Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ne feledd, fő a szeretet – üzente volna olvasónk a szombathelyi Schrammel-múzeum falán

„Lehet, hogy apróságnak tűnik ez, szerintem viszont sok mindent magába foglal, épp azokat a dolgokat, amiket mostanában elfelejtünk” – vélekedik olvasónk.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Múlt hét végén lettünk figyelmesek arra, hogy elkezdték beépíteni a szombathelyiek által feliratozott téglákat a volt Éva-malom homlokzatába. A sok szombathelyit is megmozgató művészeti projekt még augusztus végén volt, Nyugatos tégla is díszíti majd Schrammel Imre múzeumának homlokzatát 2020. August 05. 14:11 bárki mehetett téglát díszíteni, ezeket aztán kiégették, Schrammel Imre pedig átnézte őket és eldöntötte, hogy melyeket építik majd be a falba.

Azt persze már az elején leszögezték, hogy nem minden téglát építenek be, de ennek ellenére mindenki reménykedett, hogy az övé is a kiválasztottak között lesz. Büszkén jelentettük mi is, hogy a Nyugat neve is szerepel a falon, Beépítették a szombathelyiek, köztük a Nyugat.hu tégláját a készülő Schrammel-múzeum falába 2020. November 28. 15:11 egy olvasónk viszont a hétvégén csalódott levelet küldött lapunknak.

Mészáros D. Zsolt

Nem csak amiatt szomorkodott, hogy édesapja tégláját – amin egyébként egy kedves üzenet szerepel – nem találták a falon, hanem azért is, mert több szombathelyiek által megírt és törött tégla hevert a földön egymásra szórva.

Így szól a levél:

Tisztelt Szerkesztőség,

Nem régiben hírt adtak róla, hogy beépítésre kerültek az új galéria homlokzatába a szombathelyiek által készített egyedi téglák. Ez véleményem szerint az egyik legszebb és legötletesebb kezdeményezés volt mostanában, amiben végre politika és érdekmentesen részt vettek a helyiek csupán az öröm kedvéért.

Íróként én is bármerre tartok előadásokat az országban, mindig fontosnak tartom megemlíteni, hogy szombathelyi vagyok, mert ez nagyon jó érzés.

Édesapámmal augusztusban mi is írtunk 1-1 téglát és ma elmentünk megnézni az épületen. A sajátomat sikerült megtalálni, édesapámét viszont nem. Nagyobb boldogság lett volna az ő arcán látni a mosolyt, ami sajnos így elmaradt. Látom vannak még üres helyek a falon, tehát esély még van rá.

Ami viszont elkeserítő volt, hogy simán be lehetett menni a kordon mögé, ahol a földön egymás hegyén-hátán hevertek a szombathelyiek által megírt téglák, jó pár kettétörve, borzalmas állapotban. Így már kicsit kevesebb a remény arra, hogy édesapám téglája is felkerül.

Felháborító, hogy az építők így bánnak egy szép kezdeményezés résztvevőivel. Nem tudom, hogy ezzel kapcsolatban meg lehetne-e keresni őket, illetve ha tönkretették az adott téglát, akkor legalább a pótlás lehetőségét felajánlhatnák.

Csatolom a képet a tégláról, amit keresünk. Lehet, hogy még sokan vannak így ezzel. Lehet, hogy apróságnak tűnik ez, szerintem viszont sok mindent magába foglal, épp azokat a dolgokat, amiket mostanában elfelejtünk: mások tisztelete, megbecsülése, gondosság, tisztességes munka és így tovább.

A hiányzó tégla.
Olvasó

Azt viszont meg kell jegyeznünk, hogy még nem végeztek a téglák beépítésével, tehát ha valaki most még nem találja a sajátját, nézzen vissza később.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Jelentem

Hirdetés
Hirdetés
Tovább az oldalra