Ugye, milyen jól néz ki, amikor a virágfejek csak úgy magukban, minden díszítés nélkül tömörülnek egy csokorba? Ezért, meg az olcsó áruk miatt is örült az ember, amikor megjelentek néhány élelmiszer-áruházban a natúr tulipánok, rózsák, gerberák - csomójuk 900-1000 forintért.
Ezúttal a T-betűs nagyon nagynál akadtam el a rózsáknál – feslő bimbós csokrot választottam. Az első éjszaka után már láttam, hogy baj van. Az addig ropogós kis szirmok elkezdtek löttyedté válni. Gyors szárvisszavágás, vízcsere - semmi javulás.
Estére ismét mentőakcióba kezdtem, most már akkorára vágtam vissza a szárát, hogy csak egy talpas üvegpohárba tudtam berakni őket. Ez az én tuti módszerem. De hiába! A bimbók kinyílás helyett elkezdtek megrohadni. A vörössel kevert rozsda megannyi árnyalatát mutatva.
Az egész nagyon emlékeztettet arra, miért szoktam le arról, hogy télen vegyek őszibarackot. Mert kifogtam egy olyan adagot, aminek - valószínűleg egy spéci vegyszernek köszönhetően -, bár sokáig szép és üde volt a héja, ez a héj páncélként fogta körbe a belül már elrohadt, megaszott gyümölcshúst.
