„Talán túl sok tárgyam van, meg kéne szabadulnom tőlük” - Egy szombathelyi házaspár épp most járja az El Caminót

Útinapló és fotók a világ talán leghíresebb zarándokútjáról. Szívesen válaszolnak olvasói kérdésekre is.

Egy szombathelyi házaspár ezekben a napokban rója a spanyol El Caminót, azaz a Szent Jakab-utat. (Ennek részleteit lásd az írás végén.) Az élményeiket a Facebook-bejegyzésekben teszik közzé, de engedelmükkel azokat szerkesztett formában megosztjuk olvasóinkkal.

Az első, terjedelmesebb részben összefoglaljuk az első héten történteket, hogy aztán később kisebb adagokban számoljunk be az aktuális eseményekről.

A tervek szerint az út első felét mindketten, míg a másodikat csak a férj teszi meg.

Át is adjuk a szót:


Bevezető:

Üdvözölök mindenkit! Jánosa Gábor vagyok. Május 26. óta járom az El Caminót. A Nyugat.hu-n rendszeresen beszámolok néhány személyes tapasztalatomról. Lehetséges, hogy ti értesültök legelőször a megvilágosodásomról . Szükség esetén a a kommentekben  küldött  bármilyen kérdésre válaszolok.

Jánosa Gábor

Május 25.

Kis lépés az emberiségnek, de sok hosszúlépés nekünk. Megkezdtük az utunkat. Köszönjük mindenkinek, aki lélekben velünk van.

Május 28.

Roncesvallesben vacsora után beültünk a templomba. Itt kaptunk egy olyan információt, hogy Pamplonában minden este zarándokmise van, így el is dőlt a kérdés, amin már napok óta dilemmázom. A következő két napban egy kicsit kevesebbet megyünk, hogy Pamplonában alhassunk, és majd az azt követő néhány napban behozzuk a lemaradást.

Napi 25 km-t kell megtenni Burgosig, hogy Kriszti elérje a gépét, most mínusz tízben leszünk, de bőven megéri. Pamplona Navarra fővárosa, két legjelentősebb épülete a székesegyház és a bikaviadal aréna, mindkettőt szeretnénk látni.

Jánosa Gábor: El Camino
Jánosa Gábor

A szálláson reggel hatkor csodás egyházi zene ébresztette azt a törpe minoritást, aki addig még nem kelt fel. Egy szép bariton magasztalta Istent. Először azt hittem, hogy ez a templomi részből jön, mobillal a kezemben jártam körbe az egész emeletet, keresve a hang forrását, hogy felvegyem, végül visszajutottam oda, ahonnét elindultam: a mennyezetbe simuló hangszóróból szólt a halk, finom zene.

Indulás után nem sokkal vettem észre, hogy a térképtáskát a reggelizőhelyen felejtettem, ezért újra vissza kellett mennem. A tegnapi eset után most komolyan el kell gondolkodnom, hogy mit jelentenek ezek az ottfelejtések. Talán túl sok tárgyam van, meg kéne szabadulnom tőlük. Assisi Szent Ferenc mezítláb, egy szál csuhában járta végig az El Caminót.

A mai szakasz nem volt nehéz, de a talaj nagyon sziklás, egyenetlen volt, lehet, hogy még vízhólyagom is lesz. A cipőm féléves, de jól kipróbált, a gondot az utolsó pillanatban vásárolt zokni jelentheti. De nem fogok foglalkozni csip-csup testi problémákkal.

Az ebédet már a szállás elfoglalása és fürdés, mosás után kerestük meg, mit mondjak, megint habzsi-dőzsi van, a második héten majd vissza kell vennünk a költekezést.

A falucska egyetlen boltocskája (amit Kriszti az én spanyol bénázásom után szupermerkádóként tudakolt meg), a szieszta rend szerint csak négykor nyitott, ezért mi is sziesztáztunk, majd a vásárolt cuccokból be is uzsonnáztunk. A bolt cégtábláján lévő logó visszaköszön nemcsak a nejlontáskán, de a vásárolt helyi boron is. Itt láthatóan komolyan veszik a helyi termelők támogatását.

