Egy év alatt 3,5 centimétert nő a körmünk, 15 centimétert a hajunk, körülbelül 4 kiló bőrt és 80 liter könnyet veszít a szervezetünk.
Egy év sok idő.
Gyakorlatilag napra pontosan egy évvel ezelőtt készítettünk egy némileg rendhagyó interjút 
„Hogy ne azt kelljen majd válaszolnom, hogy otthon ültem” - Kávéházi beszélgetés a szombathelyi Momentummal 2018. November 15. 18:12 a Momentum szombathelyi aktivistáival.
A három fiatal politikussal - Nagy Donát elnökkel, Lukács Dániel és Gömböcz Zoltán alelnökökkel* - egy belvárosi kávézóban ültünk le akkor beszélgetni politikáról, fiatalokról, médiáról és sok minden másról.
Azóta sok víz folyt le a Perinten, és mi ismét ott ülünk reggel 8-kor, ugyanannál az asztalnál, ugyanazokon a székeken, sőt még a pincér hölgy is ugyanaz. A hangszóróból rockzene szól.
N. D.: Van Halen, azonnal tudtam. Dani csak később jött rá.
L. D.: Tényleg gondolkodnom kellett.
Akkor mehet? Felkészültetek? Elolvastátok most a tavalyi beszélgetésünket?
N.D.: Én most nem.
G. Z: Én sem. Nagyon sokat dolgoztam az utóbbi napokban.
L.D.: Körülbelül egy hónappal ezelőtt olvastam, de nem ezért. Hanem mert tök jó. Mostanában nem szokás ilyen őszinte interjút csinálni.
És ez most nem lesz őszinte?
N.D.: Én nem érzem úgy, hogy nagyon mások lettünk azóta. Akkor valahogy úgy fogalmaztunk, hogy három srác vagyunk utcáról; sok minden történt velünk, sokat tanultunk, de ez alapvetően nem változott.
Amikor egy évvel ezelőtt találkoztunk
„Hogy ne azt kelljen majd válaszolnom, hogy otthon ültem” - Kávéházi beszélgetés a szombathelyi Momentummal
2018.
November
15.
18:12
, akkor még kiskanállal kóstoltátok a politikát. Azóta viszont nagykanállal ettétek. Hogy ízlik?
G. Z.: Egy évvel ezelőtt tényleg nem gondoltuk, hogy mindez megtörténik velünk, de alapvetően kellemesen érzem magam. Tanultuk a politikát, az emberekkel való bánásmódot, tetszik, ahogy alakulunk és fejlődünk.
N.D.: Fogalmazzunk úgy, hogy rengeteg új élménnyel találkoztunk. Egy évvel ezelőtt már túl voltunk László Győző sikeres kampányán, ami jó erőpróba volt. Most, az önkormányzati választások előtt láttuk mélységében, milyen egy nagy városi kampány, ahol megállítanak az emberek az utcán, ahol a bölcsis néni megkérdi, hogy “Donát, de vagy a plakáton?”. Nagyon sok apró boldog pillanatom volt.
L.D.: Ha visszanézek, azt látom, hogy nagyon gyorsan peregnek a képek és közben szól a szimfonikus filmzene. Izgalmas volt, minden pillanatát élveztem.
Most még mindenki az önkormányzati választásokról és annak utóhatásairól beszél, de időközben európai parlamenti választások is voltak, amikor a párt önállóan először mérette meg magát itt helyben. A Momentum 10,6 százalékot kapott Szombathelyen, és ezzel kapásból a második legerősebb ellenzéki párt lett. Mennyi időbe telt, amíg felfogtátok?
L.D.: Nagyon gyorsan fel kellett fognunk. Egyik nap az ember még csak kósza aktivistának érezte magát, másnap meg erőt kellett mutatnunk és nagyon potensnek lenni.
