Pénteken délután egykor lépett színpadra a Balaton Soundon az Ocho Macho zenekar. Aki járt már az elektronikus fesztiválon az tudhatja, hogy a napnak ebben a szakaszában a fesztiválozók egy része még javában alszik, babzsákokon vagy függőágyakban pihen.
Nem is volt ez most sem másképp, a koncert kezdetekor még javában a chill hangulat volt jellemző, majd a dallamokat hallván azért kicsit közelebb telepedtek a színpadhoz az emberek.
Jó nekem, jó nekik
A vasi zenekar legismertebb slágerét a színpad előtt, a fűben ülve kezdte el Kirchknopf Gergő, körbeülte az énekest a tömeg, együtt kiáltotta mindenki az öreg raszta dalát. Persze ez nem azt jelenti, hogy negyvenezer ember pumpálta a tempót a parton, de aranyos szál a dologban, hogy ha némi akcentussal is, de a külföldiek is bekapcsolódtak a jó nekemezésbe a második refrénnél.
Az időjárás a strandolóknak nem volt igazán kegyes, a beborult ég és az enyhe szél pont elég volt ahhoz, hogy inkább a partról nézzék a koncertet, igaz a nap párszor előbújt az egybefüggő égi vattapamacsok mögül, de csak pont annyi időre, hogy kissé meg-megpörköljön 1-2 arcot, orrot s vállat.
Egyszóval egy jó hangulatú, laza s stílusában a fesztivál elektronikai lüktetésétől merőben eltérő koncertetet adott a vasi csürhe Zamárdiban, a Balaton partján, a függőágyakból kikecmergő, éppen ébredező fesztiválozóknak.
