Thal
Egy kicsi falu Graz mellett. A néhány házas kis település annyira jelentéktelen, hogy a még a jól kitáblázott osztrák rendszerben sem találjuk meg kiírva az útvonalat. Így némi helyi segítséget is igénybe veszünk, hogy eljussunk az Arnold Schwarzenegger múzeumba, ahol péntek reggel maga a kis falu nagy szülöttje is tiszteletét teszi.
Közel két hónapja nyitott meg a kiállítás, amit Arnold szülőházában rendeztek be, ahol filmes relikviák és az akkori berendezés néhány darabja is helyet kapott. Akkor, a megnyitón nem tudott részt venni az osztráknál csak Arnoldnak, az amerikaiaknál das Goverminatornak becézett filmcsillag és politikus. A lemaradását pedig a szoboravatójával szerette volna pótolni.
Az előzetesen megkapott protokoll azonban roppant szigorú. Fél kilenckor engedik be a sajtót a múzeumkertbe, Arnold tízkor jön. Gondolkodtunk is rajta, menjünk-e egy ekkora macerával járó eseményre. Végül, persze, elindultunk pénteken hajnalban, hat órakor. Azért mégis ő nekünk a Terminátor, az Ovizsaru, a Junior, az Ikrek másik fele, Conan a barbár, a Kommandós, a Predatorölő, Batman ellensége Mr. Fagy, és megannyi szuperprodukció főszereplője, valamint nem mellesleg, Kalifornia ex kormányzója.
Szóval olyan ember, akivel nem futunk össze mindennap. Az indulásnál aztán előtört belőlem a rajongó és megpróbálja elnyomni az újságírót. Mit vigyek magammal, amire kaphatnék talán egy autogramot. Sokáig vacillálok, hogy a Terminátor DVD gyűjteményt biztos értékelné, de egyszerűbb elvinnem a Predator DVD kiadását. Előbbi végül ésszerűségből, utóbbi feledékenységtől marad otthon. Aztán Thalban ezt én már nem is bánom annyira.
Az eső ezer szöget ver rámA faluba érve már teljesen biztosak vagyunk benne, hogy jó helyen járunk. A rengeteg autó és a sok-sok ember jelzi, itt bizony látni fogjuk Schwarzeneggert. A múzeumba szigorú beléptetés van, csak az újságírók mehetnek be. A rajongókat azonban ez nem rettenti vissza, a kerítés mellett várják Arnoldot, az épületbe mi sem jutunk be elsőre. Bár az eső elől menedéket nyújtana, ez a szervezőket nem érdekli. Aki fotózni vagy videózni akar, az várjon az égi csapadékban. Mi is ezt tesszük. Ázunk, fázunk, didergünk, szitkozódunk. A szervezés bőven hagy kívánnivalót maga után.
Zsebkendőnyi területen kell osztoznia vagy 200 újságírónak. Egymást taposva, lökdösve próbálja meg mindenki a legjobb helyet elcsípni. Amit meg aztán már végképp nem értünk, sem mi, sem pedig a már sokat látott Reuters hírügynökség kollégája, hogy az előre a múzeumkertbe lerakott sátrakat miért nem húzzák fel. Menedéket adva ezzel a sajtónak. Végül aztán, csak elmúlik az idő és megérkezik Schwarzenegger. Biztosan tudjuk, a kinti tömeg sikolyai jelzik.
Még várat egy kicsit minket, körbenéz a múzeumban, aztán végül csak kijön.
Te, ez festi a haját
– mondja a fotósunk. Ha festi, hát az is érthető, 64 éves. Egy fáradt középkorú férfi benyomását kelti bennem. De aztán azon gondolkodom, hogy lehet Schwarzi sok mindent megélt már, de mégiscsak furcsa lenne nekem is, ha a házunk kertjében több száz eszeveszett fotós és tv stáb, egymást lökdösve próbálna meg minél közelebb kerülni hozzám.Az addig valamennyire kordában tartott kaotikus massza, abszolút fékevesztetté vált és most már tényleg szó szerint egymást taposva próbáltak meg a sajtósok helyhez, jó felvételekhez jutni. Nekünk sincs könnyű dolgunk, de azért hadakozunk. Elsőként a polgármester, aki egyébként már 20 éve Thal első embere, köszönti az egybegyűlteket. Utána következik még 2-3 beszéd, amiből szégyen ide, szégyen oda, nem sokat értünk.
