Nem tudok még egy olyan magyar fesztiválról, ahol jellemző lenne, hogy a szomszédos nyaralóban húszas éveinek elején járó aranyifjak szerelnek kora délután egy BMW-t, vagy ahol meztelen felsőtesttel dörgölőző fesztivállátogató az "én is szép vagyok, te is szép vagy, nyomjuk már együtt" monológgal igyekszik bevágódni a forrónacis műkörömépítő lánynál, vagy ahol egy miniruhás delikvens a balatonparton üldögélve különösebb cécó nélkül maga alá vizel. Szórakozgat a magyar fiatalság, és mi is beálltunk mögéjük a sorba, igaz, mi a fenti extrém sportok helyett egy fél üveg feketeribizlis vodkára hagyatkoztunk csupán, amivel igazából egészen régimódinak számítottunk az este folyamán egyre nagyobb pupillákat meresztő mezőnyben.
Igaz, mi a mezőnyből eleve olyan produkciókat választottunk, amiket valószínűsíthetően fogunk tudni értékelni, így például Avicii és a zavarbaejtően állandóan vigyorgó David Guetta eleve kiesett a pixisből, benne maradt viszont a Punnany Massif és a Gossip. Előbbi ugye egy lelkes pécsi gárda, ami az underground hip hop szekértáborából 2003-tól kezdve okosan építkezve küzdötte fel magát a könnyűzene látókörébe, így bekerültek az MR2 Akusztikba éppúgy, ahogy mondjuk a 30Y-os Beck Zoli vagy az énekesnő Takáts Eszter is hezitálás nélkül mondott igen közreműködésre.
Punnany: a nagy kérdőjel
A két frontember-MC, Wolfie és Rendben Man persze egy idő után okkal érezte kevésnek a felállást, így mára DJ-vel, énekessel és hangszeresekkel bástyázták körbe magukat. A pénteki Sound-nap nagy kérdése az volt, hogy ez a friss magyar alakulat képes lesz-e teljes értékűen belakni a nagyszínpadot, rásózni magát a közönségre, hogy az vegye is a lapot, és ne oldalogjon inkább el rumkólázni.
A válasz egészen hamar, az első taktusoknál megérkezett: a délutáni viharfelhők alatt az "élvezzétek jól magatokat!" felszólítást követően olyan zsigeri és derűs fankiosztás zajlott le, amilyet inkább évtizedek óta együtt dolgozó, temérdek rutint összegereblyézett zenészektől szoktunk meg, nem egy huszonpár-harminc éves átlagéletkorú, zsenge csapattól. Ugráló hegedűst és baseballsapkás trombitást sem sűrűn lát az ember egyébként, ha pedig mindehhez hozzárakjuk, hogy a Punnany könnyedsége olyan nagyságokat juttatott eszünkbe, mint a Fun Lovin Criminals vagy a Jurassic 5, akkor talán azt sem elvetélt dolog kijelenteni, hogy az egyik legjobb Soundos koncertet hallottuk, tele reggis, soulos, dzsesszes utalásokkal - és húzzuk alá kétszer, hogy magyarokról van szó.
Ami elvett némileg az egészből, az egyfelől a gyakran érthetetlen, rosszul kikevert szövegek, másrészt a néha nem túl szuggesztívre sikeredett közönség-énekeltetés, mindent összevetve azonban úgy volt ez egyben, ahogyan a hatórás műsorsáv megköveteli, hetykén dölöngélve lehetett rájuk leküldeni az első korsó söröket.
Gossip, a mindig ellenállhatatlan
A következő nagyszínpados az a műfajilag dance-punk (értsd: négynegyedes, könnyen táncolható alapokon némi gitárokkal megtámogatott, lázadozó esztétika) Gossip volt, amiről csak remélni merjük, hogy nem az ekkorra már emberesen leülepedett feketeribizlis vodka miatt éreztük úgy, hogy gyakorlatilag felvette a magyarok által elejtett fonalat, és egy vérbő örömshow-t csapott.
Már csak azért sem lehetett így, mert a szuperkerek formákkal házaló, de azokat véletlenül sem szégyellő énekesnő, Beth Ditto alapjáraton egy szeretetteljes, kedves, kenyérre kenhető figura - nem véletlenül választotta meg a Glamour 2008-ban az év első számú nemzetközi sztárjának, és a leszbikus mozgalom egyik emblematikus arca is. Most is hozta a kicsattanó vidámságot, kezdve azzal, hogy a szimpla hangerizésen túllépve inkább a "köszönömköszönöm" és a "sziasztok" szavakat duruzsolta két szám között (és persze emelte poharát, mert szeret inni fellépés közben), a számok közepén pedig a tőle elvárt módon kieresztette telt és színtiszta hangját. És még a közben eleredő esőért is bocsánatot kért.
Innentől már nem lehetett elrontani a napot, a vihar is éppen csak belenyalt Zamárdiba, hogy végül beadja a derekát és arrébb álljon. A szintén ezen a napon fellépő David Guetta kapcsán pedig inkább elkerülnénk a nyilatkozattételt, de ha már fotósunk nem hagyta ki, akkor bemutatjuk az ott készült, harmadik képgalériát is - parancsolni tessenek.
