2009. január 17. szombat 10: 45 – Lefagyunk, irány a frizsider
Ugorjunk neki még egyszer… a laptop az imént egy villanással felmondta a szolgálatot, benne a majdnem kész cikk. Dühroham, gutaütés, felocsúdás, újragondolás. Ha most jönne Feri bácsi a Szaratov hűtőből buherált időgépével, csak egy percre… nem, kezdhetem elölről. Vagy mégis, hűtőnk nekünk is van, nem orosz, nem is akkora, mint a darabbéli muzikeleseké, de egyedül csak beleférünk… beállítjuk rajta az időt… start.
2009. január 16. péntek 18: 57 – Időutazásra fel
Ködös semmirevaló téli este, csúszkálás a parkolóban, fagypont alatt pár fokkal, gazdasági rémségek és gázmizéria háttérzajával a fejben. Kikapcsolom a rádiót. Bekövetkezett – százötven évet vártunk erre a pillanatra, színházpárti szombathelyiek, jegyeket és bérleteket vásárolók. Megérkeztünk hát: vendégelőadások helyett végre a saját társulat saját premierjére! Mobil csörög, kotorászás a sötétben, aztán egy barátnő meséli: a tegnapi nyilvános főpróba jó volt, ismerős közönséggel, akik vették a lapot. Ígéretes kezdet. Mellesleg figyelmeztetet, eszembe ne jusson előtte sörözni, mert két óra múltán lesz az első szünet, hideg élelemmel viszont készüljek, mert aztán fél tizenegyig tart majd a második etap…
18: 59 - Ruhatár előtti tolongás
Várakozással teli lötyögés a folyosón. Mindenütt
lokálisan fikszált
, hétköznapiasan elegáns hölgyekbe, és öltönyös urakba botlunk. Lelkes patriótákkal kezezünk, városatyákkal biccentünk mosolyogva egymásra. Fiatalok kevesebben tolonganak, a premier-közönség átlagéletkora most túl van a negyvenen.Meleg van, három óra múlva nagy hőség lesz. Sokan vagyunk, épp elegen, bent pótszékekkel kényelmesen összezsúfolódva.
19: 07 -
Néhány száz méter eltérés lehetséges
A SzoSzeVa, azaz a Szombathelyért Szeretnék Tenni Valamit városvédő bizottság ülésébe csöppenünk bele. Leírom a városatyákat, mert így újraolvasva újra jót röhögök. Benne a Márkus Emília Muzikel Szakkör vezetője, Sárvári Emília, aztán Szabó M. Bertalan (Szombathely Erszénye Szövetkezet), Rumi Mária (Tengert Szombathelynek Baráti Kör), Csepreghy-Nagy Vilmos (Szombathelyi Polgárok Köre, a Honismereti Bizottság elnöke), Vépmegyeri Géza (Hajrá Szombathely Zrt.), valamint Toronyi Lajos (Falfirkamentes Szombathelyért, Szabad Szombatot Szombathelynek Zrt.)
Kattanás, sípolás, füst, és beindul a színházfüggő feltaláló, Jordán Tamás és csapata időgépe. Beleadnak apait-anyait: az eljövendő évadok ígéretének sűrítménye következik. Minden itt van, ami színház: a zenés-táncos verekedős betétektől a melodrámáig, leöntve jó adag humorral. Ez egy ízig-vérig szombathelyi história, rólunk szól, sűrűn megtűzdelve olyan beszólásokkal, amelyeket csak mi érthetünk.
… elsősorban kultúrával él az ember – nem kenyérrel, Toronyi!
A mi görcseink öltenek testet, a mi vidékiségünkön, a periféria-létünkön nevetünk.
21: 07 – Pisilni kell
Nagyon, úgy tűnik, mindenkinek. A szünetben a sor a folyosón áll, reménytelen a bejutás. Fellógunk az emeletre, egy pillantás a ténfergő tömegre. Nyugtázzuk: valami elkezdődött, ez itt már nem a katonai kultúrház, ennek színház-szaga van. A fenti mosdóban tanodás gyerekek csivitelnek, nem néznek ki, mosolyognak.
Büfé előtt tolongunk, reménytelen egy pohár italhoz jutni, átinvitálnak a színész-klubba. Kellemesebb hangulat, otthonosabb, melegebb.
Kint, folytatásra várva isszuk a borunkat, az előtérben arculat- és színház épület-terveken mélázunk egy sort.
97:00
Az időgép tényleg beválni látszik: a közönség egy testként mozdul rá minden poénra. És az idővel sem lankad. Jó itt lenni, magunkon és egymáson együtt nevetni. Kiemelni alakításokat kár lenne, a társulat működik. Együtt működik. Szeretnivalóak. Pedig nehéz feladatra vállalkoztak: a semmiből újat teremteni, csak erre az alkalomra, úgyhogy mindenki be és megmutathassa magát.
Kedvenc jelentünk azért lesz: a Csitári hegyek alatt feldolgozása könnyeket csal a szemünkbe, ahogy Kiss Mari dalbetétje is kvalitást mutató énekes produkció. A közönséggel együtt nagyon díjazzuk a félmúlt (gyerekkorunk) figuráit eszünkbe idéző pártbizottsági értekezlet-paródiát, valamint azt, ahogy megelevenedett Márkus Emília korának színjátszása. Bravúros a boszorkányégetéses jelenet is, hihetetlen, de nem lövöm le a poént…
A végszó Feri bácsié, aki a szerepéből kibújva bevallja: hűtőszekrényből időgépet csinálni nem lehet. Taps, ováció, függöny…
22: 37 – Meghatódunk mindannyian
Pezsgővel koccintunk a még mindig feltalálónak (varázslónak?) látszó direktorral, és őszintén gratulálunk neki. És mindenkinek a társulatból, mert tényleg megcsinálták… És nem kellett hozzá sem Claudius gyémántja, sem Széchenyi tőkéje, sem Sobri Jóska összelopkodott aranya. Itt van, visszavonhatatlanul! Elkönyveljük: Szombathelynek színháza van.
Köszönjük!!!
A kijáratnál megajándékozódunk egy-egy, a színház logóját mutató kitűzővel és egy, a színház alapítását röviden összefoglaló könyvecskével. Premier után, elalvás előtt a színészek fél-egyoldalas kis írásait jó olvasni. Apró személyes üzenetek egymásról, a színházunkról és a városunkról. Ami most bevillan belőle, Dömötör Tamás egyik mondata:
Pavelkovits Lászlónak üzenem, hogy ő az igazi színházcsináló.
2009. január 17. szombat 13. 45 perc
Újrafixáljuk az időt…kilépünk a hűtőből. Időutazásra azonban az elkövetkező hetekben önök is bármikor befizethetik magukat. Irány a Hemo, azaz – ideje megtanulni –: a Weöres Sándor Színház!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
