell a letört lombnak még hetekkel később is a vízben áznia, a vihar mementójaként?
Egy kicsit lehetne sűríteni a takarítást is
Nem tudjuk milyen gyakorisággal szedik és szállítják a szemetet, olykor azért előfordul, hogy egy baráti társaság otthagyja a pizzás-dobozokat a kuka tetején, és olykor azt is látni, hogy egy nappal később is ott vannak, max lefújta őket a szél.
Összességében persze nem szemetes a környezet, de talán tavasztól-őszig - amikor sokan keresik fel a környéket - érdemes lehetne többször sepregetni. A galambürülékkel persze nehéz bármit is csinálni, de néha az is jól összegyűlik a hidakon. Nem azt mondjuk, hogy naponta suvickolják fényesre.
Kiszáradt virágágyások, kóró és gaz - Legyen szép!
Látszik, hogy nyírják a füvet, írtják a gazt. Amikor ott jártunk akkor is elszáradt ágakat szedtek össze. Ami kevésbé tetsző, hogy olyan, mintha a fűnyíró jönne kedden, levágja a nagyját, de a bokrok közelében és a kevésbé elérhető helyeken marad a gaz. Azt majd vélhetően fűkaszával intézik, de csak napokkal később, így a bokrokat még körbeöleli a gaz egy darabig. Helyenként látszik a rendezettség, a szépen karbantartott részek, de sajnos ott a másik oldal is, hogy kiszáradnak a virágágyások, ahol pedig nem kóró van, ott is kókadnak a növények.
Ha a Fő téren és a körforgalmakban minden virágzik, akkor ide is elférne pár ültető kéz. Persze azt most elővehetjük, hogy a szakkertész elmondja, hogy "szélsőséges időjárás, jégeső, növények ide, ültetési időszak oda" - mi csak a polgárok vagyunk, akik azt látják, hogy nem szép az összkép.
Tehát látszik, hogy karban van tartva, de ha valami ennyire frekventált, akkor érdemes lenne kicsit jobban kiemelni és nem a város parkjaira, zöld közterületeire jellemző tempóban rendben tartani, amikről ugye sok panasz érkezett az idei év során. Szeretjük a Csónakázó-tavat, még így is, de a nagy bejelentéskor indokolták, a szemléken ismételgették, a szalagvágáson pedig a tollunkba rágták, hogy mennyire fontos hely ez a város életében. Jó lenne ha egy évvel később is így gondolnák tisztelthölgyeimésuraim, még akkor is, ha momentán a Csótónak nincs köze Szent Mártonhoz.
