A valóságot az emberek alakítják kényükre kedvükre és az emberek gyakran fura dolgokat tesznek.
I. Dél-Amerika: Az ország, ahol betiltották az azonos bőrszínűek közötti házasságot
A történelem során sokszor, sok helyen tiltották az eltérő bőrszínű embereknek, hogy egybekeljenek. Egy ország viszont éppen az ellenkezőjéről hozott törvényt. Paraguay államfője, José Gaspar Rodríguez de Francia 1814-ben hozott egy rendeletet, amiben az európai, főként spanyol férfiakat arra kötelezte, hogy csak őslakos, fekete vagy mesztic (különböző rasszhoz tartozó szülőktől származó) nőket vehetnek feleségül.
De Francia egy radikális, egyenlőséget hirdető, ámbár diktatórikus vezető volt. Vallásszabadságot hirdetett, elvette a nemesek és az egyházak földjeit, majd a szegényeknek adta azokat. Megadta minden 23 év feletti férfinak a szavazati jogot a kongresszusi választásokon, de egyben elszigetelte az országot a külvilágtól és örök életre szóló diktátorrá választatta meg magát.
Az egyenlőség terjesztéséhez és hatalma megerősítéshez is hozzájárult a házasság törvény, ezzel ugyanis a fehér elit erejével kívánt leszámolni. A törvény hatásai a mai napig érezhetőek, Paraguayban a lakosság többsége mesztic és az egyik hivatalos nyelv a spanyol mellet az őshonos guarani.
II. Ázsia: Már az ókori Babilonban is panaszkodtak a vásárlók a kapott árukról
Valószínűleg mindannyiunknak volt már baja valamilyen áru minőségével vagy annak kiszállításával. Lehet, hogy írtunk egy panaszlevelet vagy egy egy csillagos értékelést is miatta, esetleg kiposztoltuk Facebookra. Egy biztos, nem az agyagtábla volt a platform, amit használtunk.
Éa-nászir az ókori Ur városában lakó rézvásárlók réme volt. Vagy nem juttatta el a megrendelőinek a kívánt árut vagy nagyon rossz minőségű fémet küldött. Egy ilyen esetről fennmaradt egy agyagtáblára írt panaszlevél, amiben egy Nanni nevű vásárló arról panaszkodik, hogy a kereskedő rossz minőségű rezet adott a szolgájának, Igmil-Színnek aki ki is fizette azt. A vevő követeli vissza pénzét és közli Éa-nászirral, hogy a jövőben csak akkor hajlandó tőle vásárolni, ha maga választhatja ki a megfelelő minőséget.
Éa-nászir nem volt egy jó kereskedő, biztos nem olvasta Trump “Az üzletkötés művészete” című könyvét, ugyanis a mezopotámiai mesterember élete végére kisebb házba kellett, hogy költözzön és más üzletekbe is bele kellett vágnia. Még szerencse, hogy nem rezesbandát alapított.
III. Afrika: A választás, ahol 1590% volt a részvételi arány
“Szeretem a demokráciát, szeretem a köztársaságot”, mondta Palpatine főkancellár a Star Warsban. Valószínűleg hasonló kijelentést tett a libériai Palpatine, Charles D. B. King, amikor megnyerte az ország elnökválasztását 1927-ben. Viszont ezzel a győzelemmel volt egy kis probléma.
Ehhez egy kicsit matekoznunk kell, ami bölcsészként nem a szívügyem. Az országban kb. 15 000 ember volt választásra jogosult, ebből 9000 szavazatot King ellenfele, Thomas Faulkner kapott. Itt már gyanús valami, hiszen akkor Kingnek csak 6000 szavazója kellett, hogy legyen. Az a hatezer viszont annyira kedvelhette az akkor hivatalban lévő elnököt, hogy többször is szavazhattak ugyanis King 230 000 voksot kapott. Így a választási részvétel 1590% volt.
Libéria nem lett a demokrácia mintapéldája. Kingnek később le kellett mondania, ugyanis azzal vádolták, hogy rabszolgákkal kereskedett és ehhez a hadsereget is felhasználta. Az ország Nemzeti Választási Bizottságának egy későbbi elnöke 1927-et a “legelcsaltabb választásnak” nevezte és így került be a Guinness Rekordok Könyvébe is.
