Ma olyan gombákról lesz szó, amelyek kevésbé ismertek, vagy amelyeket ritkán talál az ember.
Elsőként egyik kedvencemet, a Kenyérgombát (Lactarius volemus) mutatom be.
„Ehető, nem túl ízletes gomba” – mutatja be nekünk egy magyar gomba-határozó. Csehországban viszont olyan különlegességként tartják számon, amely egyre ritkábban található, ám annál értékesebb a gombafogyasztók számára. A rizikék családjába tartozik, narancsos-barnás kalapja van, és ha bárhol megvágjuk, bőséges, fehér színű tejnedvet ereszt.
Fogyasztható nyersen is, de tapasztalataim szerint a legjobb, ha nagyobb darabokra vágva, vajon pirítva készítjük el. Fűszerként elég a só és talán kevés fokhagyma, hogy ne vegyük el jellegzetes, máshoz nem hasonlítható ízét. Ha ilyen gombára bukkannak, legyenek büszkék – és elég 1-2 közepes vagy nagyobb példány ahhoz, hogy valami csemegét készítsünk belőlük. Íme, legújabb kenyérgomba-receptem:
A gombákat megtisztogatjuk, majd nagyobb darabokra vágjuk és friss zöldfűszeres vajon pirítani kezdjük. 1-2 perc után hozzáadunk pínea-magot, és addig pirítjuk, amíg ezek világos aranybarnák nem lesznek. A végén megszórjuk némi friss petrezselyemmel. Pirítóssal is nagyszerű étel!
A másik „különlegesség” az óriás pöfeteg (Langermannia gigantea). Tudom, ismert és gyakori gombáról van szó, de tapasztalatom szerint az utóbbi években egyre nehezebb rábukkanni. Nem olyan ízes-zamatos, mint a kenyérgomba, szárítani vagy rántani sem érdemes, ám ha friss példányokra bukkanunk (olyanokra, amelyek belül is hófehérek még), akkor szerencsés esetben meghívhatjuk egy gombás grillpartira az egész rokonságot!
Elég, ha a gombákat 3-4 cm vastagságú szeletekre vágjuk, és fűszeres olajban megforgatjuk – ezután jöhet a grillezés, amelynek során elég, ha egyszer megforgatjuk őket. Az idén nem találtam egyet sem, de volt év, amikor szó szerint mindenkinek jutott belőle környezetemben.
Harmadikként a Gyűrűs tuskógombát (Armillaria mellea) ajánlom figyelmükbe: sok magyar könyvben ugyan mérgezőként tüntetik fel, de ez túlzás! Azon gombák közé tartozik, amelyek nem fogyaszthatóak nyersen, és amelyek elkészítéséhez 15-20 percnyi főzésre van szükség! Ez a gombafajta ugyancsak tömegesen terem, leginkább szeptemberben.
Kiváló ecetes lében tartósítva, ez egyben a legismertebb felhasználási módja is – azt viszont kevesebben tudják, hogy az egyik legízesebb gombapörkölt vagy gombapaprikás készíthető belőle! Elsősorban a fiatal példányokat gyűjtsük, és pörköltet kalapjaikból készítsünk. Először vízben átfőzzük a zsákmányt, hogy a méreganyagok eltávozzanak belőle, majd leszűrve az adagot, nekiláthatunk a pörköltalap elkészítésének! Nem varázslat, és hamar elkészül: mindent ugyanúgy csinálunk, mint a húsos pörkölt esetében, csak a gombát hozzáadva a hagymás-paprikás alaphoz már nem kell sokáig a tűzön hagyni, 10-15 perc elég is. Tejfölösen készítve is csodálatos lesz, mindkét esetben nokedlit ajánlok hozzá!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
