Úgy hallottam, volt valami kis meccs a mai Beyoncé koncerten, igaz ez?
- poénkodott Kim Kardashian, Kanye West nője a Twitteren a tegnapi amerikaifoci-döntő, a Super Bowl alatt, de ő csak egy volt a soktízezer közül, akinek leesett az álla a tavaly az év nőjének megválasztott szupersztár emberfeletti performanszától. A jeles sportesemény ma már egyik legragyogóbb fénypontja a félidei showműsor, amire a hatvanas években még csak egyetemi fúvószenekarokat hívtak, de a profitdagasztás érdekében szép lassan egyre több nagy nevet is, az első igazi robbanás Michael Jackson pontosan húsz évvel ezelőtti fellépése volt (utána Dangerous című lemeze ugrott is felfelé kilencven helyet az albumeladási listán), majd sorban jöttek a sztárok, James Brown, Phil Collins, Aerosmith, U2, a Janet Jackson melltartóját lerántó Justin Timberlake, a Rolling Stones, vagy éppen tavaly Madonna, akiről mi is kénytelenek voltunk áradozni.És akkor most itt van Beyoncé, aki nem tehetett mást, mint hogy minden figyelmet mágnesként szívjon el, szinte látjuk is magunk előtt a popcornos tasakokat, amikben megállt a kéz. Az énekesnő, aki nemcsak elénekelhette (bocs, playbackelhette, de még ezt sem lehet felróni neki) az amerikai himnuszt pár napja Obama beiktatásán, plusz amúgy jó barátságot is ápol az elnöki házaspárral, plusz őneki magának van az egyik leggazdagabb zeneipari házastársa (Jay-Z ugye), plusz büszke anya és még dokumentumfilmet is forgat magáról, olyan élvezetes tizenhárom percet zavart le, hogy az háromnak is alig tűnt.
Beyoncé megjelenését némi tüzes vizuál vezette elő, majd előtűnt sziluettje, hogy a reflektorok felkapcsolódásakor ő vegye át a levegő izzításának szerepét kávébarna combjaival, majd rövidesen a földre vesse magát, ahol rajta kívül még hat klónja fekszik - ez volt az egyik trükk, ami joggal vívta ki az elismeréseket, a másik a kizárólag szuperforró nőkből álló zenekar egy olyan dobossal, akiről nem nehéz elképzelni, hogy egy túlfeszített hardcore punk koncerten is könnyedén ritmizálna.
És mindez csak eszköz volt egy profi előadó mögött: időzített ruhabehajítás a közönségbe, tökéletességig csiszolt hajzuhatag-dobálások, kicsit sem pihentető, de őt mégis alig megizzasztó, zumbatanfolyamokat és jamaikai dancehall queeneket megszégyenítő koreográfia, mindeközben jóformán egyetlen hibás hang nélküli éneklés, na ezeket már ő csinálta, és közben még arra is figyelt, hogy a megfelelő helyen állva a megfelelő időben lendítse a karjait, hogy a mellé vetített klón-Beyoncékkal hajszálpontosan harmonizáljon.
A föld alól lőtték ki a Destiny's Child tagjait
Ja, és ugye még a 2004 óra parkolópályán vesztegelő, de még így is minden idők egyik legsikeresebb lánykollektívájának számító Destiny's Childot is színpadra állította úgy, hogy a két másik tagot szó szerint a föld alól lőtték ki - oké, ez már nem az ő számlájára írható, de ennek ellenére mégis mindenkit legyaluló vezérlő elemként ontotta magából az energiákat.
Amikor pedig az utolsó percekben a Halo-t térden állva énekeltette a hozzá közel állókkal, majd megindult a színpad másik szélére, akkor máris nem bonyolult dolog megérteni, miért vívhatta ki a fél univerzum sajtójának, meg úgy általában az embereknek az elismerését, és tette mindezt úgy, hogy karrierjén máig egyetlen sötét folt sem esett, se egy botrány, se egy félrekavarás, se semmi. Hogy a popzene pénzelőállító gépezetének csavarja ő is? Meglehet, de inkább belőle legyen példakép, mint egy csupa csőd Britney Spearsből vagy bármelyik magyar dubajozó luxusribancból.
