Gól, nem gól, öngól

Hihetetlen! Kiestünk az Európa-bajnokságról úgy, hogy ott se voltunk. Ezt csinálja utánunk valaki. Kassaiékat hazaküldték. Benéztek egy lest, egy gólt, amitől sikerült egy szomszédot a „baráti országok” közé szorítanunk. Nem mintha Ukrajnához valaha is bármi közünk volna, de ezen túl sem lesz. Úgy vagyunk velük, mint a szerbekkel. Még jó, hogy a szlovákok szeretnek minket, akárcsak a románok. A Kis Antant történetének soha nem lesz vége.

25 éves a Nyugat.hu. Ne feledd, ide kattintva támogathatod következő 25 évünket!
Támogatom

Oké, Kassaiék nyakába varrni a szomszédos országokkal való rossz viszonyunkat klasszikus bulváros okoskodás volna. Emlékeim szerint az Aranycsapat győzelmei inkább csodálatot váltottak ki a világban, igaz, a foci modern kori jelentésébe akkor még nem vonták bele a háború-történelem keresztjét, ami most oly szívesen citál a sajtó. Ha francia-angol ütközet van, előkerül az újságírói közhelyek ládájából Drake kapitány, meg Jean D’Arc, míg Németország esetében keresni sem kell a jelzőket, újra játsszuk a második világháborút.

Kassai idei első és utolsó EB-mérkőzésén (Fotó: SITA/AP)
Fotó: SITA/AP

Persze lehet, hogy még mindig ez a leghumánusabb módja elégtételt venni a történelmi sérelmekért. Milyen kár, hogy mi most nem tudunk focizni, hiába van róla pártdöntés és miniszterelnöki akarat. Így kimaradunk a zöld gyepen történő Erdély visszafoglalásából, Bácska megtisztításából, Kassából nem lesz újra magyar város, az oroszokat nem állítjuk meg a Don-kanyarnál, ahogyan nem verhetjük ki a törököt Európából, és nem alázhatjuk vérbe az idióta labancokat sem. Pedig a magyar néplélek már régóta éhezi a sikereket.

Nemrégiben Gyárfás Tamással arról beszélgettem, félő, hogy a soha még ennyi sikert felmutatni nem tudott magyar úszás illúziókat kelt a győzelemre áhítozó magyar lélekben. Mi nem sokat törődünk azzal, hogy sportolóink milyen szellemi és anyagi körülmények között készülnek az olimpiára, a lényeg a tejszín, ami a magyarok esetében mindig is az aranyszínű volt. Cseh Lacinak az a feladata, hogy legyőzze az ufómutáns Michael Phelpst, nem az, hogy mögötte másodiként érjen célba (azért én örülnék a magyar foci történetében bármilyen ezüstnek, amelyet nemzetközi viadalon érnénk el). Meséltem Gyárfásnak, hogy láttam a szombathelyi nehézatlétákat edzeni, és még videótrükköt sem kellene alkalmazni ahhoz, hogy múlt századi retró felvételnek tűnjön. Ő meg azzal nyugtatott, pont az atlétikában még lehetséges, hogy valaki a leggyorsabb futó legyen a világon, mezítláb szelve át a szavannát. Az úszás nem ilyen, minimum kell hozzá egy 50 méteres medence tele vízzel.

Jó, a magyar politikának nem igazán érdeke a mindig sikeres vizes sportjainkat tömni pénzzel, azt már megszoktuk, hogy hozzák a formájukat. Vízilabdában, kajak-kenuban, úszásban együttvéve nem költenek annyi pénzt, mint a hazai fociban, pedig biztos, hogy fogalma sincs a világnak, ki is az a Böde Dániel, vagy Varga József - míg Kovács Ágiról, Biros Péterről, vagy Gyurta Dánielről biztos találnak sok mindent a neten.

Kassaiék esetében nincs semmi különös, mert ha arra gondolok, Maradona kézzel ütötte ki az angolokat a világbajnokságról, és a bíró megadta a gólt... Az angolok nem is felejtették el megjegyezni, hogy itt volt az idő, hogy végre az ő javukra tévedjenek egyszer.

Már a meccs után (MTI Fotó: Földi Imre)
MTI Fotó: Földi Imre

Különös pech, hogy a sorsba úgy csöppentünk mi magyarok bele, mint Pilátus a crédóba. De ez is azt bizonyítja, elég négy-öt magyar, akik ha összehajolnak, világszenzáció lesz belőle. Illetve az lett volna jó, ha összehajolnak. Kassai paranoiásan magához inti a partjelzőjét, majd a gólbírót vonja kérdőre, csendben dumcsiznak, és végül jól dönt, nem egészen álomszerű gondolat. Vagy lest ítél, vagy gólt. Vicces, hogy csak a harmadik lehetőség - nem gól - választásában volt benne a tragédia lehetősége. Éltünk vele. Nekünk mindig Mohács kell.

Ennek ellenére Kassai még mindig a világ legjobb bírója, sőt. Az a kockafejű Michel Platini is belátja egyszer, hiába emeli a bírók számát, a kameránál nem lát senki élesebben. A gólbíró személye ma már technológiai kérdés. Ja, hogy akkor már nem lesz annyira érdekes, váratlan és igazságtalanságokkal terhes küzdelem a foci, mint ahogy már több mint száz éve őrjöngünk felette?! Mindennek ára van, az igazságnak is. Csak nekünk magyaros pechünk van, mert a bírók tévedése nem befolyásolta az angol-ukrán mérkőzés végeredményét. De ki fog körülöttünk emlékezni erre? Mikor rehabilitálódik Kassai? Egy kérdés és válasz színe és visszája.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Vélemény