A rendhagyó történet főszereplője, a 38 éves szombathelyi Lakics Zsolt barátnője öccsével angliai munkát vállalt, hogy idehaza nem túl biztató jövőjét anyagilag megalapozza. Itthon hagyta beteges édesanyját és öthónapos terhes barátnőjét. A szükséges biztosításról azonban sem ő, sem a munkaadó nem gondoskodott. A sors ezt kegyetlenül megbosszulta.
A kemény, embert próbáló munka az angliai farmon már véget vért, s Zsolt az autóbusz felé tartott, amely hazahozta volna őket, amikor hirtelen rosszul lett, elveszette az eszméletét. Már a helyszínen megpróbálták elsősegélyben részesíteni, aztán kórházba szállították, ahol a negyven perces újraélesztési kísérlet ellenére elhunyt. S ettől kezdődött a kálvária.
Félmillió plusz négyszázezer...
Tolmácsszerzés, a holttest hazaszállításnak az ügyintézése. Az itthon maradott szerettei csak akkor szembesültek a szomorú valósággal, amikor megtudták, hogy a holttest hazaszállítása több mint félmillió, a hamvasztás és a hamvak hazaszállítása pedig több mint négyszázezer forintba kerülne. Csakhogy az édesanya és a barátnő még akkor sem tudna ekkora összeget előteremteni, ha előre fel tudtak volna készülni a tragédiára.
Pénz híján pedig Zsolt holtteste hetek óta egy angliai kórház mélyhűtőjében várja a sorsát. Többszöri telefonálás az angliai magyar főkonzulnak, aki azt állította, hogy pénz nélkül nincs hazaszállítás sem így, sem úgy.
Időközben a szombathelyi barát megpróbálta hazahozni az elhalálozott személyes holmijait, de súlytöbblet miatt nem engedték feltenni a repülőgépre. Így ennek a további sorsa is teljesen bizonytalanná vált. A kórház pedig jelezte, hogy a végtelenségig nem tudják tartani a holttestet.
A megoldás adott, mégsem történik semmi
Zsolt barátnőjének családja kétségbeesetten próbálkozott a Magyar Vöröskereszt Vas megyei szervezeténél, de érdemi segítséget ők sem tudtak nyújtani. Ezután a volt miniszterelnöknek, Orbán Viktornak írtak levelet, ahonnan a következő választ kapták:
Fogadják őszinte részvétünket családtagjuk elvesztése miatt. Sajnáljuk, ha tanácsaink későn érkeznek. Két megkeresést javasolnánk: fordulhatnak a londoni Magyar Nagykövetség főkonzuljához illetve itthon a Külügyminisztériumhoz. Pontos információkkal segíthetik Önöket ebben a szomorú helyzetben - Szabó Edina elnöki sajtófőnök.
A Külügyminisztérium konzuli osztályának a munkatársa az egyik hazai bulvárlap érdeklődésére a következőképpen reagált:
Ilyenkor a magyarországi konzul jár el az esetekben. Első lépés, hogy fel kell venni a kapcsolatot azt adott ország rendvédelmi szervével, illetve a Magyarországon élő hozzátartozókkal. Abban az esetben, ha az elhunyt bejelentett munkavállaló volt az adott országban, a biztosítás fedezi a test hazaszállítását. Viszont, ha nem rendelkezik biztosítással, a Magyar Köztársaság rendkívüli kölcsönt utal a családnak, amiből haza tudják szállítani hozzátartozójuk testét, és a hitelt jutányos törlesztő részlettel kell visszafizetni az államnak.
Lehet, hogy Anglia lesz végső nyughelye
Szóval a megoldás adott és nem is bonyolult, mégsem történik az ügyben semmi. Mi több, a Magyar Köztársaság angliai főkonzulja legutóbb azt közölte a családdal, hogy ha továbbra sem érkezik meg a szükséges összeg, akkor felveszik a kapcsolatot a hivatalos angliai szervekkel, és minden valószínűség szerint ott hantolják el a holttestet köztemetés keretében. Valahol, valahogyan, hozzátartozók nélkül.
Két szombathelyi, Zsolthoz közel álló vállalta a nyilatkozatot, érthető módon csak teljes név nélkül.
Elképzelhető, milyen megdöbbentő volt a számomra, amikor a busz felé tartva munkatársam és barátom összeesett. Kint, egy idegen országban nyelvismeret nélkül kellett valamit intézkednem. Senkinek sem kívánom azt az érzést, és az akkori szituációt. Az pedig végképp megdöbbentett, hogy nem hozhattam haza Zsoltnak a hozzátartozói számára vásárolt ajándékait, személyes holmijait. Pár hét már eltelt, de még mindig a történtek hatása alatt vagyok
– mondta Sz.E. a kinti munkatárs és barát."Ma már minden csupán pénz kérdése"
Egyszerűen elképesztő! Egy nem is olyan régi kapcsolat így érjen véget, ráadásul még a holttestet, a földi maradványokat sem tudjuk Zsolt édesanyjával együtt magyar földben tisztességben eltemetni, ez egyszerűen párját ritkító, nem a mi, hanem a magyar állam szégyene. Aki nincs ilyen helyzetben, el sem tudja képzelni, milyen érzés öthónapos terhesként, az elhunyt születendő gyermekével ezt megélni. A magyar hatóságok a szó szoros értelmében érzéketlenek és közömbösek, ami azt is bizonyítja, hogy ma már minden csupán pénz kérdése
– fakadt ki az elhunyt gyermekét szíve alatt hordó Sz. K.Nos, két dolog egészen biztos. Nem tudja a bal kéz, mit akar a jobb. A Külügyminisztérium álláspontjával, az ilyenkor szokásos eljárással teljesen ellentétes a kinti konzulátus hozzáállása. Vagy nem tudnak az ilyenkor szokásos eljárásról –amit fel sem merünk tételezni - vagy egyszerűen nem ennek megfelelőn intézkednek, ami az előbbinél semmivel sem jobb.
