Ha valaki a Szomorú szerelmes című lemez alapján melankolikus, lassú számokra és szívfájdalmas merengésre számít, annak érdemes újragondolnia az elképzeléseit. A Varacskos Diszkó ugyanis nem az a hetes fogat, amelyik hagyja, hogy a címek diktálják a hangulatot. A lemezbemutató turné Szombathelyre is megérkezett, a Bohém közönsége pedig olyan koncertet kapott, amelyben a felszabadult rock and roll, az irónia és a színpadi játék legalább annyira fontos volt, mint maguk a dalok.
A brigád zenéjében meglehetősen széles a merítési alap. A szörfrockos dallamoktól az alteres hangzásokon át az igazi rock and rollig sok minden belefér, időnként pedig a hatvanas-hetvenes évek hippi- és pszichedelikus rockjának hangulata is felbukkan. Mindez mégsem hat valamiféle gondosan összeállított zenei jelmezbálnak. A Varacskos Diszkó inkább úgy szól, mintha a tagok legalább negyven éve együtt zenélnének, és közben rájöttek volna, hogy a világot nem feltétlenül kell komolyan venni, önmagunkat pedig végképp nem.
A koncert egyik legjobb része éppen az volt, hogy a hetes társaság nem állt meg a dalok eljátszásánál. A számok közötti szövegek, a gesztusok, az apró jelenetek és a közönséggel való játék ugyanúgy hozzátartoztak az előadáshoz. A színpadon nem pusztán zenészeket láttunk, hanem egy sajátos világ szereplőit, akiknek a humora, az önkritikája és a társadalmi érzékenysége a dalok között sem kapcsol ki.
Az aktuálpolitikai utalások sem maradtak el, de az alakulat nem egyszerűen poénokat dobál a közönségnek. Az irónia mellett önirónia is bőven akad, és az egészből az a fajta természetesség árad, amely miatt a színpadi játék nem válik erőltetett színészkedéssé. Inkább olyan, mintha a tagok egyszerűen így gondolkodnának, így beszélnének, és történetesen hangszerek is vannak náluk.
A Bohém nem egyszerűen egy újabb állomás
A Varacskos Diszkó 2024-ben alakult, és több korábbi zenei projekt találkozásából nőtte ki magát. A szombathelyi gyökerű Túlzás, az Alterego és más alternatív zenei kapcsolódások után a mostani csapat már önálló világot épít, a tagok számára azonban a régi helyszínek sem veszítették el a jelentőségüket.
A Bohém és a Végállomás ugyanis nem egyszerűen két koncerthelyszín a sok közül. A zenészek még a korábbi projektjeikkel léptek fel itt az első koncertjeiken, így a visszatérésnek személyes jelentősége is volt.
A csapat tagjai az interjúban arról beszéltek, hogy Szombathely sokat adott nekik a zenei gondolkodásuk és az élő zenéhez fűződő viszonyuk kialakulásában. Külön kiemelték a Bohémot és a helyi szervezőket, akik lehetőséget adtak nekik a bemutatkozásra és a fejlődésre. A Végállomásnak és az ottani közegnek szintén hálásak.
A visszatérés tehát nem pusztán egy turné újabb kipipált dátuma. A zenekar számára ez egyfajta hazatérés is, még akkor is, ha a tagok közül többen már máshol élnek, tanulnak vagy zenélnek.
Bobó, az énekesnő, aki a vokál mellett például szaxofonon is játszik, különösen érdekes nézőpontból beszélt a városról, hiszen ő nem szombathelyi. Szerinte már önmagában az is árulkodó, hogy a város lehetőséget adott a fiúknak az elindulásra. Hogy ez mit mond el Szombathelyről, azt már a hallgatóságra bízta.
A többiek ennél is tovább mentek: Bebe és Gubi a város nyitottságát, a szabad gondolkodásra való hajlamát és a helyi kulturális életben rejlő lehetőségeket emelték ki. A kilencvenes évekből származó családi történetekben még egy pezsgőbb, intellektuálisabb város képe él, amelynek a nyomai szerinte ma is felfedezhetők.
Persze a kép nem kizárólag rózsaszín. A tagok a fiatalok számának csökkenéséről, a kulturális és éjszakai élet korlátairól, valamint a vidéki városok lehetőségeiről is beszéltek. Patrik szerint hétfőnként már egy sör elfogyasztása is külön programnak tűnhet Szombathelyen, miközben a városban továbbra is megvannak azok az emberek, akik képesek életben tartani a kulturális közeget.
