Óh, én szegény népem! – kiáltottam fel az ezeréves cédrusok helyén épült lakótelep árnyékában. Erre az érzelmi kirohanásra az késztetett, hogy eszembe jutott a huszonkettes csapdája, ami arról szól, hogy egy szituációból csak két rossz megoldással lehet kijönni, vagyis bárhogy döntesz, rajta vesztesz. Másképp: lehetséges-e a filozófiai, politológiai nonszensz, hogy visszasírjuk még Pali bácsit?
Látom ám, amint szörnyülködve érveltek mindenfelé, hogy ez a mélypont ünnepe volt, ennél már csak jobb jöhet, minden törvényt aláírt, ehhez túl jól öltözött, és még most sem érti, mi a baj a kis doktorijával, meg hasonlóak... De ne felejtsétek el, hogy mindegyik köztársasági elnökünket visszasírtuk a korábbihoz képest.
Van is benne logika, hisz egy marionettfigura után, ha húsból és vérből lévő személyiség veszi át a szerepkört, akkor minden magyar nyerhet rajta, politikától függetlenül. De ilyet csak a társadalom egésze tudna kiválasztani magából, ami egyet jelentene azzal, hogy a Jobbik érvelését fogadnánk el. (Sajnálom, de ebben egyetértek velük, ami nem azt jelenti, hogy puszilom őket.)
Kétségtelenül megrendült a bizalom a parlamenti pártok irányában, amin nincs mit csodálkozni akkor, ha az oligarchák minden politikai rendszerben bejutottak a pártokon keresztül a parlamentbe. Emiatt nem várható el egyiktől sem, hogy ne a maga politikai demagógiáját, és dróton mozgatható figuráját tolja maga előtt. Oké, a Milla jelöltje, Dopeman, akit magam is karmolok, de ő sem tudná megoldani ezt a bizalmi válságot, hisz ő az egész Tisztelt Házat bezáratná madárházzá. Akkor mindenki láthatna karón varjút.
Ehelyett a szürke hétköznapok darálják tovább alattunk a szalmát, vagyis a pártok nem engedik ki kezükből ezt a megumbuldázott hatalmi bástyát, ők fognak jelölni most is, méghozzá pártkatonát... mondom, testvéreim, fogunk mi még sírni a Kárpátok alatt.
Kövér Lászlóban az a legijesztőbb, hogy ő tényleg nem akar Méltóságos Úr lenni, pedig van egy csendőr stílusa. Érthetőbben, Robespierre óta vigyáznak a politikában az olyan emberrel, aki puritán, az elveket tartja a legmagasabbra, és nem korrupt. Egykori katonatársam valószínűen elhivatottságot érez valamire, nem tudom, mire, és ez komoly baj, de az biztos, hogy nem a demokrácia posztmodern lehetőségeit kutatja. Minden lojalitása ellenére szembeszállna Orbánnal is, ha azt gondolja, igaza van, és letiporná, gondolom, a helyes kockásfülű nyulat is, azért, mert raszta haja van. Én jobban szeretem az olyan elnököket, akik szeretik az alkoholt, a zenét, műveltek, és szellemesek. Kapásból csak Havel, meg Clinton jut eszembe, de még voltak. Ahogy De Guelle igazi katonaként az egész francia társadalmat vegzálta, és amiért a végén már utálták, hasonlósági alapon azt gondolom, hogy Kövér is a nyakunkon maradna, aztán törhetnénk a fejünk, mi tévők együnk, mint az OAS.
Áder János? Hmmm. Érdekes a süti, mert az biztos, hogy a Fidesz létrehozásában az ő keze nyomát véljük felfedezni, és lássuk be, nem is csinálta rosszul. A magyar társadalom fele érdekelt abban, hogy az Orbán kormány hatalmon maradjon. Orbán meg soha nem volt hülye, szép lassan kiszorította Brüsszelbe egykori harcostársát. Baloldalon ilyenkor mindig Trockijt emlegetik, holott ő inkább a sztoriban Buharov. Áder legjobb tulajdonsága pont a távolság, amiből nézi az eseményeket. A magyar paraszt móriczi ábrázolása viszont nem ad egyértelmű választ arra, hogy milyen is az ilyen ember? Lehet éhes, lehet ravasz, lehet benne irgalom, és kegyetlenség, bölcsesség, és butaság, attól függően, hogy milyen történelmi, vagy társadalmi helyzetben szerepel hőse. Áder titokzatossága illene egy elnökhöz, csak megint attól félek, hogy macsóságában ugyanúgy utálná a buzikat, drogosokat, libsiket, mint Tarlós. (Nem kedvelem városom főpolgármesterét, főleg, hogy szétlőtte a Trafót, a Gödört, meg az Új Színházat. Ráadásul szakmailag a homofóbia mindig gyanús.)
Vagyis Kövér, és Áder esetében megint nem olyan elnökünk lenne, aki az egész nemzetet, és annak egységét képviselik a világ előtt. Hisz a magyar nemzet fogalmában, történelmi okok miatt, a buzik, a drogosok és libsik is beletartoznak, nem szólva a cigányokról. Direkt nem mondok példákat, nehogy levadásszanak az utcán helyes, de műveletlen kopaszok, de mindegyikre tudok nevet, sőt olyat is, aki mindhárom volt egyszerre, mégis szobra van.
Most nem kívánom a szellemileg egyre szűkülő nemzettudatot az írás füvével tágítani, maradjunk annyiban, hogy jön még kutyára dér, fogunk mi még nosztalgiázni Pali bácsi tárogató játéka után. Főleg, ha elmaradnak az IMF tárgyalások, és megint 320 lesz az euró. Mert ugye attól nem rendeződött a magyar gazdaság állapota, nem állt meg az adósság spirál, nem nőttek a munkahelyek száma, hogy egy hétig politikai pornó ment a tévében.
Ja, néha arról álmodom, hogy Magyarországnak női köztársasági elnöke van. Szép, okos, empatikus. Jó, tudom, hogy mi nem vagyunk angolok, sem argentinok. De Emese anyánk óta hiszem, hogy ez is lehet magyar út.
