Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

„Úgy érzem itt magam, mintha egy jó filmben lennék” – Beszélgetés Kiss Mari színésznővel

Kihalt a parkoló, az utca koromsötét, este kilenc elmúlt. Kételkedem, egyáltalán nyitva találom-e a Helyőrségi klubot, a Weöres Sándor Színház ideiglenes játszó- és próbahelyét. A portás mosolyog: Kiss Mari művésznő már vár, bátran lépjek csak be a próbára. Épp egy zenés-táncos betét közben zavarom meg. Mosolyog, sugárzik, belülről is. Öröm hallgatni. Először a próbáról faggatom, aztán belemelegszünk a beszélgetésbe, és a mindennapokba.

A 2009-es szezon nyitó darabjának premierje januárban lesz, addig van még idő. Most mit próbálnak?

Már ezen dolgozunk. A darabot Egressy Zoltán és a társulat írja, sok rögtönzéssel és humorral. Olyan előadás készül, amelyben minden színész szerepet kap, és amely Szombathelyről és nagyjairól szól. Nem egy előre megírt történetet kell színpadra állítanunk, nekünk kell kitalálni és összecsiszolni, ehhez sok idő kell. Egyébként mindenki énekel, táncol, rettentő jól érezzük magunkat. Délután főzést is rendeztünk, Döme (Dömötör Tamás) meglepett bennünket egy ebéddel, remek volt.

Az elmúlt időszakban a társulat egy bemutatkozó műsorral járta be a megyét, majd hat évfolyam diákjait kacagtatták végig az Agora Művelődési és Sportházban.

Sajnos, más munkáim miatt ebből kimaradtam. Helyette azonban részt veszek sok olyan kulturális eseményen, amellyel a színházat népszerűsíthetem.

sadness

A minap a Nők Lapjában találkoztam a nevével. Arról számoltak be, hogy a Kőszeghez közeli kis faluban, Nemescsón is felolvasott…

Igen, Vadas Zsuzsa hívott el oda, aki egyébként szombathelyi születésű. Nemescsón van egy művészeti iskola, ahol elképesztő munkát végeznek, és ezért esett a választás erre a településre.

Ez a vidéki színházi lét hiányzott az életemből...

Mennyire sikerült már feltérképeznie a várost? Egy ismerősöm mesélte, hogy könyvekkel a kezében látta a könyvtárban.

A premierdarab 9700 címmel íródik, nem véletlenül, ugyanis a város történelme is benne lesz. Ezért is szeretnék bővebb ismereteket szerezni Szombathelyről, és ezért is kölcsönöztem ki ilyen témájú könyveket. Nem mondom, hogy mindegyiket el is olvasom, de szívesen lapozgatom őket a vonaton, Szombathely-Budapest között.

Vonattal jár?

Igen, nagyon szeretek vonatozni. Kényelmesebb és gyorsabb, mint autóval, és olvasgathatok, szunyókálhatok is. IC-vel háromórás út, ennyi időm egyébként nem is lenne magamra. Ráadásul mindig akad egy ember, akivel beszélgethetek.

Mennyit ingázik hetente?!

Most csak hetente kétszer megyek fel Pestre, de majd lesz, hogy háromszor is.

Ezek szerint már Szombathelyre költözött?

Hogyne! Itt is lakom és Budapesten is. Szombathelyen a Király utcában bérelek lakást. Önkormányzatit, bérleti díjat fizetek, ugyanúgy, mint bárki más.

Nem a legcsendesebb helyen, a belváros egyik legforgalmasabb pontján.

Az első napokban nagyon nem örültem ennek, mostanra azonban már megszoktam. Budapesten a Hűvösvölgyben lakom, családi házban, ahol madárcsicsergésre ébredek. A lányom azt mondta, majd megszokod mama, mégsem egy hatsávos autópálya… Nagyon helyes lakásom van, kedvesek a szomszédok, mindenki segít.

Felismerik az utcán?