N.D.: Én éppen külföldön voltam azon a vasárnap, és másnap, amikor hazafelé tartottunk autóval, egymást érték a telefonok. Hívtak mindenhonnan, és rá kellett döbbennem, hogy többé nem vagyunk a kis pultos aláírásgyűjtők.
G.Z.: Mi akkor már javában bent voltunk az önkormányzati választásokkal kapcsolatos tárgyalásokban, és az eredmény felülmúlta a várakozásokat. De engem ez a második legerősebb ellenzéki párt titulus csak félig érintett: mert ki más is lehetne?
Ehhez képest most nulla képviselőtök ül a szombathelyi közgyűlésben. Erre azért mondani kellene valamit.
N.D.: Amikor elindultak a tárgyalások, mi 5 százalékos párt voltunk, és ahhoz képest korrekt alkut kötöttünk. Mikor az EP-választások során kiderült, hogy erősebbek vagyunk, igyekeztünk nagyobb szerephez jutni a választási szövetségen belül. Semmi okunk nem volt leváltani azokat, akik korábban is képviselők voltak az Éljen Szombathely! színeiben és jól végezték a dolgukat. Billegő, munkás körzeteket kaptunk, de elvállatuk őket, mert mi eleve mozgalmi jelleggel épültünk fel, járunk, kopogtatunk, dolgozunk.
De a listán sem kaptatok befutó helyet.
N.D.: Úgy számoltunk, hogy az első két hely számít majd, de ilyen sok szervezet esetében ezt nem könnyű elosztani, így nehéz döntéseket kellett meghozni. Miután kiderült, hogy nem indul a szövetség Czeglédy Csaba körzetében, László Győzőnek tartoztunk annyival, hogy övé legyen az első hely. Utána következett a DK, mint a legerősebb ellenzéki párt, és így lett miénk a harmadik hely. Úgy, hogy közben Nemény András lemondott első helyéről.
Hogyan értékelitek az egyéni körzetekben történteket?
L. D.: Az enyém a 8-as, belvárosi választókerület volt. Ellenfelem pedig Tenki Mária, aki egyike volt azon fideszeseknek, akik keményen kampányoltak és talpaltak. Volt olyan nap, hogy többször összefutottunk a lépcsőházakban. Álmomban nem gondoltam, hogy ennyire megszorongatom, és bevallom, borzasztóan elégedett vagyok ezzel. Egyébként pontosan tudtuk, hogy a mocsárban fogunk taposni, merthogy mind a három körzet ilyen volt.
N.D.: Eredetileg úgy volt, hogy nem indulok, de aztán az EP-választás után kicsit átrendeződtek az erőviszonyok, én pedig megkaptam a 10-es körzetet, a piactól kezdve a Víztorony felé egészen a Bagolyvárig és még feljebb, panelek, kis utcák, sorházak, minden. Mindenhova legalább egyszer becsengettem, és már akkor éreztem, hogy melyik szavazókörök húznak felém, és melyek azok, amelyek nehezek lesznek. Nálunk tiszta kampány volt, a Fidesz részéről Sátory Károly is partner volt ebben. Nem voltak vállalhatatlan arcok vagy plakátfirkálás. Hetven szavazattal kaptam ki, azaz egy lépcsőházon múlott. Most lehetne elemezgetni, hogy mi lett volna, ha nem indul a Pro Savaria, de nem hiszem, hogy ennek értelme van.
Hagyjuk meg ezt a politológusoknak.
N.D.: Hagyjuk, majd talán valaki könyvet ír róla.
G.Z.: Az enyém a 11-es volt. Olad falu, az egyetem és a Kálvária környéke, egészen a Dolgozók útjáig. Érdekes körzet lakóparkokkal és a Csónakázótóval. Én annyira nem vagyok megelégedve, mint a többiek. Nehéz volt, és itt indult a Pro Savariából Molnár Miklós is, aki Kecskés László mellett kemény ellenfél volt. Így is sok szavazatot és jó visszajelzéseket kaptam. Kaptam egy levelet is, hogy írója el tud képzelni engem mint a körzet képviselőjét. Hogy ez mit jelent pontosan, nem tudom, de jólesett.
