Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Akinek már húsz éve a színház volt az álma – interjú a Szombathelyről induló Bartók Lászlóval

Bartók Versmondó Stúdió, Ifjúsági Színház, Színházalapító Társaság, Duna Televízió... Bartók László neve ismerős a szombathelyiek számára. De hogy él ma?
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A szombathelyi Weöres Sándor Színház színészeit már jól ismerjük. Volt azonban egy előző korszak is Szombathelyen, akkori meghatározó színészünk volt Bartók László, aki már nem „helyi”, mégis ezer szállal kötődik Szombathelyhez.

Bartók évtizedekig itt élt, aztán Budapest lett az otthona. Most egy szombathelyi kávéházban beszélgetünk, árad belőle a nyugalom és még egy beszélgetés során is könnyen a hatása alá lehet kerülni. Szuggesztív, érett férfi.

Bartók László
Bartók László
Bonyhádi Zoltán

Egy kulcsos cikk A helyzet kulcsa: igazi ritkaságra bukkantunk Szombathelyen! Éljen a színész! 2014. October 11. 15:01 miatt ülünk itt, ugyanis az Ön felesége- a Szombathelyen szintén közismert Kalocsai Andrea - felkereste szerkesztőségünket, hogy sok mindent tudnak ezekről a kulcsokról, sőt Önöknek is van egy „Éljen a színész” feliratú kulcsa.

Egészen pontos akarok lenni, úgyhogy hoztam magammal egy kis segítséget. Ez egy szakdolgozat a Szombathelyi Színházalapító Társaságról. 1989. január 27-én, Molnár Ferenc Olympiájának premierjén adtunk át néhány ilyen kulcsot, talán öt-hat darabot. De kétszáz készült összesen – s ezek a mai napig megvannak. De hogy hol, azt nem árulom el… Ha elkészült volna Szombathely új színházépülete, ajándékba kapták volna azok, akik sokat tettek ezért.

Ez nagyon titokzatos, épp úgy, ahogy a színházalapító társaság is. Például egy nyugatos hozzászólásból tudtam meg, hogy Ön és Kiss József volt az alelnöke. Miért nem találunk erről bővebb információt például az interneten?

Az internetre azért nem töltöttük fel, mert az valaminek a végét jelentené. Befejeztük, nyugodtan lehet ülni, ez már történelem. Én azonban úgy gondolom, ez nincs így. Kiss József (a Szolnoki Szigligeti Színház művészeti vezetője – szerk.) és én is éveket szántunk rá az életünkből, hogy Szombathelynek igazi színháza legyen. A társaság elnöke pedig Cholnoky Péter professzor volt. Ami most a Weöres Színház, az nem az, amire mi gondoltunk. Ezért is mondtam, hogy nem tekintem lezártnak a színház kérdését Szombathelyen.

Liliomfi: Bartók László, Mariska: Kalocsai Andrea
Laci vagyok...

Miért, a mostanihoz képest mit akartak?

Két hét alatt 6000 szándéknyilatkozat született arról, hogy bérletet akarnak vásárolni. Az Ifjúsági Színház egy-egy darabja hetvenöt-nyolcvan előadást is megért, így amikor az akkori polgármestert felkerestem azzal, hogy színházat szeretnénk, rákérdezett, hogy minek, hiszen van már. Valóban, ezen kívül még volt gyerekszínjátszás, versmondó stúdió. Ám mi ezt civil munkánk mellett csináltuk. Alulról építkező, egymásra épülő és együtt is dolgozó tagozatokat szerettünk volna. Meggyőződésem, hogy csak így lehet a jövő színházi generációját kinevelni, megszerettetni velük a színházat, mert már egészen kiskorukban kapcsolatba kerülnek vele.

Ahogy beszél róla, úgy érzem, hogy mindez a rendszerváltás éveiben történt, egyfajta helyi kulturális forradalomként tudom elképzelni. Jól gondolom? Kik voltak a tagok, segítők?

Jól érzi. Abban az időszakban érezni lehetett, hogy itt mindenki színházat akar. Erről beszéltek az emberek a piacon, hentesnél, zöldségesnél. Ez pontosan annak köszönhető, hogy a tudomány és művészet minden területéről voltak tagjaink. Eleve egy ismert orvos volt az elnök, de többek között Markó Iván, Swajda György, Gál Ferusz József is csatlakozott hozzánk. Tag volt a helyi költő Devecsery Laci, szegény Balogh Jóska - aki azóta már meghalt - segítette a munkánkat, pedagógusként. De rajtuk kívül is, sok iskolában működött színjátszó csoport, szívügye volt a tanároknak. És ahogy már említettem a színház léte mindennapos téma volt a város lakói között.

