Felemás érzések a koncert után, felemás hangulat a koncerten. Húzós programmal állt elő a nyári sorozat első epizódja, de koncerthangulatot, sajnos, csak nyomokban tartalmazott, pedig a szervezők mindent elkövettek.
Este fél nyolckor hat paragváris kislány mutatta be táncos produkcióját, az iskola Ki mit tud-jára készültek, amit aztán mégsem tartottak meg, így aztán itt adták elő műsorukat. Aranyosak, ügyesek voltak, jó kis felvezetés volt.
Aztán jött Tom Lumen, akit már nemzetközileg is jegyeznek, 11 országban fordult meg eddig, legutóbb Mexikóban volt egy kéthetes turnéja. Egyszál gitárral, ének nélkül. Azért ez nem biztos tipp egy nyári szabadtéri koncertre, de amit hallottunk. az tényleg világszínvonalú volt. Andalgott, álmodozott, táncolt, szárnyalt a kezében a gitár, a legtechnikásabb megoldásokkal. Saját szerzemény, népdal-, Queen-, Michael Jackson-feldolgozás, jazz és improvizáció. Néha ütőhangszer lett a gitárból, néha szinte hegedű.
Aztán úgy a koncertje felénél elkezdtem megsajnálni. Volt egy népes asztaltársaság, akiket láthatóan nem érdekelte, mi történik a színpadon, hangoskodtak, sőt, kiabáltak, észre sem vették a közönség többi részének felháborodását és Tom Lumen zavarodottságát, aki közönségénekeltetéssel próbálta legyűrni a hangzavart, kevés sikerrel.
Nem is értettem a társaságot, hiszen a Szimfónia kávézóban bent is le lehet ülni, és ott van az utca felőli terasz is. Nyugodtan el lehettek volna ott is, és akkor nem zavarják a fellépőket és a közönséget. Mert közben a színpadon érdekes dolgok történtek.
Tom Lumen, koncertje végén a színpadra hívta a következő fellpő, a Béres Orsi Quartett gitárosát, Kulhay Andrást, ütőhangszeresét, Gazdag Jánost, és együtt adtak elő egy olyan improvizációt, amiről simán elhittem volna, hogy egy jól begyakorolt és kidolgozott darab. Aztán megjelent Béres Orsi is, és igazi örömzene alakult ki.
Közben Tom Lumen csendben távozott, már csak Nagy Dóra "Egér", kellett, és ott volt a Béres Orsi Quartett. Akik félakusztikus hangszereléssel hozták el a korai bluest, a későbbi rock and rollt, némi tangóval rockkal, kevés funkyval kiegészítve.
Kulhay wah-pedálos gitárjátéka, a cajon jellegzetes hangja, és az, hogy a mélyszólamokat a bariton szaxofon hozza, meghintve az egészet Béres Orsi énekével, egyedi és érdekes hangást hoz magával. Nem nagyszínpadra, inkább klubokba, vagy ilyen, viszonylag kicsi ás zárt udvarokba valót.
Élvezettel hallgattuk, nekik azért valamennyire sikerült elnyomniuk a hangoskodókat. Sajnos, közben nagy volt a közönség mozgása, jó páran mentek el vagy ültek át a másik teraszra, ami nem a legjobb motiváció a zenészek számára, így aztán szép csendben, még 11 óra előtt kimúlt a koncert.
A sorozat első felvonása volt, remélem, a továbbiakban a közönség is ráérez arra, hogy nyár van, szabadtér, egy gyönyörű, hangulatos udvar. És színvonalas programok.
Ma este a 2000-es években nagy sikereket aratott, újraalakult Tizenhét zenekar lép fel, kezdés 20:30-kor. Reméljük, a délelőtti eső elcsitul addigra, a meteorológia ezt jósolja.
