A csempeszkopácsi templom elődje a Krisztus utáni második-harmadik század környékén épült. Az 1968-as restaurálások során ebből az időszakból származó síremléktöredékeket találtak.
A ma látható román kori templom a XIII. században épült, ezt erősítette meg a 2002-ben végzett falkutatás és restaurálás is. Az épület egy mesterséges dombon áll, a tégláit helyben égették, de római köveket is felhasználtak az építéséhez.
A harangtorony később épült – az ikerablakos tornyot a templomi karzat kialakításával egy időben nyitották össze az épülettel. 1342-ben már említik, hogy a templom Szent Mihály Arkangyal tiszteletére van felszentelve.
Csempeszháza és Kopács az 1273-as évben kerülnek először említésre, Kun László király egyik oklevelében. A mohácsi vész után a két falu evangélikus hitre tért át, 1526-tól 1653-ig evangélikus templomként működött.
Az épület falfestményei nyolc ciklusban készültek – a legelső ciklusból maradt fent a bűnbeesést ábrázoló freskó és egy apostolsor. A növényi ábrázolások és rozetták szintén korai festmények. Az ötödik – reneszánsz – ciklusból fennmaradt festmény a boltív geometrikus díszítménye. Jelenleg a hetedik festési ciklus restaurált festményeit láthatjuk.
A karzat északi falán Dorfmeister István rokokó Szentháromság festménye látható. A képet 2009 decemberében ellopták, a zsennyei alkotóház művészei készítettek egy másolatot róla. Két évvel később karácsonykor az elkövető visszahozta az eredeti festményt, ami újra a templom falát díszíti.