Az előzetes meghívóban nemzetközi eseményt emlegetve hívták fel a figyelmet, hogy mindenki időben érkezzen, most az esemény el nemzetköziesetlenedik, ugyanis csak és kizárólag németül kommunikál mindenki. Schwarzenegger eközben az óriás napernyő, amely most az eső ellen véd, oszlopába kapaszkodik, és szívja magába a dicsérő szavakat. Fia, Patrik, aki mint később egy biztos bulvár forrásból is megtudom, Miley Cyrus-t kezelte egy időben, a papa biztos hátterében van jelen.
Aztán eljön Arnold pillanata is. Szónokolni kezd. Magabiztosan és rutinosan. Jó hallgatni. Bizonygatja, hogy csak akarni kell és bárki kiléphet onnan ahonnan született. Ő a példa rá. Reméli sok fiatal követni fogja a példáját. Most pedig jó neki így hazajönni, gyerekkora színhelyére. Reméli, sokaknak erőt ad, és megszilárdítva szavait, jöjjön a szobra leleplezése.
Kitör a káosz
Ez az a mondat, ami után aztán végképp elveszíti mindenki emberi méltóságát. A végeredmény pedig az, hogy szinte egy fotósnak és stábnak sem sikerült rögzíteni a nagy pillanatot. A VIP vendégek tapsolnak, a sajtósok meg bosszankodnak, hangosan káromkodnak. A mellettünk forgatni próbáló Reuters tudósító két percen keresztül angolul folyamatosan és folyékonyan káromkodik. Na igen. A rendezvény túlnőtt a kis múzeumi dolgozókon.
Nem is értem, hogy lehetett rájuk bízni egy ilyen esemény megrendezését és, hogy egy profi stábbal dolgozó híresség hogyan engedhet meg magának ilyet. Kissé csalódottak vagyunk mi is. A szobor leleplezése után szinte percek alatt kiürül a kert. Beülünk az autóba megszárítkozni és feltöltődni, hogy aztán visszamenjünk a múzeumba és megnézzük az Arnold szentélyt.
I'll be back
A múzeum épülete előtt elszórt filctollak és dagonyává lett pázsit tanúskodik arról, hogy egy jó fél órával ezelőtt itt valami történt. A fázós emlékek még bennünk is élnek, így gyorsan be is csusszanunk a vastag fából készült bejárati ajtókon, a száraz és meleg osztrák családi házból lett kiállítótérbe. Itt minden Arnoldról szól. A bejárati ajtó két szárnyára írt A. S., az arcával díszített lábtörlő és a kávéspohár is tudatja a betérővel, hogy az Arni múzeumot komolyan gondolták. A földszinten a politikust, az emeleten a filmsztárt próbálták bemutatni. A kormányzói irodának berendezett földszinti teremben, a vendégek óriás tortából falatoznak és a hatalmas pecsétgyűrűt viselő Schwarzi bábuval fotózkodnak. Ennek mi sem tudunk ellenállni. Egy gyors kör és felkapaszkodunk a ház lépcsőjén.
Filmbuziknak igazi Kánaán van itt kialakítva. A Terminátor 2-ben legendássá vált chooper, a Junior forgatásán használt jellegzetes összehajtogatható szék, a T800-as embergyilkoló robot, az emberi szövettel már csak félig takart Arnold, a Conanban feltűnt kard és a rossz emlékű Batman és Robinban Schwarzeneggerre húzott ruha is helyet kapott egy egy vitrinben. A falon megannyi plazmatévén filmjei futnak. Én meg egy X-boxon gyorsan lezavarok egy kört az alternatív jövőben, ahol Terminátorokat kell lezúznom, kivel mással, mint Schwarzi-val. Jó kis légköre van a helynek.
Hát még az izzadságszagú másik szobának, ahol Arnold Mr. Olimpiává és Mr. Univerzummá gyúrta ki magát. Bár a súlyzókra öles betűkkel írták ki, hogy
Ne nyúlj hozzá
azért mindenki marokra fogja, hátha ad egy kis plusz energiát a fémdarab. A kiállításon az eredi berendezések közül láthatjuk még a kis vasgyúró gyerekkori ágyát, az ágyneművel együtt és a férfi WC-ben meghagyták a ház eredeti latrináját.Azért egy jó kávé és a szárítkozás után úgy érezzük, mégis csak megérte a koránkelés, a lökdösődés és a bőrigázás. Hiszen láttuk Arnold Schwarzeneggert és a vendégmarasztaló múzeumát. A kijárat felett meg ott a klasszikus mondat, amit talán a távozó vendég maga is kimond a küszöb átlépése után:
I'll be back
, vagyisVisszatérek
.