A legfontosabb kérdés szerintük az, hogy ehhez mennyi támogatást és működő infrastruktúrát sikerül teremteni. A tehetség és az alkotókedv ugyanis önmagában nem mindig elég ahhoz, hogy egy város kulturális élete hosszú távon is pezsegjen.
A Spotify nem pótolja a koncertet
Egy hétfős zenekar fenntartása, a próbák, az utazás, a hangszeres felszerelés és a koncertek megszervezése nem kétszemélyes, kávézós-gitározós feladat, hanem komoly logisztikai kihívás, különösen úgy, hogy a tagok nem egy futtatott, vastag anyagi háttérrel rendelkező produkció részesei.
A srácok nem is próbálták úgy beállítani a helyzetet, mintha máris a vagyonosodási sorrend élmezőnyében lennének. A cél jelenleg sokkal inkább az, hogy a produkció idővel önfenntartóvá váljon, és legalább annyi pénzt hozzon vissza, amennyit beletesznek.
A koncertjegyeket sem akarják elérhetetlenül drágán adni. A turné egyik budapesti állomásán például háromezer forintért három zenekart lehetett megnézni. A működésükhöz pedig az is hozzátartozik, hogy a szállást, az étkezést és más költségeket sokszor baráti kapcsolatokon keresztül oldják meg.
A tagok szerint azonban a legfontosabb összetevő nem valamiféle titkos pénzügyi recept, hanem az, hogy mindenki szenvedéllyel csinálja. Ha egy szerelemprojekt valóban az, az sok mindent át tud lendíteni a nehezebb időszakokon.
A streaming korszakában persze az is kérdés, hogyan lehet új közönséget szerezni. A zenekar tagjai szerint a koncertélmény ebben kulcsszerepet játszik. Úgy látják, hogy a közönségük jelentős része nem feltétlenül az online zenehallgatás révén talál rájuk, hanem eljön egy buliba, majd visszatér a következőre is.
Bobó az egyik korábbi megfogalmazását idézte fel: a zenéjüket a Spotify-on sokan akkor hallgatják, amikor egy koncert után szeretnének nosztalgiázni.
Ez elég pontosan összefoglalja, miért működik a Varacskos Diszkó élőben. A dalaik önmagukban is megállnak, but a teljes élményhez hozzátartozik az a sajátos színpadi jelenlét, amelyet egy streamingplatform nem tud visszaadni.
Gubi szerint ugyanakkor nem baj, ha sok más formáció is működik a piacon. A budapesti zenei élet telített, de ha van közönség, amelyik kíváncsi az új hangokra, abból mindenki profitálhat. A kérdés inkább az, hogyan lehet a fővároson kívül is megteremteni azokat a lehetőségeket, amelyek között egy csapat fejlődhet és közönséget építhet.
Szomorú szerelmes, de nem szomorú este
A mostani lemezbemutató turné a budapesti Dürer Kertből indult, Szombathely után pedig Pécs, Veszprém és Esztergom is szerepel az útitervben. A zenészek az interjúban arról beszéltek, hogy a turné még nem is olyan régen korántsem volt biztos, de végül összeállt a program, és új anyagokkal is készülnek.
A Szomorú szerelmes című album tehát nem csupán egy újabb kiadvány a diszkográfiában, hanem egy újabb lépés afelé, hogy a Varacskos Diszkó a saját koncertélményére építve találjon még több hallgatót.
A Bohém közönsége mindenesetre megkapta azt, amiért érdemes egy ilyen csapatot élőben megnézni. A zene változatos, a hangulat felszabadult, a humor pedig nem áll meg a dalok határánál. A politikai odaszúrások és a társadalmi reflexiók mellett a tagok saját magukat sem kímélik, és ettől az egész előadás emberi marad.
A Varacskos Diszkó nem akarja mindenáron megmondani, hogyan kell élni, mit kell gondolni, vagy mitől lesz valaki igazán alternatív. Inkább játszik, zenél, beszól, nevet, és közben időnként meglepően pontosan mutat rá arra, milyen világban élünk.
A Szomorú szerelmes cím mögött így végül nem a búskomorság, hanem egy energikus, sokszínű és önmagát sem túl komolyan vevő zenekar áll. A Bohém pedig újra bebizonyította, hogy egy helyszín nem pusztán attól fontos, hány koncertet rendeznek benne, hanem attól is, hogy milyen történetek indulnak el a falai között.
