A szombathelyi ügyvédi irodájában, a Fő téren, a városházával szemben ülünk. Azt mondta, hogy Döröskéről érkezett. Igaz a hír, hogy elköltözött Szombathelyről?
Maradt néhány ügyfelem, akiknek az ügyeit már hat-hét éve vagy még régebben viszem. Őket nem hagyhatom cserben. De való igaz, Döröskén élünk a feleségemmel, ott embert sem nagyon látok. Van egy házunk Döröskén, amit valamikor üdülőként használtunk, azt újítottuk fel és bővítettük ki.
Az az igazság, hogy nagyon jól érezzük magunkat, már a kert is virágzik.
A falon régi képeket látok, Ön van rajtuk Horn Gyulával, Orbán Viktorral, Bajnai Gordonnal.
Az én életem nagy vonalakban. A legrégebbi kép 1993. november 4-én készült, azon vagyok Horn Gyulával együtt. 39 éves voltam.
Arra már én is emlékszem, mikor és hol készült az Orbán Viktorral közös kép. 2010 szeptemberében, az önkormányzati választások előtt a Savaria téri kávézó teraszán. Ön akkor még polgármester volt.
Orbán eljött Szombathelyre, de szinte bujkált, csak a Fidesz irodába ment be, majd átsétált az aluljárón, aztán a kíséretével leült egy kávéra a teraszon. Én meg odamentem hozzá, hogy miniszterelnök úr, ennek a városnak van polgármestere, ha már nem jön be hozzám, akkor én jövök el önhöz. Aztán elbeszélgettünk egy kicsit, javára legyen mondva, hogy ha meglát, azóta is lejattol velem.
Hogy érzi magát? Volt egy komoly betegsége.
A stroke nyomait most is hordom, nem a régi az egészségem. Tény, hogy 20 éves koromban sokkal jobban éreztem magam, de nem panaszkodom.
Sokat gondol vissza azokra az időkre, amikor aktív politikus volt?
Igen, én is, meg a feleségem is. Neki az egy keserű időszak volt, hiszen viszonylag keveset voltam a családommal. Mióta visszavonultam a politikától többet vagyok velük.
De nem érzem magam rosszabbul. Az az igazság, hogy a körülményekhez képest jól vagyok. Tegyük hozzá, hogy sose voltam táppénzen se, nemhogy kórházban. Most annyit járok kórházba, hogy szinte törzsvendég vagyok, úgyhogy napi szinten ismerem az egészségügy problémát.
Néhány napja volt a 70. születésnapja, így utólag is gratulálok. Milyen érzés elérni ezt a kort?
Ez is egy állapot. Az a vicc, hogy nem érzem magam hetvennek. Olyan vénembernek tűntek annak idején a hetvenesek. És féltem, hogy ha én is 70 leszek, akkor mi történik. Hát, semmi változást nem tapasztaltam magamon.
Amíg fiatalos az ember gondolkodása, ötletei, gondolatai vannak, addig nincs probléma. Akkor van, ha belefásul a helyzetébe,
Mikor vonult vissza hivatalosan is a politikától?
Hivatalosan akkor vonultam vissza, amikor a szeretett pártom egyik pillanatról a másikra léptetett vissza a képviselő-jelöltségtől. Mert a Gyurcsányék megvonták tőlem a bizalmat. Bár gondolataim azóta is vannak, azokat nem tudták elvenni.
2021-ben a vasi 3-as számú választókerületben indult volna az ellenzéki előválasztáson. Mi éppen élő podcastra
Élőben a Nyugat előválasztási jelöltvitája Körmendről
2021.
September
10.
17:13
készültünk Körmenden az ellenzéki jelöltekkel, és útközben érkezett a hír, hogy Önt visszaléptették.
Megkeresett a pártom vezetése, és megkértek arra, hogy lépjek vissza. Úgy látszik, a Momentumot jobban díjazták akkor.
Annyira hiú nem vagyok, hogy azt mondjam, ez volt az oka, hogy a legrosszabb eredményt érte el az ellenzék azon a választáson. Amelyik szekér nem veszi fel az embert, azután ne fusson. Ez sosem volt a szokásom.
Eléggé megdöbbentő lehetett a párt lépése. Hány évet is töltött politikával?