Igen, köszönnek. Rengeteg szeretetet és kedvességet kapok itt Szombathelyen. Ahogy jövünk például a Hemo-ba, van egy órajavító mester. Ő olyan órámat is megcsinált, amit Pesten nem tudtak. Művész, az órák művésze. Őhozzá mindig beköszönök. A pályaudvaron bejárok rendszeresen az újságárus hölgyekhez, vagy az autóparkolós urakkal beszélgetek, az utcában, a boltban stb. Úgy érzem itt magam, mintha egy jó filmben lennék. Budapesten sok a stressz, a rohanás, az agresszivitás. Mindezektől eltekintve persze gyönyörű város – de mégis úgy érzem, hogy ez itt, ez a

normális

élet. Itt vidékre is kijárok. Lehoztuk a sorkifaludi lovardába a lovainkat. A környéken csodálatos legelőket találni. Szóval én nagyon szeretem ezt a várost. Bűbájos és nyugalmas. Művészet pedig bárhol teremhet.

Ezzel részben már választ is adott a következő kérdésemre, hogy miért is szerződött Szombathelyre. Nem számoltam össze, de legalább három budapesti színházban játszik…

Ez a vidéki színházi lét hiányzott az életemből, mindenféle ok miatt kimaradt. Többször is hívtak például Kaposvárra, de hol ezért, hol azért nem tudtam menni.

Meg kell tanulnunk szelektálni, kérdéseket feltenni, és kikapcsolni a televíziót…

Ön több mint harminc évig az ország egyik legnevesebb színházának, a Madáchnak volt tagja. Egy színész nem inkább erről álmodik, mint egy vidéki társulatról?

Vidéken más a társulati létezés. Együtt indulni valakikkel, elsők között lenni, alapítani valamit, az más helyzet, mint amikor már évtizedek óta működik valami, és ahhoz csatlakozunk. Ráadásul mindenütt úgy van, hogyha egy működő társulatba jön egy idegen, bármekkora színész is, és bármilyen ember, mint a lovaknál, idő kell ahhoz, hogy befogadják… Szóval úgy gondoltam, ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni. Én nagyon bízom Jordán Tamásban.

Dolgoztak már együtt?

Nem, de ismerjük egymást, forgattunk együtt. Tudom, milyen elképesztő ereje van ahhoz, hogy létrehozzon valamit, hogy összefogjon embereket, és összekovácsoljon egy társaságot. Mind a mai napig nagyon sok emberszeretet van benne. Hiszem, hogy lehet egy városban úgy létezni, hogy nem a politikáról szól minden. Mostanában egyre inkább úgy látom, nagyon nagy szükség lenne erre, mert rossz az irány, ami felé például a média az embereket viszi. Rossz az üzenet, nem kell az áldozatává válni annak, ami belőle jön. Meg kell tanulnunk szelektálni, kérdéseket feltenni, és kikapcsolni a televíziót.

Azért néha nézi még?

Nagyon ritkán, bele-bele nézek, azért, hogy tudjam, mi ellen lázítok. És tényleg döbbenet.

Annak ellenére, hogy számtalan filmet forgatott, közismert színésznő (például játszott olyan közönségfilmben is, mint az Apám beájulna), nem lett Önből

celeb

. Sem a bulvársajtó, sem a kereskedelmi televízió

nem kapta fel

.

Lehetnék például egy hetente jelentkező showműsor egyik rendszeresen jelentkező

sztárja

, hívtak többször is, csak úgy éreztem, nem illettem volna oda, nem szeretek olyan embereken nevetni, akik nem tudják magukat megvédeni. Ha nem tartottam jónak, kabaré-szerepeket sem vállaltam el, még akkor sem, ha történetesem nem volt pénzem.

