Kedves zarándok, este az ágyadban ne internetezz, inkább imádkozz - Egy szombathelyi házaspár épp most járja az El Caminót

Útinapló és fotók a világ talán leghíresebb zarándokútjáról. Második rész.

Egy szombathelyi házaspár ezekben a napokban rója a spanyol El Caminót, azaz a Szent Jakab-utat. (Ennek részleteit lásd az írás végén.) Az élményeiket a Facebook-bejegyzésekben teszik közzé, de engedelmükkel azokat szerkesztett formában megosztjuk olvasóinkkal.

Az első, terjedelmesebb részben összefoglaltuk az első héten történteket, most a következő három napról számolunk be a segítségükkel.

A tervek szerint az út első felét mindketten, míg a másodikat csak a férj teszi meg.

Június 2. vasárnap

Logronobol hat előtt indultunk, és mindjárt bele is futottunk egy helyi bölcsbe. Megfedett minket, hogy miért indulunk ilyen korán. Elmondta, hogy a Camino célja maga az út, amit végig kell járni, annak minden megpróbáltatásaival, és ehhez a meleg is hozzá tartozik.

El Camino második rész
Forrás: Facebook / Jánosa Gábor
Más bölcsességekkel is lehet találkozni az úton, párat lefotóztam.

Logronot elhagyva a nyugalmat árasztó Pantano de La Grajera tó rendezett partján haladtunk. A környéken rengeteg üregi nyúl él, bátran szaladgálnak közel az emberekhez. A tó partján pecások voltak, egy tábláig, amely szerint innentől horgászni tilos. Ezt nem csak a horgászok tudták, de a halak is. Pár méterrel arrébb egy kis hídon áthaladva hemzsegtek a két kilós pontyok, Dunát lehetett volna velük rekeszteni.

El Camino második rész
Forrás: Facebook / Jánosa Gábor

Navarreteben megálltunk egy kávéra és narancslére. A templomot zárva találtuk, így fotóztunk és továbbmentünk.

Ezen a napon is 30 km várt ránk, és a szintemelkedés is megegyezett az előző napival, a hőség sem volt kisebb, valahogy mégis kicsit könnyebbnek tűnt. Bőven egy óra előtt beérkeztük Najeraba, és mivel a tervezett donativós szállás csak három órakor nyitott ki, megszálltunk az első adandó helyen. Nagyon jó kis hely volt, a tulajdonos egy laza fickó, külsőre Révész Sándorra hasonlított.

El Camino második rész
Forrás: Facebook / Jánosa Gábor

A 20 ágyas teremben épp 10-en szálltunk meg, köztük a két laza olasz nyugdíjas férfi, akik alig tudnak angolul, de nagy bennük a kommunikációs vágy, folyton kérdeznek vagy tanácsot adnak.

A szokásos program után (fürdés, főzés, evés) bementünk az óvárosba, és megkerestük az eredetileg tervezett alvóhelyet. Benéztünk a 90 ágyas terembe, nagy zsúfoltság, de jó hangulat uralkodott. Az előző napi szállásnak pont az ellentéte, a vallásos fegyelem helyett egy hippitanya. Ott találtuk Arturost, elhívtuk sörözni. Egyre többet tudunk meg róla.

El Camino második rész
Forrás: Facebook / Jánosa Gábor

A városka folyóparti szakasza végig volt rakva vendéglővel, egymást érték a kerthelyiségek. A vendégek többsége ismerős zarándok volt. A lassan csillapodó meleget sokan kompenzálták a folyó enyhet adó közelségével, és a jéghideg sörrel, ami kitűnő volt, és az ára az előző napi Üvegtigris árának csaknem fele.

El Camino második rész
Forrás: Facebook / Jánosa Gábor

A korábban kialakult ismeretségek ma minden asztalnál erősödtek. Este még sétáltunk a folyó parton, aztán a szállásunk felé vettük az irányt, amiben a két olasz is segített. Beestünk az ágyba, és alvás. Én személy szerint amióta megvan az okosórám (amit ezúton is köszönök sokaknak), és működik az alvás elemzés funkció, most aludtam a legtöbbet.

Június 3. hétfő

A kilencedik nap reggelén az eddigi legkésőbbi indulást produkáltuk, a tervvel ellentétben még reggeliztem is. Megtehettük, mert mindössze 21km várt ránk. A vizet, hasonlóan a két nappal megelőzőhöz, most is be kellett osztani, Azofra és Ciruena között víz nem volt, csak 10km táv és 300m szintemelkedés. Ciruena érdekes település, ez volt az első az utunk során, amelyben nem volt egy bár, vendéglő sem.