A városvezetés részének tekintitek magatokat?
N.D.: Abszolút.
Helyes, így könnyebben tudjuk folytatni a beszélgetést. A Fideszt helyben legyőztétek, ki lehet pipálni. Mi a következő megoldandó feladat?
L.D.: Ez könnyű kérdés. A választási ígéreteink megvalósítása. Talán evidenciának tűnik, de az elmúlt időszak magyar politikájában ez azért nem volt annyira egyértelmű.
N.D.: Mi nem úgy fogjuk fel, hogy a Momentum nem jutott be, de az LMP igen, hanem hogy volt 13 választókerületi jelöltünk, 10-en pedig most már bent ülnek a közgyűlésben, plusz a polgármester, és ők mindannyian momentumosok is.
G.Z.: A városvezetésben apróbb szerepeink vannak, és ezeket szeretnénk jól végezni és építkezni belőlük. Én például a fideszes vezetésű pénzügyi ellenőrző bizottság tagja vagyok, ahonnan látom, hogy úgy történnek-e a dolgok, ahogy mi szeretnénk.
Maradjunk annyiban, hogy most már nem a pálya széléről kiabáltok, hogy hülye a bíró, meg hogy add be fejre, hanem ti játsszátok a meccset, nektek kell befejelni. Visszanéztem az említett interjút, és kigyűjtöttem, hogy akkor mit tartottatok a legnagyobb problémáknak Szombathelyen. És most el kellene mondani, hogy hogyan szándékoztok megoldani ezeket a gondokat. Zoltán, te például a közlekedést említetted.
G.Z.: Egyelőre szerintem még csak a cserepadnál melegítünk, de ettől függetlenül az ötleteinket, javaslatainkat elmondjuk Nemény Andrásnak. A közlekedés és az utak állapota továbbra is kritikus. Ritkán jövök autóval a belvárosba, de ma reggel megtettem, és ledöbbentem.
Pedig már hetek óta új a városvezetés.
N.D.: Kevésbé idegesek az emberek, kevesebb a dudálás.
G.Z.: Úgy tudom, már vannak konkrét közlekedési tervek.
Donát a közterületeknek az állapotát találta a legsürgősebb feladatnak.
N.D.: Volt egy választási ígéretünk egy gyorsreagálású csoport felállításáról, és ennek el is indult a szervezése. Ha például valaki lát egy összetört kukát, amiből hullik a szemét, az Éljen Szombathely! applikáción vagy telefonon bejelenti, és a csapat kimegy és rendbe teszi a helyet.
Ennek már korábban sem értettem ennek a logikáját. Nem a városvezetésnek a dolga lenne ezekre odafigyelni? Nehezen tudom elképzelni, hogy Bécsben is van egy csapat, ami kifut, ha valaki bejelenti, hogy van a Stephansdomnál egy szemétkupac.
N.D.: Ez csak az első lépés lenne, utána persze az egész szemétszállítási koncepciót át kell vizsgálni, és belenyúlni a rendszerbe. Ezért van környezetvédelmi tanácsnok, hogy ezeket megoldja, hogy később az legyen a természetes, hogy rend van.
G.Z.: A bejövő inputokból lehet készíteni egy nagyon jó kimenetet; esetünkben egy jó, fenntartható várost.
N.D.: Én rendszeresen bejelentem a villanyoszlopokon a hiányzó fedeleket és látom, hogy cserélgetik őket.
Dániel, te a lerobbant épületeket tartottad nagy problémának. Mint például a Savaria Szálló és az MMIK. Most ezekkel hogyan tovább?
L.D.: Ígéretet tettünk, hogy amennyiben mi kerülünk többségbe, megvásároljuk a Savaria Szállót.
Ezt sem értettem teljesen. Oké, megveszi az épületet a város, és akkor hogyan tovább? Nem véletlen, hogy eddig nem vette meg senki.
