A hátulján ott virítanak a betűk: "self-driving car", vagyis önmagát vezető autó. Mégis, amikor egy piros lámpához érkeznek vele, a jobb ablakon kitekintve egy sofőr inkább a mobilján babrál, a bal oldali meg egyenesen a tenyerébe temeti az arcát, remélhetőleg nem alszik a volán mögött. Nem sok érdekes dolog történik éppen,
pedig nekem azt ígérték, hogy érdekes dolgok fognak történni az utazás alatt, szóval kicsit félrevezetve érzem magam. Mármint azt leszámítva, hogy egy olyan kocsiban ülök, ami magát vezeti a városon keresztül, de olyan elképesztően zökkenőmentesen, hogy az emberek elalszanak körülöttünk
- írja Eric Jaffe, az Atlantic Cities újságírója, aki elsőként ülhetett bele a csodajárműbe jó másfél évvel ezelőtt.Ami típusát tekintve egyébként egy Lexus RX 450H, tisztaságot sugalló fehérben, egy kéttucat darabos prototípus-flotta egyik példánya. A tetején egy vödörnek látszó tárggyal, ami valójában arra szolgál, hogy másodpercenként tízszer körbefordulva 64 lézernyalábbal simítsa végig a tájat, hogy 3D-képet generáljon magának.
És még egy radar is van benne, ami jó százötven méteres körben figyel minden irányban. Amire egy igazi sofőr aligha képes (és a Google automatizmusa aligha bucskázik álomba egy hajnali trip során). A belső tere teljesen hagyományos Lexus-luxus, azzal a kitétellel, hogy még egy plusz kamera kémlel kifelé a szélvédő mögül, hogy leolvassa a közlekedési lámpákat és táblákat, egy ki-be kapcsoló billentyű a kormánykeréken, ha az ember mégis átvenné az irányítást, egy kijelzőpanel a vezető oldalán, és egy nagy piros gomb.
"Mert minden robotnak van egy nagy, piros gombja."
Ezt Dmitri Dolgov mondta az újságírónak, ő felel a kaliforniai Mountain View-ban teszt alá vetett kocsi szoftveres fejlesztéséért. De az autót azonnal leállító gombot eddig még egyszer sem kellett használniuk. A cikkben egyébként azt is láthatjuk, hogy az autó hogyan látja a körülötte elterülő tájat - így:
Nagy lépés volt egyébként behozni a tesztautókat az autópályáról a belvárosba. Igaz, hogy itt lassabban haladnak, viszont sokkal komplexebb az egész helyzet: nem csak több és többféle a közlekedési szereplő, de olykor egyáltalán nem úgy viselkednek, ahogy ez elvárható. Egy gyalogos például néha hajlamos átslisszanni a piroson, de van, hogy a zöldnél sem indul el, mert csak egy barátjára vár az út szélén. Korábban ezek fejtörést okoztak az autóknak, nem tudták értelmezni a különféle szándékokat, de a fejlesztők azóta állítólag jelentősen finomítottak ezen, sőt, kifejezetten a ritka szituációk betáplálásán dolgoznak.
Azt is mondják, hogy a defenzív sofőr archetípusát akarják megalkotni. A gyorsulgatás például kizárt, az építkezési területeket, teherautókat pedig nagy ívben kerülik ki, lehetőleg sávváltással. De még a zöldre váltó lámpánál is szándékosan hezitálnak egy szemvillanásnyit, mert ekkor szoktak érkezni keresztirányból a piroson átsuhanók.
Vak ember a volán mögött
A Google autós projektje 2010-ben vett repülőrajtot, azzal a mottóval, hogy a vezetés
biztonságosabbá, élvezhetőbbé, hatékonyabbá váljon.
Egy évvel később már kilobbizták Nevada államban azt is, hogy legálisan tesztelhessék az utakon a robotjárművet, majd Florida, Kalifornia és Michigan jött a sorban.A forradalmi újításairól híres webes óriásvállalat - ami, ahogy az ábra mutatja, már régen nem csak webes óriásvállalat, a laboratóriumukban már okosszemüveget és wifijelet kibocsátó hőlégballonokat is feltaláltak - 200 ezer mérföldnyi tesztvezetés után ünnepi videóval illusztrálta, hogyan képes segíteni a technológia a látássérülteken: a kaliforniai Steve Mahan, aki 95 százalékban elveszítette már a szeme világát, elmehetett egy körre az egyik spéci kocsival. Jobban mondva az vitte őt el gyorskajáért egy Taco Bell étterembe, majd a tisztítóba. És egyszer sem kellett hozzáérnie a kormánykerékhez.
2014 áprilisában bejelentették, hogy a Google-autók már közel 700 ezer mérföldet levezettek maguktól, balesetmentesen. Azaz volt balesetük, de azt sosem az automatizáció okozta: egyszer az irányítást átvevő munkatárs döntött rosszul egy közlekedési szituációban, egyszer meg hátulról szaladt bele az egyik példányba egy figyelmetlen sofőr. De a robotika sosem tévedett.
A törvények még nem állnak készen, ámde!
Kereskedelmi forgalomban nem mostanában fogjuk látni ezeket az autókat, és nem azért, mert nem állna nagyjából készen erre a technológia, hanem mert a törvények nem állnak készen: a törvényalkotók szerint egyes szabályozások még a lovaskocsik idejéből származnak.
Chris Urmson, a projekt feje viszont nagyon bizakodó, szerinte több érv is szól a robotikus autó mellett. Az egyik az, hogy az amerikaiak átlagosan napi 52 percet töltenek ingázással, ami egész életük négy százalékát tesz ki. De ennél is nagyobb törekvése a biztonság bebiztosítása: 33 ezer ember hal meg évente az amerikai utakon, az autóbalesetek okozzák veszik el a legtöbb emberéletet a 4-34 év közöttiek körében. Továbbá az ütközések 90 százaléka emberi hiba miatt következik be.
Szóval ez eléggé nagy ügy
- szögezi le.Korai lenne még a sofőr nélküli autók győzelmét hirdetni, de egyes szakértők szerint ezek már 2030-ra megjelenhetnek az utakon (na nem Magyarországon, hanem a tengerentúlon). Mindenesetre ha összejön, egy egészen új típusú közlekedési móddal kell majd megismerkednünk, ami valahol a taxizás, a tömegközlekedés és a mindeközben megőrzött autós privát szféra közös halmazában lesz megtalálható.
