A gázfelhő éppen összeomlik a saját gravitációja alatt, hogy végül csillag szülessen belőle – vagyis omolna, de a környező már meglévő csillagoknak is van némi beleszólásuk a dologba. Ugyanis 65, elképesztően forró és fényes csillag van a közelében (vagyis 15 fényévnyire, de itt ez már közelinek számít), és ezekből, valamint 500 kevésbé fényes társukból olyan erős csillagszél árad, ami folyamatosan erodálja a gázfelhőt.
Persze a kozmikus százlábú sem hagyja magát, és folyamatosan kebelezi be az anyagot maga körül – már csak az a kérdés, hogy meg tudja-e növelni a tömegét annyira, hogy ne veszélyeztesse az erózió. Hogy vajon képes lesz-e erre, azt majd az idő dönti el, mondják a NASA kutatói.
A százlábú-felhőt egyébként IRAS 20324+4057-nak hívják (azt hiszem, mi inkább megmaradunk a százlábúnál), a csillagok pedig a Cygnus OB2 társulás névre hallgatnak. A helyük pedig 4500 fényévnyire van tőlünk, a Cygnus, azaz Hattyú csillagképben.
