Idén is tettünk egy nagy kört a budapesti karácsonyi vásárban, mint ahogy tavaly 
Még jó, hogy a karácsonyi vásárba nincs belépő 2012. December 11. 13:08 és vagy azelőtt is 
Karácsonyi bádogember sasolja a sütőtökös lekvárt 2011. November 26. 16:39 . Tapasztalataink szinte pontosan ugyanazok voltak, mint korábban: hatalmas tömeg, erős árak és szép terek. Nagyjából így lehet összefoglalni pár szóban. Kora délután ugrottunk fejest az adventbe a Vörösmarty téren, majd átúsztunk az emberfolyamon a Bazilika előtti vásárig, ami megint csak elsőként végezne nálunk, ha versenyeztetnénk a főváros ünnepi vásárait.
Magyar vagyok, nem turista!
Mondta előttünk egy férfi az őt angolul leszólító invitálónak. Invitáló, értem ezalatt, hogy a Váci utcában szinte minden vendéglátóhely előtt áll valaki, aki megszólítja az arra sétálókat és invitálja vacsorázni, kávézni - persze az esetek többségében angolul. Sok a turista, ázsiai lányok selfieztek a forraltborral, oroszok kértek tört angollal gulyást és még sokféle nációt hallottunk, láttunk. Ebben az időszakban különösen népszerű célpont Budapest.
Itt egy matyós terítő, ott egy kalocsais pántlika, amott meg egy szürkemarha tülök, pont a karikás ostorok alatt. Már csak egy betyárt hiányolunk és a pulikat: Hopp! Ott egy marionett-puli! - na ez is megvolt, ha mélyen a zsebünkbe nyúlunk, a vásár végére autentikusabb magyarok lehetünk, mint egy hortobágyi őslakos. Az erőspaprikás fülbevalókat csak azért nem kaptuk lencsevégre, mert az árus szólt, hogy nem szabad fotózni. Értik ugye? Nem szabad fotózni. Egy adventi vásárban, Budapesten - sebaj.
Árak tekintetében nem is várnánk, hogy olcsó legyen, aki ide jön tudja, hogy nem tud 500 forintból enni, hogy három deci forralt bor majdnem egy ezres, ez már csak ilyen. Azon mondjuk megakadt egy pillanatra a szemünk, hogy egy nagyadag sült gesztenye 1500 forintba kerül, ami pontosan 16 darab gesztenyét takar. Azért ez sok, gyakorlott velemi gesztenyeünnepes látogatóknak meg pláne. Ahogy megláttuk az árát már nem is kívántuk annyira, inkább kürtős kalácsot kértünk 1500-ért.
Adakozz vagy nem fotózhatsz! - bazilika
Idén is benéztünk a Szent István Bazilikába, ahol nincs belépőjegy, viszont az ajtóban áll egy egyházi illetőségű, aki az adományos dobozra mutatva mondogatja: Please! Először azt hittük, hogy mégis csak belépőt kell fizetni, de nem volt kiírva sehova, csupán megtévesztő a szituáció. Mivel az utolsó kétszázasunkat odaadtuk kint a Karitász gyűjtőinek, ezért kikerültük az "atyát", aki az ajtóban még utánunk jött és vállunkat megfogva intett szent mutatóujjával: No photo! Így nem fotóztunk, a parancs az parancs.
Nem akarunk a pokol tüzén égni a szabályszegés miatt. Érdekes viszont, hogy az előttünk és utánunk hasonló méretű fényképezőgépekkel szerelt turisták (akik a "Please!"-nek eleget téve adakoztak) nem kaptak semmiféle tiltást. Ebből adódik tehát: Ha nem adakozol, akkor nem fotózhatsz. Ennek ellenére lett volna lehetőségünk fényképeket készíteni, de nem tettük.
A Bazilika előtti vásárba hamar visszasiettünk, s tán ez a hangulatosabb, kisebb és csendesebb, mint a belvárosi nagyvásár, áraiban is mérsékeltebb, de nem rizsázunk tovább, inkább nézegessék fotóinkat képgalériánkban!
És a vásározás után HÉVre ültünk, amin ott ült egy csontváz is. Először azt hittük, hogy valaki a sarokban maradt, és nem vették észre, aztán a hangosan vihorászó tömegben engedélyt kértünk, hogy lefotózhassuk Samut. Később kiderült, hogy valójában Cézár, de nem mi voltunk az elsők, akik lesamuzták. Hogy hova tartott a lenge öltözetű sovány utas? "Haza." - kaptuk az egyszerű választ. Érdekes tud lenni a tömegközlekedés Budapesten.