Ahogy biztosan sok szombathelyi emlékszik Bartók Lászlóra
whoiswho-verlag.ch

Aztán, ahogy a városi legenda tartja, a színház átváltozott Képtárrá. Mi történt?

Ez a politikán múlt, pontosabban, egy bizonyos politikuson, aki nem az akkori polgármester volt. Már megkaptuk az állami támogatást, egészen pontosan 41 millió forintot, a színház azonban nem jött létre. (Ha jól emlékszem, a színháznak vásárolt „téglajegyek”, amelyekkel az emberek támogatták a színházat, hirtelen átváltoztak Képtár téglajegyekké. Szerk.) Az előbb említett politikus kijelentette, hogy amíg ő itt az egyik városvezető lesz, addig Szombathelynek nem lesz színháza. Törőcsik Marival vártunk a meghallgatásra a színház ügyében, amikor kiintettek, hogy ránk bent az irodában semmi szükség. Bevallom, akkor engem úgy kellett lefogni, be akartam menni rendet tenni a fejekben és a berendezésben. :) Megalázó volt, arról nem is beszélve, hogy a városnak kamatostul kellett visszafizetni a támogatást.

Ezután mentek el mindketten a feleségével, Kalocsai Andreával Szombathelyről. Miért?

Ellehetetlenült az életünk. Nem volt miért itt maradnunk. Mindketten Pestre mentünk, a feleségem, Kalocsai Andrea máig a Duna Tv-nél műsorvezető, én pedig műsorgyártásban vettem részt, szerkesztettem és műsort is vezettem ugyanott. Persze, azért próbáltunk visszajönni, például a Városi Tv-hez, de azt hiszem, kicsit tartanak tőlem. Ha munka van, én nem ismerek lehetetlent, dolgozom és nem fogadok el kifogásokat. Így volt ez Döbörhegyen is, ahol polgármester voltam négy évig - ezalatt megújult a falu temploma.

Bartók László
Bartók László
Bonyhádi Zoltán

Hát ezzel most meglepett. Polgármester volt Döbörhegyen?

Emiatt tudunk most itt beszélgetni, most megyek az átadás-átvételre az utódomhoz. Polgármesternek lenni nem kifizetődő, nem is vállaltam még egy ciklusra. Pedig nagyon megszerettem a helyieket és ők is engem. Itt volt családi házunk, innen a kapcsolat. Az említett templomfelújítás kemény munka volt, mindenki tette a dolgát, ebben nincs demokrácia, ahogy a színházban sem, ha feladat van.

Bár azt mondta, Ön nem ilyet akart, de csak figyelemmel kíséri a Szombathelyi Színház életét?

Természetesen, de nem mindennel értek egyet. Egy színháznál el kell dönteni, hogy butikot akarunk létrehozni, vagy plázát. A butikban csak egyféle áru található meg, míg a plázában széles a választék. Ez a mostani színház méreteiből adódóan is csak az előbbi, vagyis butik. Alapvetően csak prózai tagozat van. Azon meg egyenesen megdöbbentem, hogy A dzsungel könyvéhez Békéscsabáról hoztak táncosokat! Szombathely a tánc fővárosa, nemcsak a Savaria TSE létezik, számtalan tánciskola van még, bárhonnan lehetett volna castingolni. Persze, megértem Jordán Tamás és a szintén Szombathelyről származó Fekete Péter barátságát és a koprodukciót is.

Az épület egy adottság, de legalább felújított és sokak örömére lett végre önálló szombathelyi színház. Mi itt a gond?

Jordán Tamás lehetőséget kapott és színházat csinált. Ezért tisztelem Tamást. Én sosem akartam színházigazgató lenni, ezt le is nyilatkoztam annak idején, és a mai napig nem szeretnék. Ám a színházaknak többféle igényt ki kell elégíteni, a gyerekdarabokon át az operettig. A régi HEMO épülete, hiába újították fel, erre nem alkalmas. Ez nem a mostani városvezetés, vagy Jordán hibája: közel húsz év volt arra, hogy színházépület épüljön. Ez sosem történt meg, csak kampányoltak vele. Például Medgyessy Péter, aki elmondta, hogy színházat csinál nekünk. Én csak annyit válaszoltam neki, hogy: -

Minket hagyjon színházat csinálni!

Ők csak a feltételeket biztosítsák hozzá.

