Ugorjunk a lényeghez: a Vadhajtások oldala ezen a gyönyörű, békebeli tavaszi napon “Poloska megtudta, hogy ma van anyák napja, ezért gyorsan puszilgatni kezdte a drága kommunista jó kurva anyját lájkokért” címmel hozott le egy cikket arról, hogy Magyar Péter virággal köszöntötte fel édesanyját. Ahogyan azt ugye ilyenkor szokták csinálni az emberek.
Észleljük egy ideje, hová fejlődött (vissza) a rendkívül konzervatív, módfelett keresztény Fidesznek hála a közbeszéd tónusa, de eddig legalább az többé-kevésbé megállt a politizálás gipszkartonfalain belül. Itt viszont már nem arról van szó, hogy valaki politikai véleményt fogalmaz meg. Ez nem kritika. Ez nem közéleti hozzászólás. Ez egy kocsmapult alól feltörő, cefreszagú agresszióval meglocsolt ujjgyakorlat egy olyan ritka ünnepen, amit egyébként bal- és jobboldali, fiatal és idős, városi és vidéki egyaránt képes szeretettel megélni.
Persze hülyék vagyunk, ha csodálkozunk. A Vadhajtások arca, Bede Zsolt, a kormány nyíltan náci udvari bolondja, a saját kisfiát horogkeresztes zászló előtt karlendítésre oktató, spicliskedése miatt már a Fradi-tábor által sem szívesen látott, politikai eseményeken kizárólag a balhé kedvéért feltűnő, kellemetlenül büfögő szócsöve kúszott-mászott már földön, köpködött, ha éppen azt gondolta sokkolónak, illetve Hadházy Ákos álló autója előtt is kiabált már gázolást, hogy magára szedjen egy kis figyelmet, de hát azt ingerküszöb apad, az algoritmus is egyre kevesebb csapot enged meg, muszáj volt lépni valami erőset.
Az ellenzék jelenlegi legnépszerűbb figurája, Magyar Péter körül forr a levegő - ez rendben van. Ez a politika velejárója. Még a kemény hangvétel is. De amikor azt látjuk a hatalmi gépezet holdudvarából, hogy az egyik trolljuk anyák napján nem a saját édesanyját ünnepli, hanem másét mocskolja, akkor már nem az a kérdés vetődik fel, hogy hol a határ. Hanem az, hogy van-e még olyan egyáltalán.