Jánosa Gábor: El Camino
Jánosa Gábor

Holnap nagy nap, Pamplona, bár egész napos szemerkélést jeleznek, de én makacsul hiszek abban, hogy jó idő lesz, és minden jól fog sikerülni. Hola y Buen Camino!

Május 28.

Minden elismerésem Krisztié, nagyon jól bírja a fizikai megpróbáltatást. Időhurok vége.

Ez egy tartalmas nap volt. Kellemes időben, jó tempóban haladtunk. Nagyon sok embert megelőztük, míg minket senki sem előzött meg. Illetve egy zarándok-futó(?!) kétszer is, de végül családi okok miatt ő sem. Na jó, ennek így semmi értelme, ezért elmesélem.

Egy dombon felfelé haladva elfutott mellettünk egy csaj. A dombtetőn valami miatt megállt, utolértük, dumálunk vele, kiderült, félmaratonista. (A mai adag 21 km, bocs.) Később újra lehagyott minket, természetesen futva. Már rég elkönyveltük, hogy sosem látjuk, amikor feltűnt - szembe futva! Gyors párbeszéd kutyafuttában: Baj van? Nem, csak a családommal találkozom. Utána már nem láttuk. Hát így.

Volt még egy nagy találkozás. Kettő.

Az egyik Dan. Egy csávó, aki (legalább) 10 éve kint áll a Camino útvonalán, és minden zarándokot megkínál, és annyit fizetsz érte, amennyit kedved van. Lásd képgaléria. Ha mindig itt van, és veszteséges a biznisz, akkor miből él? Miraculum!

Jánosa Gábor: El Camino
Jánosa Gábor

A másik egy Camino-bolt, Pamplonában. Minden van benne, ami egy zarándoknak kell, sőt, minden IS! Nem tudtam olyat kérni, ami nem volt neki, pedig háromszor mentem vissza, mint Lúdas Matyi. Utoljára tűt és cérnát kértem, mondta: tessék itt van, tíz darabos csomagolás, előre befűzve, rövid cérnával, mert tudja, hogy vízhólyagra kell. (Ezt most nem magyarázom el, egy napra egy magyarázat elég.) Hogy honnan tudom, mi spanyolul a vízhólyag? Sehonnan. A srác magyar, Istvánnak hívják. 8 éve ment ki, mert egy ismerőse végigcsinálta a Caminot, és úgy látta, ilyen boltból hiány van.

Sokat beszélgettünk, igazi magyar történet az övé, aki elment világot próbálni, és megmutatta, hogy mi bárhol bármiben helyt tudunk állni. A boltja a belvárosban van, a Camino útvonalán, a katedrálishoz és a legjobb szálláshelyhez nagyon közel. Sok tanácsot adott, borravalót nem fogadott el. (Egy zarándoktól sem.) Aki tud, menjen ki, keresse fel. Aki nem tud, az is. www.caminoteca.com

A napi leltárban van még egy séta a város nevezetességei között, egy kávézóba beülés a hideg miatt, egy francia nyelvű idegenvezetés a katedrálisban, és egy spanyol nyelvű mise, amiben a végén, a prefációban a zarándokok is meg voltak említve. Sajnos nem készültem fel előre, hogy kiguglizzam a spanyol nyelvű liturgiát, így volt egy kis hiányérzetem a misén. Remélem, hogy jövő héten már legalább a spanyol miatyánkot tudni fogom.

Május 30.

Mindenképp el akarom mondani, hogy le a kalappal Kriszti előtt. 5,2-5,5 km/h átlagtempót megy, sokszor lenyom engem az emelkedőkön, és ha bejön neki a lábfájása, szenved, de keményen küzd, a tempója csak 0,5-1km/h-t esik vissza. Nagyon örülök neki, hogy Kriszti a feleségem, hogy ővele csinálom ezt a (túrát) zarándoklatot, és hogy ilyen jól bírja. Tulajdonképpen ezzel a dicsérettel kellett volna kezdenem, úgyhogy ezzel is kezdem, legfeljebb csinálok egy időhurkot.

Buen Camino!

Még 686.8km Santiagoig.

