Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
Útépítés a Paragvári utcán
Ma útépítés miatt botladozunk a Király és a Kőszegi utcán, körforgalom épül a Március 15. téren, s a napokban új aszfaltburkolatot kap a Deák Ferenc utca egy szakasza is. Száz esztendeje a Paragvári utcát látták el szilárd burkolattal a lakosság nem kis örömére.
A város vezetőségét végre megszállta a jó szellem és az alkotás vágya. Rendezni akarja azokat az utcákat, amelyek eddig meglehetősen el voltak hanyagolva. Most elhatározta, hogy a Paragvári utcát makadám kövezettel látja el és már fel is hivta a város mérnöki hivatalát, hogy készitse el sürgősen az erre vonatkozó terveket és költségvetést, hogy még az idén befejezhessék a munkát. Ennek ellenében azonban az ezredévi park mögött levő utcát csak a jövő évben fogják makadám burkolattal ellátni.
Záróra és közbiztonság
Az 1900-as évek elején még a rendőrség szabályozta a szórakozóhelyek nyitva tartását, az erre vonatkozó rendeletek megalkotása közben a közbiztonság volt az elsődleges szempont. A jellemző szigorúság ellen több vendéglátós is tiltakozott, hiszen az üzleti szempontok hosszabb nyitva tartást indokoltak.
A szombathelyi kávésok ama törekvése, hogy kerthelyiségükben eltörüljék a zárórát, tudvalevőleg sikerrel járt. Most mások is szerencsét próbálnak. A minap Ladányi és Heidt, a kioszk bérlői adtak be kérvényt a városhoz, amelyben egyelőre azt kérik, hogy az ő helyiségükben hosszabbitsák meg a záróórát. A rendőrség azonban, ahová a kérelmet véleményadásra kiadták, a kérelem elutasitását javasolja, főként azért, mert a park nincs kellően világitva s igy közbiztonsági szempontokból sem engedhető meg a záróra meghosszabbitása.
Szieszta délidőben
Míg a kávéházak tulajdonosai a hosszabb nyitva tartás érdekében küzdöttek, addig a kereskedők nagy része a déli zárórát, az ebédelésre és sziesztázásra fordítható idő elrendelését szorgalmazta.
A szombathelyi kereskedők körében mozgalom indult meg, oly célból, hogy az üzleteket déli negyed 1 órától negyed 2 óráig zárva tartsák. Ugy a főnök, mint az alkalmazott legelemibb joga lenne a déli órát nyugodtan tölteni. A legutolsó napszámos is abbahagyja délben a munkát és egy órai pihenőt tart. Csak a kereskedők azok, akik ezt a pihenőt nem birják… A város közönsége ezidőtájt szintén nem jár vásárolni, az a nagyon csekély számu idegen, aki itt megfordul, szintén elvégezheti vásárlásait előbb vagy utóbb s igy igazán érthetetlen, hogy miért éppen Szombathely az, ahol nem birják a déli zárórát megteremteni. A kereskedők legnagyobb része érte van, a kisebbség is remélhetőleg alkalmazkodni fog.
Új mozi Szombathelyen
Új szórakozóhely létesítéséről röppentek fel a hírek 1910. júliusában. A tervezett mozi átadására alig több, mint három hónapot kellett csak várni.
A szombathelyi kávéházak, hogy a közönséget jobban a helyiségükbe szoktassák, mozgófényképek bemutatásával szórakoztatják a vendégeket. Ez a szórakozás alig néhány fillérjébe kerül a közönségnek, amennyiben a kávésok csupán mérsékelten fölemelt dijtételek mellett szolgálják ki az árukat.
A kávésokat most az a veszedelem fenyegeti, hogy erős
versenytársat kapnak az idén. Két szombathelyi polgár ugyanis
a „Vasmegyei Takarékpénztár” épületének hátulsó részében
egy állandó mozgófényképsznházat akar létesiteni, mégpedig
olyformán, hogy a szinházi évad leszámitásával évenként
nyolc hónapon keresztül akarja képeit bemutatni a mozi-éhes
publikumnak.
A dolog a szinházi választmány tegnap délelőtt tartott ülésén
pattant ki. A rendőrség ugyanis a vállalkozók kérelmét
véleményadásra áttette a szinházi választmányhoz, amely hosszu
vita után végül is ugy határozott, hogy az engedelem megadását –
nem ellenzi.
Az ülésen Ujváry Ede dr. városi tanácsos elnökölt, jelenvoltak:
Geszner Imredr., Knebel Jenő, Lingauer Albin, Radó Gyula dr.,
Stadler Izidor dr., Szalai Lipót, Weisz Oszkár és Horváth I. jegyző.