L.D.: Egyszerre nem lehet hasznosítani, részleteiben kell beintegrálni a város életébe. Alul elindulhatna a kávézó, lehetne rendezvényeket szervezni stb. Vagy legalább az állagmegóvás történjen meg, aztán majd ki lehet találni a folytatást. De amíg nincs a kezünkben, addig semmit nem tudunk csinálni. Az MMIK nagy szívfájdalmam, de most lesznek majd átalakítások az Agórában is. Az épület egyébként nem önkormányzati tulajdonban van, így nehéz nyomást gyakorolni.
N.D.: Ez a probléma sajnos most Takátsné Tenki Máriára marad.
A Momentum szinte az egész országban az ellenzéki választási szövetség része volt. Nem féltek attól, hogy a párt, amely korábban karakteresen különbözött, beleszürkül ebbe a szövetségbe.
N.D.: Én azóta is sokszor látom szerepelni a Momentumot a sajtóban, ami azt bizonyítja, hogy mi különbözünk az előző évszázad pártjaitól, és itt jó pár budapesti példát tudnék hozni. Megmaradtunk egy új típusú, lendületes pártnak, amely nem tűri a korrupciót, a tisztességtelen politikát, az olyant, aki nem a városért vagy az országért dolgozik.
L.D.: Itt Szombathelyen már van egy év tapasztalatunk, hogy hogyan lehet úgy együttműködni, hogy közben megőrizzük az önállóságunkat.
G.Z.: Ha a szövetségről beszélünk, akkor azt is meg kell említeni, hogy nemcsak a szövetségnek vannak elvárásai velünk szemben, hanem fordítva is. Ha nem így lenne, nem mentünk volna bele sem Szombathelyen, sem máshol.
N.D.: Ha a most hatalomra került ellenzékről kiderülne valami disznóság, mi lennénk az elsők, akik nyilvánosságra hozzák. És ezt el is várják tőlünk a választók.
Nem féltek attól, hogy a kétpártrendszer irányába mozdult el a magyar politikai?
L.D.: Én ezt nem érzem.
N.D.: A magyar választókban most megvolt az akarat, hogy fogjanak össze a pártok, de csak azért, hogy visszaállítsák a demokráciát, hogy egy legyen egy normális NAV, Állami Számvevőszék vagy éppen független közmédia.
G.Z.: Félni én sem félek, de úgy érzem, benne van a levegőben ez az opció, és sok munkát kell beletennünk, hogy elkerüljük, és ne szürküljünk bele a rendszerbe.
Az előbb a független média fontosságát is említettétek, és a korábbi interjúban élesen kritizáltátok a kormánymédia migránsos híreit. Ugyanakkor a szombathelyi választási szövetségetek kampánykiadványában megjelentek az ukrán migránsok, nagyon hasonló kommunikációs technikával, mint amit a kormány használ.
G.Z.: Szerintem nincs probléma azzal, ha különböző módszerekkel valós tartalmat juttatunk el a választókhoz.
N.D.: Ha megnézzük a szombathelyi álláshirdetéseket, nem egyszer látjuk, hogy előny, ha valaki oroszul vagy ukránul tud. Vas megyei gyárakból elküldtek embereket és helyükre vendégmunkásokat vettek fel. Mi nem uszítunk, nem azt mondjuk, hogy mindenkit ki kell toloncolni, csak a valós tényeket mondjuk el.
L.D.: Én sem vonnék párhuzamot. Amit mi felhoztunk, az nem nemzetiségi vagy etnikai, hanem munkaerőpiaci kérdés.
Most, ha felkeltek innen, ugyanoda indultok, mint egy évvel ezelőtt?
G.Z.: Én igen.
N.D.: Én éppen munkahelyet váltok, de teljesen függetlenül a politikától.
L.D.: Én Budapestre indulok, ahol egy élménypedagógiai képzésben veszek részt.
* Gömböcz Zoltán azóta már nem alelnök