Ma érdekes dolgok vártak ránk útközben. Pamplona egy hatalmas medencében fekszik, hegyektől körülölelve, de a medence belsejében is van néhány magányos hegy. Ezek egyikén, a 750 m magas Alto del Perdón gerincén nem csak a mai Don Quijoték modern szélmalmai, a szélerőművek sorakoznak, de itt van a zarándokok emlékműve is, amit sokan ismerhetnek "Az út" című filmből.

A főalakon lévő felirat a helyre utal: Donde se cruza el camino del viento con el de las estrellas. Ahol a szél útja keresztezi a csillagok útját. A hegyre – mint ahogy az El Camino több más helyére is – köveket, kavicsokat visznek az emberek, amelyeket itt letéve a kövek által jelképezett gondoktól, bűnöktől, problémáktól való megszabadulást vagy kívánságuk teljesülését remélik.

Itt a tetőn újra találkoztunk az amerikai ladykkel, négy napja kerülgetjük őket, nem álltam meg, hogy végre ne fotózkodjak velük. Biztos fogunk még párszor találkozni.

Nem úgy, mint Gerddel Baden-Badenből, aki otthonról indulva teszi meg a saját 2200km-es zarándoklatát. Sokat beszélgettünk filmekről, sportolókról, futásról, gyaloglási technikákról, jókat nevetve közben. Észre sem vettem, hogy felgyorsult a tempónk, és elhagytuk Krisztit. Mielőtt elbúcsúztunk, még elárulta, hogy a beceneve Black Forest Express, amit a barátaitól a gyalogló tempójáért kapott.

A mai 23,8 km-t 6 órán belül tettük meg, ami a sok megállással, fotózással, 400m szinttel együtt szép eredmény. Az elsők között érkeztünk Puente La Reinába, ahol az eddigi legjobb szállást fogtuk ki. 5 euró, minden van benne, ami az eddigiekben, sőt van egy nagy kertje is. A beérkezés után elmentünk supermercadót keresni, amivel megint kifogtuk az eddigi legjobbat: a Dia nevű üzletlánc egyik boltjában nagy választék és olcsó árak vártak minket. 20 euróból vettünk ebédre, vacsorára és reggelire valót, ebben már gyümölcs, egy üveg bor és 2 liter baracklé is benne van.

Az időjárással is szerencsénk van. Eső nem volt, lassan kúszik felfelé az a fránya higanyszál, és a szél sem erős. Késő délután Krisztivel kiültünk a kertbe, és élveztük a cirógató napsütést. Holnaptól a zsák tetejére már nem az esőkabátot, hanem a naptejet kell tenni.

Jánosa Gábor: El Camino
Jánosa Gábor

Szóval ez egy tripla szerencsés nap. Emlékszik még valaki, hány négy levelű lóherét találtam tegnap?

Este, miután Krisztivel telón megnéztük Az út című filmet, kiültem a társalgóba, hogy a másnapi szakaszt átnézzem. Két olasz, egy japán és egy koreai volt még ott. Mindenki a saját mobilját nyomkodta. Emlékszem, a nászutunk során Szilvásváradon találkoztunk egy felirattal: wifi nincs, beszélgetés van! Kihoztam én is a mobilomat, hogy megírjam ezt a posztot. Közben a két olasz elkezdett beszélgetni. Jól van, még nincs veszve minden, az emberek lelke talán még megmenekül.

Buenos noches, Buen Camino!

Május 31.

Tegnap azért nem tudtam posztolni, mert elbeszélgettem az időt pár sorstársammal. Ami azért is érdekes, mert épp tegnapelőtt keseregtem azon, hogy a zarándokok csak nyomkodják a mobilt, és nem törődnek egymással.

Jánosa Gábor: El Camino
Jánosa Gábor

A beszélgetés egyébként semmi világrengető dologról nem szólt; kaja, pia, nyelvek, különös tekintettel a koreai írásra és a dánok jó angol tudására. Mégis azt éreztem, hogy valami fontos dolog történik velem. Átlépek olyan határokat, amiket korábban nem gondoltam volna. Észre sem vettem, hogy Kriszti mosogatás után megpattant egy kis városnézésre. Persze előtte ő aludt, amíg én a városban voltam vásárolni.