A politikába a rendszerváltással egy időben kerültem be, tulajdonképpen '90 őszétől. Városi képviselő voltam Szombathelyen, 36 éves voltam, és az elmúlt 40 évet mindenki rajtam akarta leporolni. Akkor mondtam, hogy a 40-ből 36 évért én viszem el a balhét, mert annyi vagyok, de azt a maradék négy évet azt osszátok el egymás között. Tanulságos időszak volt. Sokat nevettem.
Volt városi képviselő, országgyűlési képviselő, polgármester.
Akkor az volt a szokás, legalábbis a Wagner Andrásnál, hogy nem csinált belőle kardinális kérdést, milyen párthoz, meg szervezethez tartozik az ember. Én lettem a szociális bizottság elnöke, mint szocialista. Abban az időszakban nagyon féltünk, mit hoz a jövő. Megszűntek a nagyvállalatok, tele lettünk munkanélkülivel. Elszállt az infláció. Nagyon ramaty volt a gazdasági helyzet, attól féltünk, hogy éhen fognak veszni a szombathelyiek.
...éjjel kettőig, háromig vitatkoztunk a város dolgairól...
Aztán megcsináltuk az ingyenkonyhát, majd az azóta sokat vitatott Zanati úti hajléktalanszállót. Most hallom, hogy sok problémát okoz a környéken, akkor örültünk, hogy el tudjuk helyezni a rászorulókat. Végül is, akkor építettük ki azt a szociális ellátórendszert, amire azóta is szükség van. Meg kell említenem Harangozó Bertalant, aki annak idején alpolgármester volt Szombathely városában. Nem volt olyan magas posztra rakva, mint később a főispáni szék, de normálisan együtt dolgoztunk vele.
Érdekes helyzet volt, hiszen egy akkori kormánypárt és egy ellenzéki párt képviselőiből alakult ki a városvezetés.
Most már ez elképzelhetetlen lenne. Annak idején éjjel kettőig, háromig vitatkoztunk a város dolgairól, de utána egy sört még közösen meg tudtunk inni, és mindenféle személyes ellentétek nélkül tudtunk beszélgetni egymással.
Közben országgyűlési képviselő lett, amikor Pusztai Gyula halála miatt megürült egy megyei listás mandátum. Ő megyei közgyűlési elnök is volt.
Az ő egyik vívmánya volt a balatonberényi gyereküdülő. A zalai gyermektábor megszűnt, meg az összes többi is a környéken, a berényi megmaradt Vas megyének. Szegény Gyula nagyon büszke volt a Vas megyei gyermeküdülőre. És lásd, azóta azt is eladta a kormány, már magánkézben van. Ahogyan szinte mindent eladnak, legyünk őszinték.
Melyik pozíció volt az, amit a legjobban szeretett, ami a legközelebb állt Önhöz?
Természetesen az, amikor Szombathely polgármestere lehettem. Akkor teljesedett ki az a városszeretet, meg tenni akarás, amiért az egészet csináltam. Én itt születtem, itt nőttem fel.
Tulajdonképpen egész életem során láttam a gondokat, a problémákat, és abban a néhány évben, amit tudtunk, megcsináltuk.
Építettünk sportcsarnokot, új belvárost. Annak idején, még diákfejjel azon morogtunk a társaimmal, hogy semmiféle diszkó vagy házibuli nincs itt szilveszterkor. Hát csináltunk egy jó kis szilveszteri bulit.
Amit azóta is megtartanak szinte minden évben.
Bevezettük ezt a jó szokást. A hóágyút az elődöm, Szabó Gábor vette annak idején, mi pedig megcsináltuk hozzá az infrastruktúrát, és a szombathelyi gyerekek akkor is szánkózhattak az Emlékmű-dombon, amikor az egész országban nem volt hó, csak fagy.
Ilyen apró dolgok tették ki az ember életét akkoriban. Hozzátéve, hogy nagy dolog az árvízvédelem a városnak, hogy kulturális életünk nagy hiánya oldódott meg a színházzal, az egész közgyűlésnek köszönhetően. A képviselők egyhangú döntése volt. Közben felújítottuk a hangversenytermet, a Bartók Termet is.
Annak idején az iskoláink az önkormányzathoz tartoztak...
Annak idején az iskoláink az önkormányzathoz tartoztak, magyarul városi iskolák voltak az általános és a középfokú iskolák. Amiket aztán elvettek az önkormányzatoktól, pedig annak idején a pénzünk nagy részét az iskolafelújításokra költöttük, meg hozzátettünk az állami fejpénzhez, ami kevés volt a működtetéshez.
A normatív támogatás soha nem volt elég.