El Camino második rész
Forrás: Facebook / Jánosa Gábor

A faluban van vagy 1000 férőhelynyi apartmanház, de mindössze 100 lakos. Nyilván mindenki a helyi golfklubban dolgozik. A falu egyébként patika tisztaságú, karbantartott, de helyi emberekkel nem találkoztunk. Azt éreztem, hogy nekik a zarándokokkal törődni nem éri meg, köszönik szépen, de jól megvannak nélkülük. A tisztesség kedvéért volt a település közepén egy pihenőhely, árnyék ugyan nem volt, de padok és vezetékes ivóvíz igen.

El Camino második rész
Forrás: Facebook / Jánosa Gábor

A mai úticél Santo Domingo de La Calzada volt. Domingo atyát itt temették el 1109-ben, a város az ő sírja mellett alapult. Elég hamar felvirágzott, mert 1232-ben már katedrálist építettek itt. A város névadója nagyon sokat tett a Santiago de Camino létrejöttéért, a zarándokokon kívül még nagyon sok mindennek védőszentje.

Csoda is fűződik a nevéhez, mert egy ártatlanul halálra ítélt zarándok védelmében egy sült kakas a helyi rendőrfőnök asztalán elkezdett kukorékolni. Ezért Szent Domingót mindenhol kakassal és tyúkkal ábrázolják, hasonlóan a mi Szent Mártonunk libáihoz.

El Camino második rész
Forrás: Facebook / Jánosa Gábor

Jártunk egy zarándok szálláson, ahol a kertben egy tyúkketrec volt vagy tíz baromfival. Amúgy egy modern, felújított szálló volt, tavaly óta sok pénzt fektettek bele, a szállás ára egy év alatt a duplájára nőtt. Mi sajnos nem itt szálltunk meg, hanem egy kolostor által fenntartott helyen, amely tavaly még donatívós volt, most pedig 8 Euro.

Nem egy színvonalas hely, ráadásul nagyon szigorú. Wifi van, de az épületben tilos használni akkor is, ha van térerő. Az én ágyamnál nincs. Csak a kertben engedélyezett. Mintha azt üzennék ezzel: kedves zarándok, este az ágyadban ne internetezz, inkább imádkozz!

El Camino második rész
Forrás: Facebook / Jánosa Gábor

A városban van egy torony. A harangjai, az óraszerkezete, és az ezekhez kapcsolódó kiállítás külön-külön megérne egy misét. Ahogy a kilátás is a harangtoronyból. A legértékesebb mise mégis az volt, ami este nyolckor kezdődött a katedrálisban. A város ezévi fellendülése ugyanis azért van, mert Szent Domingo 1019-ben született, épp ezer éve. Az ünnepségek áprilistól jövő januárig tartanak, minden nap ünnepi misével, mely a zarándokoknak is szól. A résztvevők részleges bűnbocsánatban részesülnek, és egy a templomban őrzött kegytárgyat is megcsókolhatnak.

Holnap fél hétkor indulunk (6:15 előtt ki sem nyitják a kaput), a Burgosig hátralévő három napban 26, 24 és 20 km-t teszünk meg. Ott aztán egy pihenőnap következik.

Június 4. kedd

Korán indultunk Santo Domingo de Calzada városából. A javasolt útitervet megváltoztattam, hogy Krisztinek az utolsó napjára rövidebb szakasz maradjon. Így ma 27 km várt ránk.

Néhány kilométer múlva fájó szívvel elváltunk La Rioja tartománytól, és megérkeztünk Kasztíliába. Az El Camino távjának több mint fele a magyarországnyi méretű Castilla y Leon autonóm régión fog keresztül haladni, sorrendben Burgos, Palencia és Leon tartományokon át. Itt található a Meseta, egy semmi máshoz nem hasonlítható fennsík, amiről a Caminot megjártak rossz élményeket mesélnek: hosszú, nehéz és unalmas.

El Camino második rész
Forrás: Facebook / Jánosa Gábor

De ne szaladjunk ennyire előre. Áthaladtunk Vilorián, Santo Domingo szülőhelyén, ahol egy aranyos kislány próbált - nem minden nehézség nélkül - egy utcai csapból vizet inni. Nagyon igyekezett, sok zarándok gyűlt köréje, a a végén megtapsolták, a kislány büszkén szaladt vissza az anyukájához.