Színházról, lovakról, családról…

Pár évvel ezelőtt Zalaegerszegen beszélgettem színházi emberekkel, akik azt mondták, azért nehéz a fővárostól ennyire messze neves színészeket szerződtetni, mert Pesttől ilyen távolságból már nem lehet filmszerepeket elvállalni, szinkronizálni. Ami egy színész megélhetése szempontjából korántsem mindegy…

Lehet, de én már nagyon sokat forgattam, sokat tévéztem is, ez a hiányérzetem nem lesz meg. Minden megvolt, csak ez nem volt meg, a közösség. Csapatra vágytam, és tényleg annyira helyesek a kollégáim. A társulat, nem csupán emberileg, de szakmai szemmel nézve is nagyon ügyesen lett összeválogatva. Ráadásul itt vannak a kis tanodás gyerekek, akik rendkívül tehetségesek, és nagyon komoly művészeti nevelést is kapnak, például tanítja őket Jeles András is.

Kiss Mari a színház bérletkampányán
sadness

Nem gondolt rá, hogy csatlakozik a nevelő gárdához?

Fél évig tanítottam a színművészetin, nagyon nagy energia kellett hozzá, nagyon felelősségteljes munka, tudni azt, mi az ő művészi szabadságuk határa, mi az az út, amit mutatnom kell nekik. Úgy gondolom, a színészetet nem lehet tanítani, vagy lesz egy erős személyisége, amire kíváncsi vagyok, és az vagy találkozik azzal a rendezővel, aki az ő szívét és tehetségét megnyitja a színpadon, vagy nem. Bárkiből ki lehet hozni egy nagy alakítást. Régen ezt még nem írtam volna alá, mert, mint színész nagyon hiú voltam. Szerep és szereplő találkozása, szokták mondani, ez a lényeg. Két ihletett pillanatának kell lennie a rendezőnek, amikor darabot, és amikor szereplőt választ. Nagyszerű rendező csodákat tud tenni. Számomra egyébként a szabadság a legfontosabb szó.

Számomra a ló is a végtelen szabadság szimbóluma.

Az a csodálatos, hogy ebben a sportban a sporttársam egy élőlény, akinek van saját akarata. Fantasztikus élőlények a lovak.

Mióta rajong értük?

A férjem military és díjugrató országos bajnok volt, miatta tudom ezt a sportot ilyen színvonalon művelni, mert igazán megtanított lovagolni. A férjemmel 1978-ban találkoztunk, volt, hogy hosszú éveken át nem lovagoltam, például amikor a kislányom megszületett, aztán miatta is féltettem magam, nehogy az anyukájának baja essen. Most, hogy már felnőtt, szabadabban lovagolhatok.

A lánya milyen pályát választott?

Közgazdász lett.

Titkon nem szerette volna, hogy ő is színésznő legyen?

Mindig is úgy gondoltam, ha erős indíttatás van benne, úgyis színész lesz, ha nem, akkor nem. Ez egy fájdalmas pálya, annak ellenére mondom ezt, hogy én boldog embernek tartom magam. De tudom, milyen hullámvölgyeim voltak, hányszor voltam lent, sokszor éppen akkor, amikor mindenki azt hitte, életem legboldogabb pillanatait élem meg. Álmatlan éjszakák tömege, amikor az ember úgy érzi egy próbafolyamatban, hogy tévúton van, beköltözik a torkába és a szívébe egy kis lakat, és nem nyílik meg, akkor nincs segítség. Ez borzasztó, és ez nem csak velem van így, mindenki mással is. Miután lemegy a függöny, néha olyan az ember lelke és a teste, mint egy üres henger, amiből elszállt minden. Egy szerep igazságát megtalálni, úgy, hogy csak ott, akkor és csak úgy hangozhasson el, az olykor nagyon fájdalmas tud lenni, mint egy szülés, egyszerre csodálatos és kínszenvedés. Sok kollégám rendkívül tehetséges, de valami miatt mégsem sikerült nekik, küzdenek a létezésért, az életben maradásért, nehéz sorost élnek meg.

Ami gondolom ugyancsak nehéz, a színpadi karrieren túl a magánéletet is teljesként megélni.