Nagyon szép helyeken jártunk egyébként, Cirauqui mesés kis település, ahol még mindig szokásban van a kétnyelvű feliratozás, és ahol nagyon ügyelnek arra, hogy az új épületek ne rontsák el a városképet. Az Arga folyót, eddigi hűséges kísérőnket elhagyva számos folyót kereszteztünk, így ez a nap a hidak napja is volt.

Jánosa Gábor: El Camino
Jánosa Gábor

Az időjárásra semmi panaszunk nem lehet. Az égbolt gyönyörű kék volt, sehol egy felhő. Elővettük a naptejet, bár igazából nem volt rá szükség.

Ismét eltelt egy nap, közelebb kerültünk a céljaink eléréséhez.

Tanultam egy új kifejezést: I sveikata.

Buen Camino!

Május 31.

Krisztinek egyre jobban megy. Bár ma több helyen is megálltunk hosszabb időre, de amikor mentünk, szép, egyenletes tempóban, és főleg nagy összhangban. Kezdünk összecsiszolódni. Úgy értem túrailag.

Nemcsak a menésünk érdemel szót, de a megállásaink is. Az első egy hamisítatlan caminós kovácsműhely. Kétfajta pecsétje van, rengeteg apró áruja kifejezetten zarándokoknak, és a tetejébe még Jesusnak hívják. Amikor érkeztünk, letette a kalapácsot és fogadta a betóduló sokaságot. Így alkalmam nyílt kipróbálni egy új szakmát. Mint tudjátok, épp pályaválasztás előtt állok. A képet Krisztinél láthatjátok.

Jánosa Gábor: El Camino
Jánosa Gábor

A második megállás eredetileg Kriszti esedékes kávéja miatt volt, de aztán mások példáján felbuzdulva én is ittam egy sört, és mivel volt wifi is, elkezdtem posztolni a lemaradásomat. Közben egyre többen jöttek be és ültek le, szabályos zarándok csapat szállta meg a teraszt, alig volt ülőhely. Jó volt a hangulat, alig akartam onnan eljönni.

A harmadik megállás egy térképen és az útikönyvben is jelzett bodegánál volt, amit Kriszti találóan Üvegtigrisnek nevezett el. Újra összefutottunk a litván Arturosszal, aki a cipőjét levéve már sört ivott. Csinált rólunk pár fotót. Magáról nem, mert Arturos nem Facebookozik, és nem szereti, ha fényképezik.

Befutott Maria is, akivel már Pamplona előtt találkoztunk először. Nem ez az eredeti neve, ő koreai, már felnőtt korban keresztelkedett katolikussá, és akkor kapta a Maria nevet. Krisztivel nagyon megszerették egymást, Kriszti akart is egy közös fotót készíteni vele, de Maria rávett mindenkit, még Arturost is(!), egy közös szelfire. És miután mindenki visszaült a helyére, egyszer csak egy különös dolog történt velünk. Mintha egy angyal szállt volna át a forró nyári levegőn, megtelt mindenki szeretettel. Kriszti egy kicsit el is sírta magát, Maria felkelt, odament hozzá és megölelte.

Nem tudott senki szólni, de nem is volt rá szükség. Aztán a beszélgetés visszatért a szokott mederbe, mi hárman elbúcsúztunk Mariától, és együtt értünk be Los Arcosba, most is egy szobában vagyunk.

Nemcsak a menésünk és a megállásaink érdemelnek szót, hanem a meg-nem-állásaink is. A kovácsműhely után pár száz méterre volt egy nevezetesség, amit én már régebben kinéztem magamnak, de megfeledkeztem róla, és úgy mentünk el mellette, hogy egyikünk se vette észre. Pedig nem kisebb dologról van szó, mint egy igazi borral folyó szökőkútról. Sajnos se képpel, se leírással nem tudok szolgálni róla, aki nem hiszi, hogy van ilyen, annak járjanak utána.

A mai el nem mondott dolgok listájára egy gyógyszertári vásárlás kerül, ahol nagyon jó hasznát vettük a Google Translate-nek, és egy hosszú beszélgetés Arturosszal, Litvánia történelméről.

