Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
Nők, nők és megint csak nők
Több hónapnyi készülődés előzte meg azt az eseményt, amely az 1913-as esztendő decemberét nyitotta Szombathelyen. A Magyarországi Nőegyesületek Országos Szövetsége tartotta nálunk kongresszusát. Nagynevű vendégek és korszakalkotó indítványok jellemezték a kétnapos ülést.
„A város jó hiréhez hiven és méltóan fogadta az összes kongresszusi kiküldötteket, akik közül igen sokan országos hirüekké lettek azon mozgalmak folytán, amelyek a nők érdekeinek megvédése céljából indittattak. A vendégek a legjobb emlékekkel távoztak el e városból. mert olyan szeretettel fogadták itt őket, amely szeretetet és figyelmet elfelejteni nem lehet.”
A programot városi séta és díszebéd vezette be majd a köszöntők sora után kezdetét vette a komoly munka.
„Vasárnap délelőtt a város nevezetességeit tekintette meg a mintegy száz főnyi vendégsereg, míg a nagyközönség a megyeházán rendezett háziipari kiállitás remek iparcikkeiben gyönyörködött.
Délben diszebéd volt a Sabáriában s utána fél 4 órakor kezdődött meg a megyeházán a közgyülés, amelyen a város előkelőségei a megyéspüspökkel és a főispánnal együtt részt vettek.
A közgyülést gróf Apponyi Albertné nyitotta meg szép beszéddel, mely után Radó Gyula főjegyző a vármegye, Kiskos István h. polgármester a város és Békássy Istvánné a helybeli nőegyletek nevében üdvözölték a szövetség tagjait.
Mikes János gróf megyéspüspök szinte üdvözölte székvárosának vendégeit, a kiknek munkáját tisztelni tudja. Gyönyörü szavakkal festi a nő helyzetét a pogány kortól a kereszténységig, amikor Krisztus felemeli igazi hivatalára a nőt. Az uj kor asszonyait azonban kiragadják a családi fészekből az életviszonyok és láthatjuk a munkásnők rettenetes robotját, a hivatalok szánalmas bérért dolgozó hölgyeit, akiknek rideg, szomoru helyzetébe éppen a nőegyesületeknek kell idealizmust és szeretetet vinniök. Ez lesz a legigazibb társadalommentés.
A püspök lelkes beszéde mély hatást keltett a hallgatóságban, amely az egész termet zsufolásig megtöltötte.
A közgyülés napirendjén nevezetes inditványokat fogadtak el. Foglalkoztak a világbéke ügyével s a III. hágai békekongresszus magyar bizottságának megszervezését sürgetik a kormánynál. Követelik, hogy az államszámviteli vizsgát tett nők előtt megnyissák azokat a hivatalokat, a melyekhez ez a képesités szükséges. Országszerte betegápolónői tanfolyamokat rendeznek, hogy a hölgyek igazi gyógyítói lehessenek a társadalom igazi szerencsétleneinek. Háboru esetén nemzetközi védelmet kérnek a védtelen nők számára. Követelik, hogy fényképező, könyvkötő és óraművességi iapriskolát szervezzenek a nők számára, a kik igazán alkalmasak volnának ezekre az iparágakra.
Este 6 órakor zárták be a közgyülést és ekkor a jelenlevőket teával vendégelte meg a rendezőség. Ozsonna után dr. Giesswein Sándor pápai prelátus, orsz. képviselő mondott pompás beszédet, a nő igazi hivatásáról a mai életben s anyai kötelességek teljesitését tartottnak a legfőbb szükségnek arra, hogy a társadalom menesebbé válhasson.
A zajos tapssal fogadott tüzes szónoklat után Szántó Menyhért muzeumi igazgató tartott előadást a munkásnők biztositásáról és sürgette, hogy a családanyákat anyaságuk esetére szintén bebiztositsák és segélyben részesitsék.
A nagy tetszést keltő előadással ért véget este negyed 9 órakor az ünnepség első napja.”
A második nap témái között ugyancsak a tanulással és a munkával kapcsolatos kérdések voltak túlsúlyban.
"Hétfőn délelőtt 9 órakor folytatódott a közgyülés, amelyen ujból megválasztották a tisztikart, majd az inditványokat tárgyalták tovább és elhatározták, hogy a postai és vasúti kezelőnők fizetésének javitását kérik, valamint azt is, hogy a nők letehessék a vasúti és postai tiszti vizsgákat is. A müegyetemet és a jogi fakultást is megnyitandónak követelik a nők számára. A munkások védelmére munkásszállók épitését kérik a keresk. minisztertől. Szombat estétől hétfő reggelig, valamint képviselőválasztások napján, a pálinkamérések és korcsmák bezárását követelik.
Az otthon dolgozó munkásnők számára a hivatalos bérminimum megállapitását kérik, hogy ne kelljen éhbérért dolgozniok. A nyilvános házak bezárását követelik a belügyminisztertől. Sürgetik a női kertésziskolák felállitását is és kérik az igazságügyminisztert, hogy a nők jogaira sok helyütt sérelmes uj polgári törvényjavaslat tárgyalásánál a Szövetség kivánságait vegye figyelembe.
Gróf Károlyi Lászlóné a házi cselédek biztositását követeli szép beszéd keretében és sürgeti, hogy a cselédszobák minőségére is ügyeljen a hatóság az uj épitkezéseknél. Továbbá azt is inditványozza, hogy az állami gyermekmenhelyen ne 15 éves korukig, hanem 18 éves korukig gondozzák a leányokat, a mikorra azok igazán fölserdülhetnek. Inditványait nagy tetszéssel fogadta el a közgyülés.
