Iroda, multi, becsekkolás, kicsekkolás, dokumentumok, még több dokumentumok, telefonok ide, e-mailek oda, csavarhúzó, háztető, kormánykerék, elszámolás, kedves vevő - a legtöbbünk olyan mókoskerekekben teper naponta, amikről ha szó esik egy esti vacsoratársaságban, még csak a fejét sem kapja fel senki. Léteznek azonban olyan állások, amik messze megugorják az ingerküszöböt, és némelyik radikálisan érdekesnek hangzik - a kívülálló számára legalábbis, mert aki benne van, az hamar csírájában fojthatja el a lelkesedés, mondván: ez is csak munka.
A matracugró
Reuben Reynoso is ezt állítja: mármint azt, hogy be lehet fejezni a röhögést. Az ő foglalkozása matracugró, de semmi vicces nincs abban, hogy minden nap egy meghatározott négyzetrácsos alakzatban kell végigugrálnia az elé tett szivacsokon.
Ez nem játék
- mondja ő, aki szerint felelősségteljes munkáról van szó, de ezt sokan nem képesek megérteni. Pedig nem akármilyen matracokon szökell, hanem luxuskategóriás, 600 ezres McRoskey darabokon - és ez nem is csak valami friss úri muri, a gyártó már 112 éve alkalmaz erre embereket, ez az utolsó lépések egyike, mielőtt a matrac kereskedelmi forgalomba kerülne.
Az etikus hacker
Jól csengő szó a hacker, a legtöbb újságíró alig várja, hogy leírja: hackerek törték fel a miniszterelnök honlapját, hackerek hatoltak be a Nemzetközi Valutaalap rendszerébe és utaltak át dollármilliárdokat etiópiai alapítványoknak, és így tovább. De ezek a kockefejek, akik úgy lavíroznak a megfejthetetlennek tűnő kódok között, mint Matolcsy György az Ezüst Hajóján, gyakran nem rács mögé jutnak, hanem még ennek bekövetkezése előtt felkarolják és alkalmazzák őket, arra, hogy nagyvállalatok számítógépes rendszereiben keressék meg a hibákat, gyengeségeket. Egy ilyen "jó" hacker a Pascale.com kimutatása szerint alsó hangon 20 millió forintot is megkereshet évente.
Az elnöki méregkóstoló
Az rendben van, hogy az ókori egyiptomi vagy a római hatalmasságok tényleg alkalmaztak olyanokat, akik megkóstolták előttük az ételt, ellenőrizve, hogy esetleg nem ütötték-e azt fel valamivel az álnok ellenségek, na de hogy ma is lehet ez karrieropció? Pedig a hírek ezt jelzik: Vlagyimir Putyin állítólag mindenhová visz magával orvosi előtanulmányokkal rendelkező "ételkóstolókat", akik még őelőtte belenyalintanak az egyes fogásokba, hogy közöljék vele, az biztonságos vagy sem. Sőt, George Bushról is kiderült, hogy egy londoni útján két FBI-ügynököt alkalmazott ugyanerre a feladatra.
A sajtszobrász
Ha már étel, legyen pofás: Sarah Kaufmann egyike annak a három embernek az Amerikai Egyesült Államokban, aki azért kap pénzt, hogy pengével essen neki nagy sajttömböknek, és valami esztétikust csavarjon ki belőlük. Például ahogy a lent látható képen 300 kilónyi cheddarból egy katonákat ábrázoló szobrot. És hogy miért éppen sajt?
Azért, mert sokkal örömtelibb ezzel dolgozni, mint fával vagy kővel. Többek között lehet belőle nassolni munka közben
- mondja a sajtszobrász, mi meg valahogy nem tudunk kételkedni ebben.
A professzionális ölelkező
A Free Hug, vagyis az ingyen ölelés már nem is annyira menő? Az biztos, hogy a New Yorkban élő Jackie Samuel 60 dollárt (13 ezer forintot) kér el egy órára azért, hogy odabújjon, megöleljen valakit, akinek erre van szüksége. Hogy vállalkozását komolyan gondolja, annak bizonyítéka ez a weboldal is, ahol kifejtik, hogy az érintés bizony gyógyító erővel bír, és bár a tudomány elismeri a szexualitástól független testi érintkezés jótékony hatásait, az amerikaiak életéből ez hiányzik.
Ideje ezen változtatni
- olvasható az oldalon.
A golflabdaszedő búvár
Míg a gazdagok elbénázzák kedvenc szabadidős sportjukat, addig bizony van olyan, akinek ez egy örömteli aranybánya: azoknak a búvároknak, akik a gyepről elvétett labdákat kihalásszák a mesterséges tavak mélyéről. Forest W.S. Rothchildnak ez a munkája, és naponta átlagosan négyezer fehér labdacsot hoz a felszínre. 12 centet kapnak egy darabért, tehát akárhonnan nézzük, nem rossz kereset (uszkve 22 millió forint egy évben). Mondjuk ezért nem is csak lubickolni kell, hanem komoly fizikai munkát végezni, ráadásul vakon keresni a labdákat a víz sötétjében. Akit komolyan érdekel a meló, ide kattintson.
A ceruzahegyező
Tessék megnézni ezt az oldalt. Egy ember, aki a billentyűzetek aranykorában ceruzákat tesz ismét tűhegyes, hatékony íróeszközzé? Ugye, hogy elsőre remek tréfának tűnik? Pedig nem az, ezt David Rees külön leszögezi.
Ha azt gondolod, hogy ez egy vicc, miért nem bököd meg magad a frissen kihegyezett ceruzáddal? Vagyis inkább ne tedd - mert fájni fog. Valójában minden, David Rees által faragott ceruzához egy aláírt és dátumozott igazolás jár, miszerint az már egy veszélyes tárgy
- olvashatjuk. És tényleg, 35 dollárért rendelhetünk magunknak szuperhegyes ceruzát, valamivel többért pedig egy könyvet is, ami a ceruzahegyezés mesterségéről szól.
A szexjáték-tesztelő
Végül jöjjön egy olvasóink által talán már ismert versenyző, akiről már írtunk is: Nat Garvey Angliából, aki egyenesen álommunkának nevezi, hog vibrátorokat és mindenféle pajkos játékszereket póbálhat ki, pedig eredetileg csak viccből jelentkezett a hirdetésre - aztán a vicc elég hamar elég komollyá vált, amikor kiderült, hogy ezért 700 ezer forintnak megfelelő összeget tehet zsebre havonta.