¡Duerme bien, sonando hermosas, buenos noches ninos!

Június 2.

Mivel ma az eddigi legmelegebb és leghosszabb táv várt ránk, egy órával korábban, reggel 6-kor elindultunk. A város hangulatos volt lámpafényben, és mire kiértünk, pirkadt.

Már megszoktuk, de eleinte szokatlan volt, hogy egy órával később kel és nyugszik a nap, mint Magyarországon, mivel ugyanabban az időzónában vagyunk, de 15 fokkal nyugatabbra.

Jánosa Gábor: El Camino
Jánosa Gábor

A mai szakasz néhány nagyon szép helyből és a köztük lévő kevésbé érdekes átmenetekből állt. Az első hely 7km-nél Torres del Rio volt, itt reggeliztem, Kriszti kávézott, és vettünk egy caminós pólót is. Utána elvileg egy 11 km-es rész jött volna vízvételi lehetőség nélkül, de két frissítőpont is kihasználta ezt a lehetőséget. Az első donatívós volt, de hangulatában meg sem közelítette Danét. A másik egy büfé, lassítás nélkül haladtunk el mellette.

Viana volt a következő látnivaló. A városközpont nagyon régi, és ősidők óta zarándok pihenő. Van egy hatalmas katedrálisa, ide bementünk, és pecsételtünk is.

Délután egyre elértük a tervezett alvóhelyet, ami egy egyházi működtetésű zarándokszállás. A hely egy kicsit lepusztult, a szobában mállik a vakolat, az emeleti részen a matracok a földön vannak, de a fogadtatás nagyon kedves volt. Egy színesbőrű pap foglalkozik velünk. Kapunk vacsorát, reggelit, és eddig egy centet sem kértek tőlünk. Persze a persely ott van az ebédlő előtt.

A szállás által biztosított program a fél nyolcas misével kezdődött, majd jött a vacsora. Még sosem voltam ilyen helyen, egy kicsit meg voltam illetődve. Egy szűk helyre voltunk bezsúfolódva, mégis barátságos volt a hangulat. Míg vártuk a tálalást, mindenki beszélgetett a körülötte ülőkkel, valósággal zsongott a terem.

A saláta után jött a főfogás, ami paprikás krumpli volt! Én valami spanyol specialitásra számítottam, mi magyarok összenéztünk, és leesett az állunk. Talán kicsit több és krémesebb volt a leve, de az ízvilág és az összes hozzávaló stimmelt. Utána bort is kaptunk, a desszert pedig ízesített joghurt volt.

La Rioja leginkább a borairól híres. Az egyik pilgrim app a logronoi városnézést így kezdi: mivel túl sok nevezetesség van, és a zarándoknak úgysincs ideje és energiája, hogy a többségét végiglátogassa, ezért inkább igyunk egy pohár jófajta bort. Nem viccelek, tényleg ezt írták! És milyen igaza van!

Jánosa Gábor: El Camino
Jánosa Gábor

A vacsora után egy titkos átjárón keresztül átmentünk a templomba, és egy esti imádságon vettünk részt. Most vált világossá, hogy érkezéskor miért kérték mindenkitől a nemzetiségét. Az imádság szövegét mindenkinek a saját nyelvén a kezébe nyomták! Az ima részeit különböző nyelveken olvasták fel a résztvevők. Spanyol, angol, francia, olasz, német, dán és magyar volt a sorrend.

Holnap ugyanilyen meleg és ugyanilyen hosszú táv vár ránk. Most búcsúzom, ¡Buen Camino!


Mi az az El Camino?

A Szent Jakab-út (gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Caminó-nak is nevezik) ősrégi zarándokút, a kelta időkben a Tejút szimbóluma volt. A mai út Spanyolország Galicia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből – az ottani keresztényüldözés elől – Észak-Spanyolországba. Itt azon a helyen temették el, ahol most Santiago de Compostela található. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek. Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi. Ma már nemcsak magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek indulnak el az úton, hanem egyre többen azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ. (Wikipédia)

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

El Camino