Gróf Apponyi Albertné volt az utolsó szónok, aki a nőegyesületek jövő évi római világkongresszusára hivta föl a jelenlévők figyelmét. Az elnöknőt lelkesen ünnepelte a közönség, majd Rosenberg Auguszta alelnöknő, a Szövetség nevében megköszönte a szives fogadtatást a város részéről.
A szombathelyi hölgyek nevében Greisinger Ottóné remek rózsacsokorral ajándékozta meg az elnöknőt és alelnöknőt, akik meghatva köszönték meg a kedves figyelmet.
A vendégek a délutáni gyorsvonattal utaztak el Szombathelyről.”
Magyar ajándékot a magyar karácsonyfák alá!
A karácsony már száz esztendeje is a kereskedelmi év csúcspontját jelentette. Gazdasági válság, általános szegénység ide vagy oda, a decemberben ajándékra költött koronák jelentősen felélénkítették a magyar gazdaságot. Akarom mondani felélénkítették volna, ha a magyar emberek magyar árut választottak volna a karácsonyfa alá.
„Ámbár pár év óta az általános gazdasági pangás miatt a karácsonyi vásárok forgalma a régiek felére csökkent, jelentősége még mindig elsőrangu.
Hazánk 21 millió lakossága még a mai válságos időben is legalább 20-30 milliót elkölt karácsony előtt. Ha ez a pénz bent maradna az országban, rendben volnánk. – Igy azonban e nagy összeg kivándorlása a végsőkig fokozza szegénységünket.
E rengeteg pénznek a felét játszva megtakarithatnók, ha volna bennünk közgazdasági érzék és okos önzéssel párosult igaz hazafiság. A karácsonyi ajándékok 20-30 millióját pedig egészen visszatarthatnók, ha karácsonyi ajándékul csakis magyar cikkeket vásárolnánk.
Ébredjünk, amig nem késő. Most karácsony előtt szervezkedjünk családonkint, egyedenként. Csak honi iparosok, kereskedők bevonásával rendezzünk karácsonyi vásárt. A kereskedők állitsanak össze boltjaikban magyar áruosztályt s hivják fel erre a közönség figyelmét ugy, mint a Magyar Védő Egyesület Budapesten kifüggesztett plakátjain.
Csak igy lehetne karácsony előtt a külföldre vándorló sok-sok millióból legalább néhányat megmenteni s ezzel is enyhiteni az általános szegénységet. Jelszavunk legyen, vagy magyar cikkeket vásároljunk, vagy semmit, mindkét esetben magunknak használunk.
Az a magyar ipar, mely száz akadály közt is fejlődni tud, a melynek évi termelése meghaladja a négyezer milliót, amely tömérdek külföldi kitüntetésen kívül nyolcszáz milliós kivitelre tett szert – megérdemli támogatásunkat, mert büszkék lehetünk rá.”
Aki nem tud kerékpározni, ne lopjon drótszamarat
Ahol bicikli van, ott a biciklitolvajok is hamar megjelennek, s Szombathelyen már száz éve is sokan kerekeztek.
„Ujabban ismét napirenden vannak a kerékpár lopások. Tegnap előtt Kőrösi Kálmán biciklijét emelték el s tegnap Ivánkovics József jogszigorló kerékpárjának kelt lába.
Ez utóbbi azonban szerencsés volt, mert a tolvaj hamar hurokra került a biciklivel együtt. A főtéren posztoló rendőr ugyan is észrevette, hogy az uton egy ember vezet egy biciklit a zálogház felé. Megállitotta s megkérdezte tőle, hogy miért nem ül rá a gépre. Ezzel meg is fogta a tolvajt, mert himezett-hámozott s végül kisült, hogy nem is tud biciklizni.
A pasas egyébként rettenetesen részeg volt s ez növelte a rendőr gyanuját. Fülönfogta s a kerékpárral együtt bevitte a kapitányságra. Itt kitünt, hogy a kerékpár Ivánkovics József jogszigorlóé s a tolvaj Suha Lajos facér péksegéd. Épen ekkor jött a följelentést megtenni a károsult jogszigorló s boldogan vette át a megkerült jószágot.
Suha urat pedig letartóztatták s most abban az irányban indult meg a nyomozás, hogy a tegnapelőtti lopás nem terheli-e az ő lelkét.”
Munkahelyi baleset
A korabeli helyi lapok rendszeresen számoltak be munkahelyi balesetekről. Különösen a gépgyár volt veszélyes. Hol egy szerszám okozott sérülést, hol valamilyen teher szakadt egy munkásra. Na de, hogy focizás közben sérüljön meg valaki a munkahelyén…
„A footballozás az utóbbi időben annyira elragadta az embereket, hogy némelyek összes szabad idejüket ennek a sportnak szentelik.
Ezek közé tartoznak az iparostanoncok, akiknek tudvalevőleg a legkevesebb szabadidejük van s akik az ebédidőt sem pihenésre, hanem a játék kultiválására használják fel.
A Mayer-gyár tanulói is igy tettek addig, amig egy sajnálatos eset el nem riasztja őket egy időre a játéktól. Tegnap délben is a játékhoz fogtak és labda hiányában egy összegöngyölt kócot rugdostak ide-oda a gyár udvarán.
A játékosok között volt Iván László 15 éves lakatosinas is, a ki a játék hevében nekivágódott egy ládának, amelyen keresztül oly szerencsétlenül esett a földre, hogy jobb lábának felső szárát kettétörte.
A mentők vitték el a kórházba a football-áldozatot, akinek dr. Perényi Manó adta az első segélyt.”
