A kérdező természetesen a Kötelező olvasmányok megunhatatlan ceremóniamestere, Lévai Balázsa. Házigazda pedig, ahogy szintén megszoktuk, Jordán Tamás színházigazgató. Véletlen, vagy nem, épp ezen a napon 5 éves a színház, vagyis ennyi ideje annak, hogy a felújított WSSZ-ben bemutatták Az ember tragédiáját.
Annyit sokan tudnak róla, hogy a Facebook tette híressé, napi szinten több mint 40 ezer követője van, és az elmúlt években három könyvet is jegyzett: az Így szerettek ők I-II.-t, az Igazi hősöket, és a most piacra dobott Merész magyarokat.
Éveken át vele kezdtük mi is vele a reggelt, szerkesztőségi kávénkat az ő posztjára kortyoltuk el, hozzá csemegéztük a pikáns szerelmi sztorikat az irodalmi istenségekről.
De ki is Nyáry Krisztián, akit ennyire felkapott az internet népe?
Tavaly óta az ország legnagyobb szépirodalmi könyvkiadójának, a Magvetőnek az igazgatója (Morcsányi Géza húsz év után távozott). Hiába olvassák sokan szórakoztató irodalomtörténeti anekdotáit, csak kevesen tudják Nyáryról, hogy hosszú éveken át, a Tarlós-éra előtt a főpolgármesteri hivatalban kommunikációs főtanácsadóként is dolgozott. Meg másként is, de ezt életrajzából majd olvassák ki lent a keretben.
Talán épp ezért nem is olyan meglepő, hogy Szombathelyen ennyien kíváncsiak voltak rá, mert sokan szeretnek könyvekről, legendás irodalmi egyéniségekről diskurálni.
Nyáry Krisztián élőben sem más, mint posztjaiban. Egy jó mesemondó. Ha lenne közmédia, amely dolgának tartaná, hogy a közönséggel megszerettesse a magyar történelmet és irodalmat, keresve se találva nála jobb személyt erre. Ismeretterjesztő órácskáit főműsoridőben falná a magyar.
Hogyan indult ez a blogolás?
Az első posztok a barátoknak készültek – mesélte. Azóta is próbál ugyanúgy írni, mint amikor azt hitte, hogy csak a haverok olvassák. Amikor elkezdte, mindenki azt gondolta, a Facebook alapvetően vizuális tartalmak megjelenítésére alkalmas, hosszabb szövegeket senki sem olvas majd ezen a felületen. Nyáry megcáfolta ezt, ahogy azt is, hogy akit már blogon elolvastak, annak később nem veszik meg a könyveit.
Hogy viseli a celebséget?
Szerencsére ez egy olyan műfaj, hogy nem ismernek meg az utcán. Azt nehezen kezelném, nem is tudom, hogyan venném…
– válaszolt, de megjegyezte, a lányaival megállapodott abban, hogyha elszaladna vele a ló, ők azonnal figyelmeztetik. Egyelőre még nem szóltak, mosolygott.Magyarországon tényleg hiánycikk az, amit csinál. Az a köztes szint, magyarázta ő is, ami a bulvárt és a komolyat összeköti, ami igényesen szórakoztat. Sokan a „komoly” irodalomtudomány felől közelítve pont ezért bírálják, hogy képes pár skiccben életutakat felvázolni, egy sztori kedvéért sematizálni, hogy elsődleges célja tényleg a szórakoztatás, nem egy irodalomtörténeti igényű életrajz megírása. De a hitelesség nála is alap, elvégre mégiscsak irodalomtörténész.
Kortárs írók szerelmi életét tudatosan nem boncolgatja. Csak olyanokról ír, akiktől időben már eltávolodtunk, akik magánéletének a részletei senki élőt nem sértenek. (Jordán erre viccesen megkérdezte: „Olyanokról lehet írni, akik szakmailag már évek óta halottak?”
A politika is finoman szóba kerül, merthogy sok éven át ott forgolódott. „Romboló, zárt világ ez, nehéz épp ésszel kibírni” – mesélte, persze tanácsadóként azért más, mint a sűrűjében lenni. Azt tartja a legnagyobb bajnak, hogy Magyarországon a politikából nem lehet kiszállni. Aki befejezi, annak nincs visszaút a civil életbe, nem kapkodnak a cégek utána, mert félnek. Sok olyan, a rendszerváltás időszakában aktív politikust ismer, aki mára nagyon rossz körülmények közé került. Mert nem tudták kamatoztatni azt a szellemi tőkét, amit képviselőként, politikusként megtanultak.
Legutóbbi kötetében, a Merész magyarokban (ami az idei karácsony slágere volt) 30 olyan magyart vett számba, akik a legnehezebb helyzetekben is emberek tudtak maradni, s akik számára önazonosságuk és belső bátorságuk a legszélsőségesebb történelmi helyzetekben is mindent felülírt. Olyan példák, magyarázta, akik mertek más úton járni mint a többség. Ezekből a sorsokból ő ezt tanulta meg: „a legszorongatottabb helyzetekben is van mozgástere a jónak."
Végezetül még elárulta, tervezi, könyvet ír majd a híres magyar festők szerelmi életéről is… várjuk a posztokat :)
Ezen a szombathelyi estén is kihagyhatatlan sztori lett, Költészet napja ide vagy oda, Kölcsey állítólagos homoszexualitása, szerelmi fellángolása Szemere Pál iránt. ( Itt elolvashatja...)
Izgalommal, szívesen hallgattuk újra a Himnusz keletkezéstörténetét is. Jó sztori, nem meséljük el, arra itt vannak ezek a posztok, kapjanak rá:
Nyáry Krisztián (Budapest, 1972. július 6. –) kommunikációs szakember, könyvkiadó, író, irodalomtörténész
Itt lehet Nyáry Krisztián követője Facebookon, ha még nem...