Soha. Aztán azzal, hogy az állam lett az iskolák fenntartója, forrást is vontak ki a rendszerből. Az oktatási rendszer így, szerintem, még szegényebb lett.
Nagyon sokan a mai napig is hibáztatják azt az időszakot, azt a városvezetést, a SZOVA akkori kötvénykibocsátása miatt, amit még törlesztenek. És, hogy azért elég húzós adóssága volt az önkormányzatnak.
A hitelek nagy részét ráköltöttük a panelprogramra, meg az iskolák felújítására. Ez itt maradt a városban. Én azt vallom, hogy az igazi rezsicsökkentés a panelprogram volt. Amikor megcsináltuk a szigetelést, a nyílászárók cseréjét, azok voltak az igazi lépések az energiatakarékosság terén. Valahonnan pénzt kellett erre szerezni. Akkoriban nagyléptékű terveink voltak a szombathelyi közlekedési reformra is.
De az intermodális közlekedési központ
358 millió forintba kerül a szombathelyi intermodális csomópont megtervezése
2020.
January
14.
21:19
azóta sem valósult meg.
Igen, az állomás környékén épült volna meg, vasúti csatlakozással, helyközi és helyijáratos buszokkal. Kikötéssel a körgyűrűre, tehermentesítve a városi forgalmat, legalábbis a vidéki bejövő forgalomtól. Szerintem jó elgondolás volt, kár, hogy nem sikerült. Minden nem fért bele abba a nyolc évbe.
De tervben volt a villamos újraindítása is. Új nyomvonalon, bevonva a kőszegi vonatot. Tulajdonképpen a kőszegi vonat leágazása lett volna a városi villamos, a vasúti pálya töltése 
Ausztriában bicikliutat építenek a volt felsőőri vasút töltésére, nálunk utcát és lakóparkot 2022. December 18. 07:01 a mai napig megvan, tulajdonképpen felsővezetéket kellett volna kiépíteni.
A tervek szerint a Felsőpulya, Kőszeg, Szombathely regionális villamosvasutat csináltunk volna meg. Erre volt hajlandóság a Siemens és a Volán részéről is. Össze is állt az a konzorcium, ami részben a megvalósításban, részben az üzemeltetésben szerepet vállalt volna.
Nagylélegzetű terv volt, amit aztán Szeged és Hódmezővásárhely meg is csinált, az lett a tram-train. Maga Lázár János mondta akkor, hogy még egy hely van az országban, Kőszeg és Szombathely között, ahol alkalmas lenne a környezet ilyennek a kialakítására. És ebbe illesztettük volna bele a városi leágazását, magyarul a szombathelyi villamos visszaállítását.
De ez sem valósult meg.
Az egyik legnagyobb kudarcomnak tekintem a magam részéről. Még kellett volna egy vagy két ciklus, meg egy kis baloldali kormányzás. Mert az az igazság, hogy pénzt azért kapott annak idején a város. Beillesztettük a színházat a finanszírozási rendszerbe, mert addig szeretik a színházat, amíg létre kell hozni, de amikor már üzemeltetni kell, akkor annyira nem.
Akkor már pénzt kell adni hozzá.
És meg kell nyugtatni a többi kulturális intézményt, hogy nem tőletek vesszük el a pénzt, hanem annyival megemeltük a büdzsét, amennyiből befért a Weöres Sándor Színház.
Mit tart a legnagyobb sikerének?
Hát azt döntse el a választó, hogy mi a legnagyobb siker. Siker az, hogy megvalósult a városnak az árvízvédelme. Mert egyre többször van szélsőséges időjárás, jönnek a fenyegető villámárvizek. A második lépcső az majd ezekre a mostani fiatalokra vár.
Mi lehet a második lépcső?
A Vízügyi Igazgatóság még a Nádor István idején elkészítette azt a tervet 
Hét kilométeres élménypark a Perintnél 2013. January 30. 13:29 , ami a Perint nagy medrét vízzel töltené meg, funkciót adva neki, vízi színpadot, meg sok minden mást is.
Először az árvízvédelmet kellett megoldani, utána lehetett volna ezt a tervet végrehajtani. Mert amíg a lukácsházi, illetve a dozmati tározó nem épült meg, addig az árvízi szabályok és tilalmak vonatkoztak a patakmedreinkre.
Az M86-ost azért nem sikerült megépíteniük.