IV. Európa: Rántott pizza és Mars csoki a skót diéta?
Magyar ember a rántott húst is rántott hússal eszi. Nem a legegészségesebb étel, de legalább finom. Így vélekedhettek Skóciában, amikor kirántották a pizzát és a Mars csokit. Már belegondolni is rossz, egy harapásra fekszenek valahol a hányinger és a szívinfarktus között.
Első hallásra a reakciónk az lehet, hogy “tessék?” vagy esetleg “he?” ezekre a kulináris műalkotásokra. A média a rántott Mars csokiról a kilencvenes években kezdett el beszámolni, de arrafelé gyakori étel a rántott pizza is. Mindkettő rámutat a skót társadalom sztereotipikusan rossz és egészségtelen táplálkozására. A haggis (birkabendőben kifőzik az állat szívét, tüdejét, máját amiket hagymával, faggyúval, zabkásával, sóval és fűszerekkel kevernek össze) mellett valószínűleg ezek Skócia legikonikusabb ételei.
Szerencsére, nem csak szívinfarktusból áll a skót konyha, ha arra járunk akkor vegyes kínálatból választhatunk, ott van például a Scotch pie, egy húsos pite vagy a linzerhez hasonló Empire biscuit, aminek cukormáz és kandírozott cseresznye van a tetején.
V. Észak-Amerika: II. Erzsébet királynő egy kommunista ország élén állt
“Fel fel, ti rabjai a földnek, fel fel, te éhes jó király” - vagy nem így van az Internacionálé dalszövege? A szocialista országok általában “népköztársaságoknak” és “népi demokráciáknak” nevezték magukat és erősen ellenezték a monarchiákat. 1979-ben Grenada viszont más vizekre evezett.
Ebben az évben a marxista Új JEWEL Mozgalom (a JEWEL a “Joint Endeavor for Welfare, Education, and Liberation”, azaz a “Közös Törekvés a Jólétre, Oktatásra és Felszabadulásra” rövidítése, a jewel szó egyben ékkövet is jelent) Maurice Bishop vezetésével megpuccsolta a kormányt és elvetette a korábbi alkotmányt, aminek egy pontját azonban megtartották: az államfő II. Erzsébet brit királynő maradt és a helytartója továbbra is a kormányzó volt.
Miért is tartotta meg az uralkodót a kommunista vezetés? Egyszerűen szerettek volna a brit Nemzetközösség tagjai maradni és annak védelmét valamint kereskedelmi lehetőségeit élvezni az Egyesült Államokkal szemben. Az akkori brit konzervatív kormány nem rohanta le az országot, Bishop pedig azt várta, hogy ha esetleg a Munkáspárt nyer, akkor szimpatikusabban viszonyodnak a kormányához. A szocialista monarchia 1983-ban ért véget, amikor az USA megszállta Grenadát és visszaállította a puccs előtti rendszert.
5+1. Ausztrália: Az ország elvesztett egy háborút röpképtelen madarak ellen
Hadat üzenni országok szoktak egymásnak. Az ausztrál kormány viszont a madarak ellen indított hadjáratot 1932-ben. A nemzet farmerei azzal a panasszal fordultak a védelmi miniszterhez, hogy az emuk megdézsmálják a vetést és kilyukasztják a kerítéseket, melyeken aztán átférnek a nyulak, és megeszik, amit az emuk meghagytak.
A hadügyminiszter néhány katonát küldött ki egy teherautóval, gépfegyverrel és 10 ezer lőszerrel, hogy csökkentsék a madarak számát. Kitört a háború, de a három kiküldött katona alábecsülte az emu vezérkar taktikai géniuszát, ugyanis a madarak vezetői kidolgoztak egy zseniális tervet: ha jönnek az emberek, akkor szanaszét futnak. A kb. 20 ezer emuból az ausztrál hadsereg végül 986-ot ölt meg. Ausztrália kapitulált, az emuk legyőzték az embereket. Mondjuk kapituláció alatt azt értjük, hogy az ellenzék kifigurázta a kormányt és a minisztert az ötlet sületlensége miatt.
A kudarc után a farmerek elkezdtek erősebb kerítéseket építeni, a kormány pedig vérdíjat tűzött ki a röpképtelen madarak fejére, amivel aztán sikerült visszaszorítani az emu populációt.