Vilamayor del Ríoban bementünk Leon éttermébe, és mire meglett a rendelésünk, és kiültünk a teraszra, erős szél támadt, előrevetítve a másnapi időjárásváltozást. Az utolsó 10km-t nagy ellenszélben tettük meg.

El Camino második rész
Forrás: Facebook / Jánosa Gábor
Tosadosban összesen 2 albergue van, az egyik elég lepusztult állapotban van és nincs benne wifi, a másik szebb, de kicsit szűkös, és nincs benne konyha. Ez utóbbit választottuk. A lakótársak többsége nyugdíjas korú francia volt, sokat és harsányan beszéltek.

Mivel olyan ételt vettünk Beloradoban, amit mikrózni kellett, a vendéglátókat kértük meg, hogy segítsenek. A szálláshoz tartozott egy bár, ezt is ők üzemeltették. Ide ültünk be.

El Camino második rész
Forrás: Facebook / Jánosa Gábor

Kényelmetlenül éreztem magam, mert az lett az egészből, hogy megterítettek nekünk, kihozták a megmelegített ételt, megnyitották a boltban vásárolt borunkat, zsemlét adtak az ételünkhöz, és a végén nyilván még el is mosogattak utánunk. Úgy gondoltam, hogy ez a mi dolgunk, és valami ellenszolgáltatással tartozunk, de nem fogadtak el érte semmit. Még gyakorolnom kell az elfogadást.

El Camino második rész
Forrás: Facebook / Jánosa Gábor

A szálláson nincs wifi, csak a bárban, így a tíz órás zárásig ott voltam két fiatal sráccal. Az egyik egy nyúlánk amerikai, aki nagyon jól beszél spanyolul. Ezt nem én mondom, hanem az idevalósiak mondták neki. Az iskolában tanult meg ilyen jól. Most éppen az asztalra borul, karjára döntött fején jól látszik a fülhallgató; lefogadom, most is éppen nyelvet tanul.

El Camino második rész
Forrás: Facebook / Jánosa Gábor

A másik egy zömök cseh srác. Nem beszédes fajta, mindig egyedül látom. Most is a telefonjába mélyed. Emlékszem, fürdés után sokat bíbelődött a lábával. Vagy öt ragtapasz van rajta, mindkét sarkán, külső talpélen, lábujjakon. Sziszeg, amikor cseréli, de biztos vagyok benne, hogy holnap sántikálás nélkül fogja folytatni. A zarándoklás valami rejtélyes módon rendbe rakja a problémákat.

El Camino második rész
Forrás: Facebook / Jánosa Gábor

Itt vagyok például én is. A második-harmadik napon mindkét kisujjamon lett egy vízhólyagom. Pamplonában azért vettem egy tű-cérna készletet, hogy ha majd nagyon megduzzad, ellátom (a baját). Nos, a vízhólyagok visszahúzódtak, a vastag bőr megkeményedett, és páncélként védi az alatta lévő területet, ahol közben az új bőr talán már ki is nőtt. Így lesznek a gyengeségeinkből erősségek. És hogy mi kell egy ilyen átváltozáshoz? Ennek megválaszolását az olvasóra bízom.

¡Buenos noches, Buen Camino!


Mi az az El Camino?

A Szent Jakab-út (gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Caminó-nak is nevezik) ősrégi zarándokút, a kelta időkben a Tejút szimbóluma volt. A mai út Spanyolország Galicia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből – az ottani keresztényüldözés elől – Észak-Spanyolországba. Itt azon a helyen temették el, ahol most Santiago de Compostela található. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek. Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi. Ma már nemcsak magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek indulnak el az úton, hanem egyre többen azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ. (Wikipédia)

„Talán túl sok tárgyam van, meg kéne szabadulnom tőlük" - Egy szombathelyi házaspár épp most járja az El Caminót

Egy szombathelyi házaspár ezekben a napokban rója a spanyol El Caminót, azaz a Szent Jakab-utat. (Ennek részleteit lásd az írás végén.) Az élményeiket a Facebook-bejegyzésekben teszik közzé, de engedelmükkel azokat szerkesztett formában megosztjuk olvasóinkkal. Az első, terjedelmesebb részben összefoglaljuk az első héten történteket, hogy aztán később kisebb adagokban számoljunk be az aktuális eseményekről.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

El Camino