Viszont a pénzt mi szereztük meg rá, a pénz már 2007-től megvolt. Plusz az volt a feltétele, hogy bekerüljön a gyorsforgalmi utakról szóló törvénybe, ez 2007-ben meg is történt. Pedig előtte a Hende Csaba volt az igazságügyi államtitkár, nem tudom, mi a fenét csinált, hogyha ezt a fontos dolgot nem tudta törvénybe iktatni.
Aztán a Vegyépszertől elvették a Vát és Szombathely közti szakaszt, ebből a történetből látszik, hogyan működik a rendszer. Végül kétszer annyiba került az út, mint amennyiért mi hirdettük meg annak idején.
2010 után, amikor a Fidesz jutott hatalomra az országban és Szombathelyen is, akkor egy darabig még benne volt a politikában.
Egy darabig képviselő is voltam, mert hiába a parlamenti munka, mindig városi politikus maradtam. Még egy ciklust lehúztam képviselőként, de az az igazság, az már nem volt nekem való, abba is hagytam 2019-ben. Ezek a mostani fiúk jól csinálják a dolgokat. Ahhoz képest, amennyi pénzt kapnak a kormánytól, igazán le a kalappal a városüzemeltetés, meg az útfejlesztés, egyebek terén.
Említette már, hogy annak idején, a rendszerváltás utáni egy-két ciklusban teljesen más volt a politika hangvétele. Ez mikor változott meg?
Elvileg a stroke-om is annak köszönhető, hogy túl sokat nyeltem annak idején. A politikai stílus folyamatában változott meg. Menjenek fel a városházán a polgármesteri folyosóra, a falon ott vannak a képviselő-testületek tablói. Nem kell mást megnézni, mint az azon szereplő személyeknek a szakmai képzettségét.
...hiányoznak a képzett, az életben már bizonyított emberek...
Orvosokkal, pedagógusokkal, ügyvédekkel, jól menő vállalkozókkal kezdtünk politizálni, mára, legyünk őszinték, elfogytak az ilyen emberek a politikából. Hogy hová lettek, nem tudom, de hiányoznak a képzett, az életben már bizonyított emberek.
Mi a véleménye a jelenlegi politikai helyzetről?
Az országos helyzet lassan olyan lesz, mint a régi, 1990 előtti világ, amiben 36 évet én is leéltem. Mint reformszocialisták részt vettünk annak a rendszernek a lebontásában. Akkor még nem tudtuk, hogy tulajdonképpen háttérbe lett szorítva a Szovjetunió, Gorbacsov ténykedésével megváltoztak a nemzetközi viszonyok. Ennek tudható be a változás.
Most viszont visszatérünk a múltba, kiépült az a rendszer, ami régen is működött. Csak akkor nem volt ilyen durva, legyünk őszinték. Amíg a régi rendszerben az volt a szlogen, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Most pedig az, hogy aki nincs velünk, az nincs.
Most akkor mit mondjak? Ellenzékként úgy kezelnek, mintha nem lennénk a nemzet része. Pedig annak idején a városért, a hazánkért legalább annyit tettünk, mint a jobboldali kormányzat.
A mostanában kirobbant botrányok mutatják, hogy bizony, döglődik ez a rendszer és megérett arra, hogy sutba vágják. Minden autokrata rendszer megérik előbb-utóbb erre. És igaz, hogy a demokrácia drága, igaz, hogy macerás, de jobbat még nem találtak ki.
Sokan mondják, hogy a magyarok nem érettek még a demokráciára.
Igen, állítólag az a baj, hogy a magyarok nem tapasztalták meg igazán a demokráciát, és ezért nem értékelik. De ez csak duma. A finnek megtapasztalták? Vagy a többi posztszocialista ország? Mindenkinek meg kellett tanulni, és nekünk is meg kell majd tanulni, mert rá fog vinni az élet. Ezzel az agresszív kismalac stílussal nem jutunk semmire.
Mint amikor valaki házasságot kötött, mégis sűrűn látogatja a csinos szomszédasszonyt, és ha ezt felrója neki valaki, akkor sértődötten hivatkozik a szuverenitására. Mi is egy egyezséget kötöttünk az EU-val, amit népszavazás erősített meg, és mégis sorra sértjük meg az alapelveket.
Le kell bontani ezt a rendszert és újat, demokratikusat kell létrehozni...
