Nem megy, hanem kifejezetten rohan az idő (igaz, ez pályatársának, Koncz Zsuzsának egyik nagy slágere volt). A mostani szülinapos éppen 20 évvel ezelőtt sajnálkozott azon a Művelődési és Sportházban rendezett Valentin bál sztárvendégeként, hogy a 60 évesek táborába lépett. A budapesti születésű, mindig életvidám, szellemes énekes szinte berobbant a hazai tánczene, slágerzene világába.
1960-61-ig a Magyar Rádió Tánczenei Stúdiójának és az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) stúdiónövendéke volt. Első slágerré vált dalával, a Dobos Attila - S. Nagy István szerezte Még ide-oda húz a szívvel az 1962-es (van, ahol tévesen 1963-at írnak) Tessék Választani könnyűzenei verseny megosztott első díját hódította el, s innentől kezdve nem volt visszaút. Aztán jött a még ma is sokak által a kívánságműsorokban kért és dúdolt Isten véled édes Piroskám az 1966-os Made in Hungaryn. Első díj, fergeteges siker.
S talán még maga sem hitte el, hogy ezzel a kis korongon hallható dallal lett a magyar hanglemezgyártás első aranylemezese (az első nagylemeze 1969-ben jelent meg). A szerzőpáros Dobos Attila és a slágerkirályként emlegetett szövegíró, Szenes Iván volt, akik nem sokkal később egy újabb slágerdalt énekeltettek vele, a Pókháló van már az ablakon címűt. Ez több mint százezres lemezeladási rekordot eredményezett. Amúgy ez a szerzőpáros volt legsikeresebb dalainak „atyja”, nem véletlenül kötődött annyira hozzájuk.
Természetesen az 1960-70-es évek mindent elsöprő Táncdalfesztiváljai sem futottak le Aradszky nélkül. Erről a következőket írja a szombathelyi Nagy Ildikó a Vas megyéhez kötődő, László keresztnevű közismert személyiségeket bemutató, Aradszkynak nagy terjedelmet szentelő, Laci vagyok… című könyvében:
1967. Forró nyári este… Vastaps, jókedv, nevetés. Vérbeli fesztiválhangulat van. Akárcsak a Szondi utca 79-ben. Televízió Aradszkyéknál van csupán. Ülnek is a képernyő előtt a fürgébbek – már órák óta. Aztán elérkezett augusztus 20. A döntő. Tizenöt sláger verseng az elő három helyért. Dobos Attila - Szenes Iván "Annál az első ügyetlen csóknál" című dala a II. díjat kapja. Aradszky László pedig előadói díjat is nyer.
Ebből a könyvből, amely 1992-ben, Aradszky 30 éves pályafutása alkalmával jelent meg, megtudhatjuk még, hogy akkor a zsűri kegyetlenül lepontozta, de százezer ember juttatta be a döntőbe. Kiderül, hogy nagy szenvedélye a foci, Fradi-szív dobog benne, és milyenek voltak azok a SZÚR-ok (színész-újságíró rangadók), amelyeken nem akármilyen nevekkel együtt lépett pályára, s amelyek rendre megtöltötték az akkori Népstadiont.
Szó van arról is, hogyan sikerült megúszni egy légikatasztrófát, amikor Koncz Zsuzsával együtt egy havannai fesztiválra utazott. Baráti kapcsolatok Kabos Lacival, Juszt Lacival, Albert Flórival. Sok-sok nagy sláger (köztük az örökzöld Nemcsak a húszéveseké a világ), rengeteg lemez és elismerés, sok-sok hazai és külföldi megvívás, és biztos családi háttér. Aradszky soha nem hagyta el magát, mindig sikerült megújulnia, lépést tartania a trenddel.
Bejárta az országot, a legkisebb településen is ismerik, mindig is fontos volt neki a közönség szeretete, az együttlét. Szombathely különösen közel áll a szívéhez, gyakran említette meg fellépései során, hogy határőrként itt húzta le sorkatonai szolgálatát, s annak idején közszájon forgott a városban, hogy egy elismert, köztiszteletben álló szombathelyi iparos lányának csapta a szelet. Még napjainkban is vállal haknikat, s gyakran feltűnik a tévé képernyőjén is. Elvégre sok más pályatársához hasonlóan éppen az tette azzá, ami lett.
S nem lehet megtenni, hogy a személyes élményektől, emlékektől függetlenedjen az ember. 1984-ben, egy őriszentpéteri fellépése alkalmával mutattak be neki. Hozta a formáját, gyors pertu, laza, vidám beszélgetés. Mivel előre tudtam, hogy találkozom majd vele, gondoltam, itt a nagy befutási alkalom, s megpróbálkoztam Simon és Garfunkel a Csend hangjai című világslágere magyar szövegének megírásával. Fel is vetettem neki, hogy nem adná-e elő.
- Hallgatlak – mondta a helyzethez méltóan elkomolyogva, én pedig eldúdoltam neki a szöveget, amelyik valahogy így hangzott:
Tudom már, hogy mit teszek,
kedvesemtől elmegyek,
szeme nem ég,
szívét más rabolta el,
szenvedek,
csendes magány lesz helyem.
Nehéz szívvel indulok, búcsút venni nem tudok, minden érzetemben benne él, érzem szívem mélyén, rejtekén, felejteni soha több nem fogom, elhagyott, csendes magány, mit kapok.
Egy darabig hallgatott, aztán a szokásos cinkos mosollyal az ajkán annyit mondott:
- Jó, nagyon jó. De még mielőtt hiú reményeket táplálhattam volna, még hozzáetette:
- De tudod, egy ismeretlen szerzőtől… - Tudtam. Le is lombozódtam. Csak az motoszkált a fejemben, hogy vajon az ismertek nem voltak korábban ismeretlenek? Azért vigaszként kaptam tőle egy akkor megjelent dedikált kislemezt hátuljára írva, hogy „Szeretettel és köszönettel
.Pályafutása elismeréseként 2003-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. Kívánunk a 80-asok táborába lépett, rengeteg rajongó Lacikájának még sok örömteli szülinapot!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