Igen, ezért is nagyon hálás vagyok a lovaknak. Futottam is, ezt is a férjemnek köszönhetem. Ötven fölött végigcsináltam a félmaratont, feledzettem magam rá, azért hogy megsegítsem magam. Örülök annak, hogy megtaláltam azokat a csapokat, amiken keresztül nap mint nap levezethetem a bennem (mindannyiunkban) termelődő feszültséget. Mikor megtisztítom a lovaimat, mikor lovagolok, legyőzöm saját fáradtságom, félelmeimet, akkor helyére kerülnek a dolgok. Ha felülök egy ló hátára mindjárt nem gondolok magamról túl sokat. Én egyébként nagyon szeretem a normális és egyszerű embereket, és sokkal értékesebbnek tartom őket, szeretem a természetes bölcsességüket. Másrészt azt hiszem, kicsit másként is éltem, mint a kollégáim többsége, mindig is fontos volt számomra az anyaság, a család és az élőlények.

Miről marad le az ember? A dugókról, ami Budapestet tönkreteszi…

Talán mindez onnan is jött, hogy Borsodban, egy kis faluban született…

Igen, falusi lány vagyok, Bükkaranyoson születtem. Ötéves koromig laktunk ott, akkor nagy bánatomra átköltöztünk Nyékládházára, aztán Miskolcon jártam középiskolába. Nagyon boldog gyerekkorom volt, erős és jó családból származom. Szüleim nagyon nagy erőt fektettek abba, hogy tanuljunk, mindkét testvérem egyetemet végzett.

Tényleg, nem hiányolja a család, míg Szombathelyen van?

Jól elvannak nélkülem. A párom persze sokszor lejön, én is gyakran felmegyek, hiszen sok előadásom is van Budapesten, nem heteket, csak napokat vagyunk egymástól távol…

A lánya is pártolta elhatározását?

Persze, örült neki, ő egyébként nagyon jó fej. Ha szeretünk valakit, akkor örülünk annak, aminek ő örül.

És mit szóltak a kollégák az elhatározásához, hogy leszerződött Szombathelyre?

Azokkal beszélgettem erről, akik szeretnek. Ők is tudják, ma már nincsenek távolságok. Miről is maradhat le az ember? A dugókról, ami Budapestet tönkreteszi. Borzasztóan élvezem, hogy az életem délelőttönként nem arról szól, hogy parkolóhelyet keressek valamelyik színház körül, mert az őrjítő. Pest gyönyörű, de nem működik. Szombathely hangulatos és kedves város.

Bonyhádi Károly

Egy ismerősöm a lelkemre kötötte, hogy feltétlenül tudakoljam meg Öntől: mi a titka, hogy ennyire fiatalos maradt?

A mozgás az biztos. Mindig is futottam, olykor tíz-tizenkét kilométert. Közben van időm gondolkodni, sőt olykor van időm közben szöveget tanulni is, és önmagam legyőzni. Hiszek abban, hogy az erdőben való futás vagy gyaloglás kiviszi az emberből a rosszat. Ha magunkba roskadunk, akkor jönnek a negatív gondolatok, a pesszimizmus és a depresszió. Én még mindig bízom az emberekben. Mindannyiunknak vannak rossz napjai, amikor kicsit megbántjuk egymást, de hiszek abban, hogy élni jó.
A boldogság másik nagy titka szerintem, ha az ember elfogadja, hogy a földön ő sem több mint bárki más. És megtalálja a harmóniát, kívül-belül egyaránt.

Most már bevallhatom, meglepett, hogy ilyen lezseren fogadott.

Annyira rohanok, délután edzésen voltam, és utána próbáltam, ezért van ez a sportos viselet… Persze imádom a nőies ruhadarabokat is, és a sportosat egyaránt. Igyekszem úgy megjelenni, ahogy az az alkalomhoz illő, ha szükség van rá.

A lovakon kívül miket hozott még magával, amit fontosnak érzett?