Le kell bontani ezt a rendszert és újat, demokratikusat kell létrehozni, mert ez nem az. A mostani rendszer rájött arra, hogy nem kell a Gulagra küldeni az újságírókat, elég, hogyha az interneten megbélyegzik őket. A megyei napilapok a piaci szférába tartoznak, de nem a piacról élnek. Az állam közpénzből, az én pénzemből is finanszírozza, ahogy engem szidnak a megyei lapban.
A pénzen fordul meg minden. Lehet itt guruló dollárokról beszélni, de megszámolta valaki, hogy hány millió forint közpénzt küldenek arra a sajtóra, amelyik aztán azt írja rólam, hogy Soros-bérenc vagyok? Nem is ismerem a Soros Györgyöt, ráadásul magyar állampolgár a legjobb tudomásom szerint. Hát nem lenne jó, ha az állami hirdetések az olvasottság alapján lennének elosztva a sajtóorgánumok között?
És mi a véleménye a helyi politikai helyzetről?
Azzal, ahogy a fiúk csinálják, meg vagyok elégedve. Ezek között a körülmények között több nem várható el tőlük, ez az igazság. A várossal foglalkoznak, ahogy kell. Tagja vagyok a gazdasági bizottságnak, látom, hogy miből működtetik a várost és miből fejlesztenek. Ebből a pénzből többet nem lehet kihozni. Lehet egy kicsit másra helyezni a hangsúlyt, az már döntés kérdése.
Érdeklődve figyelem a választási kampányt, nem ismerem a Fidesz polgármester-jelöltjét. Ami elég baj. Nem lehet az utcáról behívni valakit, hogy legyen polgármester. El kell tölteni egy-két ciklust a képviselő-testületben, amíg ki nem nevelődik az ember.
Puskás Tivadar is másképp költötte volna azt a viszonylag nagy pénzt, amit az önkormányzat a regnálása alatt kapott, ha szombathelyiként és közgyűlési tagként egy vagy két ciklust eltöltött volna.
Kell némi affinitás a vitákhoz, azt már nem is mondom, hogy itt kell felnőni ebben a városban, ahogy én is. Amióta megszülettem, a bőrömön érzem az itteni igényeket, és azt, hogy mit várnak el a választók.
Mi a véleménye a pártjának a helyzetéről, hiszen a parlamenti küszöböt alulról súrolják most?
Úgy látszik, ez a rendszerváltó erőknek a sorsa. Így járt az MDF is, a Kisgazdapárt is, az SZDSZ-ről nem is beszélve. Az az igazság, hogy ha a jelenlegi vezető pártok a demokratikus országot építenék, akkor nem is nagyon bánnám a dolgot. Azt viszont bánom, hogy az orrom előtt építik vissza azt a rendszert, amit mi lebontottunk.
...a gazdasági jólét nyitja a demokratikus társadalom...
Változatlanul azt mondom, hogy a gazdasági jólét nyitja a demokratikus társadalom. Nem megy ez másképp. Lehetnek oligarchák, meg gyorsan meggazdagodó baráti milliárdosok, de a nép jóléte az a demokratikus társadalmon múlik.
Én magamon is látom a következményeket, hála a jóistennek, engem az állampolgárok tartanak el, nem az állam. Mert olyan szakmám van, amire szükségük van. De éppen ezért én bele is látok a folyamatokba, jobban, mint a közemberek, a szemem előtt zajlik az egész. És én rendkívül el vagyok keseredve.
Ha megkeresnék, vállalna még politikai feladatot?
Ha megkeresnek, tanácsot adok, persze. A családom hiányolta a jelenlétemet a politikai pályám alatt, az az igazság, ott is van adósságom, amit be kell hoznom. Azért figyelem ám őket, az irodám ablaka pont a városházára, a polgármesteri irodára néz.
Végül is, még csak 70 éves vagyok.
Egyébként összegyűjtöttem a közgyűlések két ülés közti beszámolóit abból a nyolc évből, amíg én voltam a polgármester. Levittem magammal Döröskére, elkezdtem olvasni, csak közben elvitte az időmet a felújítás, átalakítás, és mindig volt más dolgom. Pedig azonban a beszámolókban benne van annak a nyolc évnek a története. Talán most lesz annyi időm, hogy nekiállok olvasni, meg írogatni.
Néha leülök beszélgetni a polgármesterrel, aztán vagy megfogadja, vagy nem, amit mondok. De ha megkeresnek, hogy szükség van rám, a tapasztalataimra, a véleményemre, nem hiszem, hogy nemet mondanék. Végül is, még csak 70 éves vagyok.
