Az Öntödénél lévő tárolóhoz gyakorlat kell
Messziről úgy néz ki, mint egy vadetető, vagy mint az útszélre vetett rozoga buszmegálló. Na de ne ítéljük a külső alapján, kipróbáltuk. Nagy előnye, aminek inkább a járókelők örülhetnek, hogy kevés helyet foglal el az amúgy is szűk járdából, így nem kell sasszézni a bringák mellett.
A befogadóképessége egész pontosan
tizennégy biciklinyi
, és amint látható, csak felállítva zárhatjuk le itt a drótszamarat az igencsak kreatív kivitelezésnek köszönhetően. Ez így elég macerás művelet, némi gyakorlat szükségeltetik hozzá, de korántsem lehetetlen küldetés. Legalább rendelkezik a bringatárolók alapvető sajátosságával: hozzá lehet zárni a biciklit.Optikai csalódás az Arena Savariánál
Új is, hosszú is, a maga módján dizájnos is, meg ránézésre sok jó bringa elfér egymás mellett, csak amikor birtokba vennénk, rájövünk, hogy egy optikai csalódás áldozatául estünk. Strapabírónak éppen strapabíró, annyi szent, talán azért, mert használata a lehetetlennel határos, így nem volt alkalom arra, hogy a bringások leamortizálják.
Hiába a sok rekesz, nem lehet annyi biciklit beletenni, mint amennyit ebbe álmodtak, a
pontos
tervezői munkának köszönhetően egy-két részt ki kell hagyni a kerékpárok között. A drótszamár lezárásával itt szenvedhetünk, mint Krisztus a keresztfán, ha nem a megfelelő hosszúságú biciklizár van kéznél. És mivel sem azok, sem a tárolók nem szabványméret alapján készültek, így csak a szerencsén múlik a művelet végrehajtása.A kevesebb egyre kevesebb az SZTK-nál
A korántsem impozáns SZTK épülete előtt egy ugyanolyan külső adottságokkal jellemezhető biciklitároló virít, ahol a kevesebb még kevesebb az Arena Savariánál lévő tárolóhoz képest. Pláne akkor, ha hiányzik róla szinte minden alkatrész! Hát igen, a fém sokszor képes az ember kezéhez ragadni…
Egy kis biciklitároló-utópia: ha nem lenne foghíjas, kényelmes és használható lenne, ha használható lenne, le lehetne zárni a bringát, ha le lehetne zárni a bringát, akkor biztonságos lenne. De hát hogyan hagyjuk olyan helyen a drótszamarat nyugodt szívvel, ahol a tárolóról is leszednek mindent? Szóval ne kerteljünk, úgy szar, ahogy van, lerobbant, amin egy ecset mitsem segít.
Laokoón-kerékpárcsoport a vasútállomásnál
Ne a vasútnál zárd le, mert ellopják, vagy megkopasztják!
Akkor mégis miért viszi oda mindenki a bringáját? A válasz egyszerű: sokan vonattal járnak a munkahelyükre és messze laknak az állomástól, így kénytelenek itt hagyni a kétkerekűt. Azért régen láttunk ennyi kerékpárt egy helyen, pláne lezárva.
Van, amin kifogott az idő vas-, de inkább rozsdafoga, meg van olyan is, aki a Laokoón-kerékpárcsoportba foglalta művészetét. Képünkön jól látható, hogy Laokoón, a trójai bicikli és két fia a halálos kerékpárzár szorításában küzdenek szabadulásukért. Ugyan nem márványból készült, és a Vatikáni Múzeum helyett a szombathelyi vasútállomáson van kiállítva, de ez, mint tudjuk, semmit nem vonhat el művészi értékéből. Sok bringa kis helyen.
A kovboj meg a lova
Akár a western filmekben: míg a kocsmakovboj a Szelestey utcai vendéglátóipari egységben teszi tartalmassá napját, addig lova az épület előtt árválkodik egy hasonszőrű gazda hasonszőrű lovának társaságában.
Hogy mennyire biztonságos a tároló, azt a kép híven illusztrálja: a kocsmakovbojnak nem tűnt fel, hogy rossz helyen kötötte ki hű szolgáját oda, ahova, így az egy hirtelen ötlettől vezérelve bármikor érvényesítheti szabad akaratát, és messzire elkószálhat a vadnyugat végeláthatatlan síkságain.
És a ráadás
A szinte emlékművé magasztosult kompozíció a Rumi és a Gábor Áron utcák kereszteződésénél tekinthető meg ingyenesen, hétfőtől vasárnapig a nap huszonnégy órájában. Jól láthatatlan módon a szobor talapzatán a következő felirat olvasható:
Rest in Pieces!
, vagyisNyugodjék darabokban!
Folyt.köv.
