Európában valamikor a középkorban jöttek divatba az úgynevezett alvószekrények vagy alvódobozok, és sok helyen egészen a 20. századik tartották magukat.
Mára teljesen feledésbe merültek, pedig az alapelvük – tekintettel a jelenlegi energiaárakra – figyelemre méltó.
Főként a skandináv országokban, valamint Angliában, Skóciában, Hollandiában, Franciaországban és Ausztriában voltak divatosak, de felbukkantak máshol is.
A gáz és villany megjelenése előtt fával fűtöttek az otthonokban, ami egyrészt nem volt túl hatékony, másrészt a tűz ellobbanása után nagyon hidegek voltak az éjszakák.
Ezen segítettek az alvószekrények, melyek közül nem egy igazi mestermű volt. Nem voltak szabványosítva, így a készítőjének – vagy a megrendelőjének – a fantáziája szabadon szállhatott.
Voltak, amelyek önálló bútordarabként álltak a szobákban, másokat beépítettek, azaz hozzátartoztak a ház szerkezetéhez.
Emeletesek is akadtak közöttük, komoly polcrendszerrel, ahol az éjjeliedények mellett a család értékeit is tartották.
Abban az értelemben is praktikusak voltak, hogy bárhol (nappaliban, konyhában, sőt istállóban is) el lehetett helyezni őket, így nem volt szükség hálószobára, ráadásul valamiféle intimitást is biztosítottak.
Az is igaz, hogy higiéniájuk hagyott némi kívánnivalót maga után, hiszen a szalmába gyakran megtelepedtek az élősködők, és meglehetősen nehéz volt a szellőztetésük.
Európai alvószekrények ma már csak múzeumokban találhatók, de az a koncepció tovább él például a japán alvókapszulákban és a modern építészetben.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!