Az irodalom olyan, mint a futás, keveseket érdekel, de azokat nagyon, és abban is hasonlít, hogy alapvetően magányos tevékenység, de néha mégis jó hasonszőrűek társaságban lenni.
Mindez a sok bölcsesség a Weöres Sándor Színház klubjában, a csütörtök esti irodalmi beszélgetés előtt jut a tudósító eszébe, miközben arra vár a többi érdeklődő társaságában, hogy befejeződjék a nagyteremben a Cseh Tamás-darab. Mert talán a nézőik is be szeretnének kapcsolódni a klub eseményeibe.
Meg is érkeznek, így gyakorlatilag telt ház előtt kezdődik a „Fű, fa, füst” című, Weöres Sándor költészetéről szóló beszélgetés, amelynek „sztárvendége” Juhász Anna irodalmár (nem mellesleg Juhász Ferenc költőlegenda lánya), de a többi szombathelyi származású költő – Szauer Ágoston, Szijj Ferenc, Fehér Renátó - is mind ismert név irodalmi berkekben.
A beszélgetés moderátora – és aktív szereplője – Fűzfa Balázs irodalomtörténész.
Szombathelynek – csakhogy tovább okoskodjak - nemcsak a próza (James Joyce), de a költészet terén is sikerült egy olyan nevet (Weöres Sándor) kifognia, amely toronymagasan kiemelkedik az irodalmi mezőnyből, ennek minden előnyével és hátrányával.
Előnye maga a „topligás” minőség, amely megkérdőjelezhetetlen és magáért beszél, hátránya, hogy sokan nem tudnak vele mit kezdeni, és feladja a leckét, ha a városmarketing-értékről van szó.
No de ezzel mennyire kell foglalkoznia az irodalomszeretőnek? - teszi fel a kérdést magában a tudósító, és azon kapja magát, hogy akkor és ott nem fontos a válasz.
Aki csütörtök este ott van a színház klubjában, láthatóan élvezi azt a közel másfél órát, és cseppet sem bánja, hogy ezt a programot választotta a köztévé választási vitája helyett.
Erre utal a beszélgetés utáni vastaps is.
Az asztalnál ülők egyébként egyesével is könnyedén kitöltötték volna az időt, együtt meg főleg, és bizonyára rajtam kívül még sokan hallgatták volna sokáig a költőket, akik akkor kezdtek igazán belendülni és megnyílni, amikor lejárt az idő.
Így is volt azért idő átbeszélni a Weöres Sándorhoz fűződő kapcsolatukat, irodalmi sztorikat felidézni (ezek valamiért mindig izgalmasak), felolvasni saját verseket, kritizálni a közoktatást és eltűnődni az irodalom és a költészet szerepéről.
Ez utóbbival kapcsolatban Fűzfa Balázs azzal az optimizmusba csomagolt pesszimizmussal zárja az estet, hogy a beszélgetéssel „sikerült lassítani a romlást.”
Erről is lehetne tartani egy irodalmi beszélgetést, amelyekben egyébként az a legjobb, hogy irodalomról beszélgetnek.
Majdnem elfelejtettem a lényeget: a csütörtök esti „Fű, fa, füst” egyben a Határvonalak színházi fesztivál 
Cseh Tamás-élettörténetétől a Radnóti Színházig – Négynapos színházi fesztivál lesz május végén Szombathelyen 2024. April 17. 15:29 indulását is jelzi. Az program pénteken és szombaton színházi előadásokkal folytatódik, hogy vasárnap este a Holdbéli Csónakos díjátadó gálával érjen véget.