Ágnessel és a Wackor zenekarral is dolgozott

Mit gondol a színházról szakmailag?

A regionális gondolkodást és az együttműködést tartom legfontosabbnak. Akár Zalaegerszeg, vagy Sopron is együttműködő partner lehetne. De nem kell ilyen messzire menni: a Mesebolt Bábszínház körülbelül velünk együtt kezdte meg a munkáját, máig sikeresek. Nyitni kellene vidék, például a celldömölki Soltis Lajos Színház felé. Tehetséges színészek vannak itt, de sokat dolgoznak, leterheltek. Ha összművészeti lenne a gondolkodás és a szakmai terv, az ő vállukról is sok teher lekerülne. Folytatni kellene a színészképzést és a diákszínjátszó csoportokkal is számolni kellene. Ezek nélkül egy színház a már említett butik marad.

A politikának pedig soha nem szabadna belefolyni egy színház életébe. Lehetetlennek tartom, hogy egy színházigazgató ott áll az önkormányzatnál a szőnyeg szélén és könyörög a fenntartásért. Ráadásul úgy tudom, hogy mivel csak a színház épülete városi tulajdon, kevesebb állami normatívát kapnak. Ezért is lenne szükség az intendatúrára. (képviselet) Egy független képviselet, mint egy szivacs felfogja az ütközéseket a politika és a színház vezetése között. Az opera világában ez már bizonyítottan működik.

Bartók László
Bartók Lászó
Bonyhádi Zoltán

Hogy látja a színház helyzetét Budapestről?

Örülök Béres Attila főrendezői kinevezésének, de ő is egyfajta irányvonalat képvisel, amiben jó. De ez egyfajta közönségigényt elégít ki. Az ő rendezései például a Bárkában bármikor sikeresek, de Szombathelyen kétségeim vannak, meg kell hozzá találni a közönséget. Meglátjuk, itt hogy alakul a helyzet.

Sok kolléga nehezményezi a kevés előadásszámot, bár anyagilag nincsenek problémák, de vannak olyanok, akikben hiányérzet marad, hogy egy bérlet után általában kifut az előadás. A színész az a fajta, aki az első tíz előadáson rázódik igazán bele és lesz kész, ha utána csak tíz-tizenötöt játszik, kielégítetlen marad. Regionális gondolkodás és tájelőadások: így nem távozik keserű szájízzel egy-egy színész vagy rendező.

Mit csinál Bartók László mostanában?

Él Budapesten és robogóval járja Pestet, mint egy pizzafutár. Viccet félretéve, leginkább szinkronizálok, de rendeztem, dolgoztam együtt a Forrás Színházzal, és sok helyen megfordulok, ahol lehetőségek adódnak. Például videóklippekben is, a kedvencem a Depresszió: Néha című száma. Jó volt velük dolgozni! Milyen jól hangzik együtt: depresszió, néha.

Depresszió: Néha

Bartók László (Várpalota, 1955. január 30-), Radnóti díjas magyar színész, előadóművész és televíziós szerkesztő, műsorvezető

1955-ben született Várpalotán, majd, 1983-ban a BME Gépészmérnöki karán géptervező, szerkesztő szakon diplomázott. Később előadóművészi, színészi és televíziós szerkesztő-műsorvezetői képesítést szerzett.

Az Ifjúsági Színház tagja és Szombathelyi Színházalapító Társaság alelnöke volt. Szerkesztő-műsorvezetőként dolgozott a Duna Televíziónál. Fontosabb színházi szerepei: Szigligeti Ede: Liliomfi (címszerep), Molnár Ferenc: Olympia (Kovács kapitány), Sík Sándor: István király (Orselolo Péter), Steinbeck: Egerek és emberek (Slim), John Fowles: A lepkegyűjtő (Ferdinánd)

Szakmai lapokban is gyakran publikál, Nemzetközi Törzsasztal címen riportsorozatot is készített.

Jelenleg szabadúszó, szinkronizál és rendez, gyakran dolgozik együtt zenekarokkal.

Forrás:whoiswho-verlag.ch

Egy szerkesztőség fenntartása nagyon sok pénzbe kerül. Segítsd a Nyugat.hu munkáját, mert a függetlenségnek ára van! December 3-tól 20-ig tartó kampányunkban kétmillió forintot szeretnénk összegyűjteni. Ezt a pénzt elsősorban az újságírók bérére szánjuk, hogy a valóban fontos ügyekkel foglalkozhassanak. Itt támogathatsz és tudhatsz meg többet a kampányunkról.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Kultúra

Hirdetés