Állólámpát, párnákat és perzsaszőnyegeteket, amiket nagyon szeretek, régiek és nagyon szépek, külön életük van. Függönyöket, amik az enyémek. Egy vázát is. Nagyon helyes lett a szobám, tágas, nem is szeretném túlontúl berendezni. Élvezem, hogy nincs teletömve, levegős a tér. Az ember az élete során annyi felesleges dolgot felhalmoz. Bőven elég az, ami van, nagyon jó, hogy annyi van, ami épp elég. Könyveket sem hoztam magammal, mert ez a könyvtár gyönyörű, itt minden megvan, egyszerűen csak átmegyek értük. Azt is terveztem, hogy reggel próba előtt újságolvasás közben ott kávézgatok, és úgy megyek tízre próbálni, de ez még egyszer sem sikerült.

Szombathelyre bírálói gyakorta azt mondják, túlontúl is polgári, nagyon zárt, hűvös és unalmas város.

Értelmezhetjük ezt pozitívan is: egy hely, ahol a többség tisztességesen és becsületes éli az életét. Hátha mi találjuk meg a kapukulcsot, amire nyitni fognak, amire eljönnek… Olyan színházat szeretnénk, ahová bármikor be lehet jönni, kávézni, ebédelni vagy beszélgetni, egy nyitott helyet, ahol bárki egy jó közösségre találhat. Engem is érdekel, én is kíváncsi vagyok rá, hogy bejönnek-e majd. Milyenné válik, hogyan alakul a város élete, ha lesz színháza. Viszont úgy gondolom, egy városnak akkor lesz igazán saját színháza, ha felépíti azt, addig bármikor megszüntetheti.

A színház hatalmas közösségi varázslás. Nagyon nagy élmény a közös taps, aki kapja annak is, és aki adja annak is. Én is szeretek tapsolni, tudok rajongani azért, ha olyan alakítást látok. Soha sem felejtem el Tordy Gézát az Ügynök halálában. Háromszor sírtam el magam: egyszer a bemutatón, aztán amikor gratuláltam neki az öltözőben, majd másnap, amikor főztem a húslevest. Amikor eszembe jutott, ahogy előrement a színpadon, az a megtört ember, még küzdött a családjáért és az életéért, miközben már nem volt semmije, az az őrületes csalódás, és ahogy azt átadta nekem…. De jó volt, mert a sírás is gyógyít és a nevetés is felszakít valamit.

Most hazamegyek és megiszom egy üveg sört, attól jobban alszom. Nem mint alkoholt iszom, inkább mint altatót, ez nálam egy rítus. Tudja napközben sokat kávézom…

– meséli még mosolyogva, búcsúzóul.

Kedves Olvasó!
Kérjük, támogasd havonta rendszeresen a Nyugat.hu szerkesztőségének a munkáját! Mert veletek együtt tudjuk kideríteni, megírni, megmutatni, hogy mi történik körülöttünk.
Köszönjük!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Kapcsolódó cikkeink

Jegye(se)ket, bérlete(se)ket!

Jöttek, mi láttunk – ők győztek! A vidéki nagyvárosokban tett körút után tegnap végre a leendő szombathelyi közönség is megtudhatta, mi vár rá januártól. Összefoglalva: kényeztetés…

"Végre itt van a nagy csapat" - Bérletkampányban Jordán társulata

Utcaszínházi produkcióval tájolja körbe a megyét a szombathelyi Weöres Sándor Színház. Cintányéros-cudarvilágos, táncolós-mulatós, önirónikus vircsafttal.

Íme a Szombathelyi Társulat! – az első ülés harci tánccal

A karneváli vasárnap nyilvánosan ülésezett Szombathely legújabb kori történetének első társulata, a Weöres Sándor Színház. A politikusok felekezettől függetlenül kívántak a társulatnak minden jót, Jordán pedig bemutatta csapatát, akik eljárták a harci táncot.

A Weöres Sándor Színház bemutatja: 18 állandó és 3 vendégművész

A színészgárdára nem lehet panasz, a helyszín körüli, főleg a szombathelyi ellenzék által felajzott kálvária azonban kikezdheti a színház renoméját. Jordán Tamás szerdán a sajtó színe előtt öntötte szavakba érzelmeit, buzgalmas rajongástól a neheztelő értetlenségig.

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra

Tovább az oldalra