Az 1980-as évek végére nyilvánvalóvá vált Magyarország gazdasági, társadalmi, politikai válsága, amelyet a kádári vezetés még beismerni sem volt hajlandó. Az MSZMP 1988. május 20-22. közötti országos értekezletén fiatalabb, pragmatikusabb szemléletű generáció került a párt élére, de a Kádár helyét átvevő Grósz Károly miniszterelnök a piacgazdasági reformok bevezetése mellett továbbra is az MSZMP hatalmi monopóliumának megtartásában gondolkodott.
A politikailag aktív csoportok jó része azonban már a toldozgató-foldozgató reformok helyett a rendszer egészét kívánta megváltoztatni. 1987. szeptember 28-án Lakitelken a népnemzeti ellenzéket képviselő erőkből megalakult a Magyar Demokrata Fórum (MDF), 1988. március 30-án az ELTE jogi karának és más egyetemeknek a hallgatóiból a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), május elején az úgynevezett demokratikus ellenzék tagjaiból a Szabad Kezdeményezések Hálózata, a későbbi Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), és újjáalakultak a kommunista hatalomátvétel után megszüntetett történelmi pártok.
1989. január 28-án Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja Grósz távollétét kihasználva a rádióban bejelentette, hogy az MSZMP KB mellett létrehozott történelmi munkacsoport értékelése szerint 1956-ban nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt Magyarországon. A rendszer legfőbb tabuját ledöntő megállapítást heves viták után 1989. február 10-11-ei ülésén jóváhagyta az MSZMP KB, és a többpártrendszerről is határozatot hozott.
Az Országgyűlés 1989. október 20-án 286 igen, 20 nem szavazattal, 24 tartózkodás mellett fogadta el az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvényt. A jogszabály vegyes választási rendszert írt elő, amelyben 176 képviselőt egyéni választókerületben választanak meg, további 152 képviselői helyet a területi (megyei) listákon szerezhetnek meg a pártok, a maradék 58 képviselői mandátum sorsa az aránytalanságokat kiegyenlítő országos listákon dől el. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök 1989. december 22-én 1990. március 25-ére írta ki a parlamenti választások első fordulóját, a második fordulót pedig április 8-ára. Az Országgyűlés 1990. március 16-i hatállyal mondta ki önmaga feloszlatását.
A jelöltállítás 1990. január 24. és február 23. között történt. A képviselőjelölteknek az induláshoz legalább 750 ajánlószelvényt kellett összegyűjteniük. Február végéig 19 párt állított területi, 12 pedig országos listát. Ez utóbbiak a következők voltak: Agrárszövetség, Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), Független Kisgazdapárt (FKgP), Hazafias Választási Koalíció, Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP), Magyar Demokrata Fórum (MDF), Magyar Néppárt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Szocialista Párt (MSZP), Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), Vállalkozók Pártja. A külföldi lapok a választási hadjárat utolsó időszakát rendkívül feszültnek minősítették. Mivel az idő rövid volt ahhoz, hogy a pártok programjuk minden elemét megismertessék, a kampány elsősorban a gazdasági problémák köré összpontosult.
A többpárti választások első fordulóját 1990. március 25-én, 43 év szabad választás nélküli év után rendezték meg, a 7 millió 798 ezer választópolgár szavazataiért 34 párt és 1623 jelölt (közülük 199 független) versengett. A 65,1 százalékos részvétel mellett lezajlott szavazás eredményeként a 4 százalékos parlamentbe jutási küszöböt a területi listákon hat párt lépte át: az MDF 24,73 százalékot, az SZDSZ 21,39 százalékot, az FKgP 11,73 százalékot, az MSZP 10,89 százalékot, a Fidesz 8,95 százalékot, a KDNP 6,46 százalékot kapott.
A Magyar Demokrata Fórum a második fordulóban nyilvánvaló győzelmet aratott, képviselői 111 (az első fordulóval együtt 114) egyéni kerületben kaptak mandátumot. Az SZDSZ 35, az FKgP 11, a KDNP 3, az MSZP, a Fidesz és az Agrárszövetség 1-1, a független és a közös jelöltek 4-4 egyéni helyhez jutottak. A második fordulóban dőlt el az is, hogy az országos listákról hány mandátumot szereznek a pártok. A mandátumok végső megoszlása a következő volt: MDF 164, SZDSZ 92, FKgP 44, MSZP 34, Fidesz 21, KDNP 21, Agrárszövetség 1, Fidesz-SZDSZ 2, Fidesz-KDNP-SZDSZ 1, Agrárszövetség - Szövetség a Faluért, a Vidékért 1, 5 képviselő pedig függetlenként jutott mandátumhoz.
Az új Országgyűlés 1990. május 2-án alakult meg: 386 helyéből az MDF-frakció 165, az SZDSZ-frakció 94, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja 44, az MSZP-frakció 33, a Fidesz-frakció 22, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja 21, a függetlenek 7 mandátummal részesedtek. 1990. május 23-án Antall Józsefnek, az MDF elnökének a vezetésével koalíciós kormány alakult, amelyben az MDF szövetségeseként az FKGP és a KDNP kapott tárcákat.
Az első szabad parlamenti választások után (1990. április 8.) összeült Országgyűlés 1990. május 2-i alakuló ülésén a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) listáján a parlamentbe került Göncz Árpád írót, műfordítót választotta meg házelnöknek, aki az ideiglenes köztársasági elnöki teendőket is ellátta. A két legnagyobb párt, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) és az SZDSZ megállapodása nyomán Göncz Árpádot 143 képviselő jelölte köztársasági elnöknek. Az Országgyűlés 1990. augusztus 3-i ülésén az egyedüli jelöltként induló Göncz Árpádot 295 szavazattal és 13 ellenszavazattal már az első fordulóban megválasztották.
(MTI)