…
A választmány beható vita után kimondta, hogy a terv meg
valósitását nem ellenzi, már csak azért sem, mert annak létesitését
különben sem akadályozhatja meg, miután az a rendőrség
hatáskörébe tartozik.
Arról azonban, hogy ez a terv Szombathelyen halva született idea,
lehet csevegni.
Az Apolló névre keresztelt mozi végül 1910 november 5-én nyitotta meg kapuit a takarékpénztár épületében, a Kőszegi utca 2. szám alatt (nem is olyan messze a jelenlegi Savaria Filmszínháztól).
Súlyos baleset és népgyűlés
Száz esztendeje súlyos baleset híre borzolta fel a kedélyeket munkáskörökben. A présgép alatt elhunyt testvérpár története tiltakozó gyűlések sorát indította el. A munkásosztály a biztonságos munkavégzést ellehetetlenítő körülményeikre, a megalázóan alacsony bérekre próbálta felhívni a figyelmet a baleset kapcsán.
Borzalmas szerencsétlenség történt tegnap délelőtt tiz óra után a
szombathelyi Póhl-féle gépgyárban.
Két fiatal munkást, kik közül az egyik tizenhét, a másik husz éves,
a préselőgép nyomólapja halálra zuzta. Növeli a katsztrófát, hogy
az illetők testvérek voltak, egyedüli gyámolitójuk Oladon lakó
szegény özvegy édes anyjuknak.
...
„A szombathelyi Pohl-féle gépgyárban történt borzalmas katasztrófa
sorompóba állitotta a munkásokat. Tegnap
népgyülést rendeztek a szénatéren, melynek első pontja a halálos
szerencsétlenségnek volt szentelve.
A munkásokat és munkásnőket apró piros cédulára nyomtatott,
tüzes hangon irt felhivással hivták meg a népgyülésre, hogy a
teendőkről megbeszélést folytassanak.
A felhivás igy hangzott:
„Munkások! Munkásnők!
Munkában töltött küzdelmes életünk egyhanguságát megzavarta
munkatársaink utolsó jajszava, kiknek vére pirosra festette a
Pohl.gyár vaskolosszusát.
Munkatársaink tetemét levették a gépszörnyetegről, elföldelték,
a gyáros letette koszoruját a sirra, a munka folyik tovább és a
hajcsárok kiáltása megint felhangzik. A mi fülünkbe azonban
az övegy anya siránkozása cseng, kezünk ökölbe szorul és
gondolkozzunk…
Teendőink megbeszélése céljából 1910. julius hó 29-n, pénteken,
este fél 7 órakor a Szénatéren népgyülést tartunk a következő
napirenddel:
1. A Pohl-gyári halálos szerencsétlenség.
2. A munkásság helyzete.
3. Munkások! Ne hagyjátok magatokat a gyáros pressziójától
visszatartani, hanem jöjjetek el a gyülésre.
4. Testvéri üdvözlettel a vasmegyei szociáldemokrata párt
vezetősége.”
Már a kora 6 órai órákban nagy tömegben gyülekeztek a munkások
és munkásnők a téren és hét órakor, amidőn Szép Gyula az
egybehivók nevében üdvözölte a megjelenteket, legalább ezer főre
menő tömeg volt együtt…
A napirend előadója Malasits Géza budapesti vasmunkás,
kivonatosan a következőket mondta:
„A munkás már helyzeténél fogva is ki van téve a külömböző
baleseteknek, de most, a midőn két ártatlan munkást ölt meg a
gép, minden embernek – pártkülönbség nélkül – gondolkodóba
kell esni. Én már bejártam az egész világ gyárait s noha nem
szándékozom hazámat lealacsonyitani, - kötelességem kijelenteni,
hogy sehol a világon nem olyan olcsó a munkás élete, mint nálunk.
Naponként történnek Magyarországon halálos balesetek, de
ilyenkor a kapitalisták országos gyüjtésekkel, az özvegyeknek adott
fillérekkel akarják elnémitani a felszisszenő munkásokat. Nem
erre kellene a társadalomnak helyezkedni, hanem törvényesen
kellene megvédeni a munkások testi épségét. Van ipar felügyelő
ugyan Magyarországon, de ezek többnyire a gyátrosokkal eltöltött
poharazás mellett megállapitja, hogy a balesetet a munkás
vigyázatlansága okozta…
Okozza főleg a sulyos baleseteket, hogy a munkások tulhosszu
munkaidőt kénytelenek dolgozni s emellett igen kevés bért kap.
