A kutyaürülékről szóló cikkünkben 
Hé, hölgyem, a kis fáraó elhagyta a piramisait! 2024. April 02. 15:43 már említettük, hogy a szombathelyi kutyás társadalom eléggé megosztott. És itt nemcsak arról van szó, hogy otthagyja, vagy nem, hanem arról is, hogy ki mennyire figyel a kutyájára és az embertársaira sétáltatás közben.
Így, most a pórázos dolgok kerülnek terítékre, mert itt is megvan a két véglet. Az első csoport az ellenző, aki a kutyája vérmérsékletétől függetlenül nem használja, vagy az első zöld területnél elengedi, hogy a blöki szabadon szertelenkedhessen, míg a gazdi lehorgonyoz valahol és a távolból figyeli a telefonját, vagy beszélget másokkal.
Ilyenkor a kutyák egyből kiélik magukat, lehet piszkítani, más ebekkel pajtizni, rivalizálni, futkosni fel-alá, és morogni, szélsőséges esetben pedig akár harapni is. A szombathelyi parkokban azért mindig akad egy-két ilyen vicsorgósabb bokarakéta, aki a semmiből kerül elő, és abajgatja a környéken lévőket. És ehhez gyakorta társul az úr hangja, ami tisztes távolságból kiállt, hogy: "nem harap, nem kell félni", vagy valami hasonló maszlag.
Egy másik, gyakoribb probléma, amikor nem emberre morog rá, hanem betámad egy másik kutyát, amelyik adott esetben pórázon van, és ami annak a kutyának a védekezésben komoly hátrányt jelent. A legcinikusabb, amit hasonló szituációban, pórázzal a kezemben hallottam: "Jaj, de aranyosak, játszanak!". És ezt akkor mondta a szabadon lévő kutya gazdája, mikor az alulméretezett vakarcsa már nem csak morgott, de kapott is a kutyám felé.
Persze ennek is megvan az előnye, mert így a gazdinak nem csak a sétáltatásról szól a kutyával együtt töltött idő, sőt, minden másról szól leginkább és nem a kutyáról. Meg mennyivel kényelmesebb már, hogy nem látja, hová piszkított, neki az a lényeg, hogy a kis barna pakkot ne otthon nyomja ki, meg kellően lefáradjon, mert amíg fekszik, addig sincs vele gond.
A következő megoldás a teljes szabadságnál egy fokkal jobb, de azért komoly problémák forrása lehet: a szalagpóráza. Természetesen lehet ezt jól használni, és hosszabbra engedni a pórázt, amikor tiszta a terep, de sokszor csak annyi a funkciója, hogy rajta van a kutyán, de a gazdi keze még véletlenül sincs a féken, hogy adott esetben közbe tudjon avatkozni. Habár sokszor nem is nagyon akar. A kedvencem viszont az, amikor az ilyet használó gazdi végül mégis vissza akarja rántani a kutyáját, csak a kiengedett, olykor akár 8 méternyi póráznál már elég körülményesen navigálható az eb.
Amikor urai vagyunk a helyzetnek, esetleg nem zavar senkit, akkor nem feltétlenül baj, ha a kutyánk néhány méterrel előttünk jár, azonban, amikor a kutya állandó jelleggel szabadon rendelkezik a tekercs teljes hosszával, akkor érdekes szituációk tudnak kialakulni.
Azt pedig valószínűleg sohasem fogom megérteni, hogy azok a kutyatulajdonosok, akik tudják, hogy a kutyájuk előszeretettel rohan körül minden vele szembejövő embert, miért nem készülnek fel erre? Miért kell megvárni, amíg az eb kötözött sonkát csinál a járókelőkből? Vagy épp saját magából, amikor tereptárgyakkal játssza el ugyanezt.
Végezetül, csak annyit tennénk hozzá, hogy ha elmegyünk a kutyával sétálni, akkor legalább figyeljünk oda a kis négylábúra! Amennyiben pedig ez nem megy, akkor ideje lenne elgondolkodni azon, hogy a kutyát odaadjuk valakinek, aki tényleg tud róla gondoskodni. És beszerzünk egy plüssállatot, amit nem kell gondozni, maximum néha kimosni, viszont szinte a végtelenségig lehet simogatni és abajgatni.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
